16. VERS
STIH 16
Szöveg
Tekst
nābhāvo vidyate sataḥ
ubhayor api dṛṣṭo ’ntas
tv anayos tattva-darśibhiḥ
nābhāvo vidyate sataḥ
ubhayor api dṛṣṭo ’ntas
tv anayos tattva-darśibhiḥ
Szó szerinti jelentés
Synonyms
na – nem; asataḥ – a nem létezőnek; vidyate – van; bhāvaḥ – állandósága; na – nem; abhāvaḥ – változás; vidyate – létezik; sataḥ – az örökkévalónak; ubhayoḥ – a kettőnek; api – valóban; dṛṣṭaḥ – megfigyelték; antaḥ – végkövetkeztetés; tu – de; anayoḥ – nekik; tattva – igazság; darśibhiḥ – a látnokok által.
na – nikada; asataḥ – ono što ne postoji; vidyate – da; bhāvaḥ – traje; na – nikada; abhāvaḥ – mijenja prirodu; vidyate – da; sataḥ – vječno; ubhayoḥ – ta dva; api – doista; dṛṣṭaḥ – promatranjem; antaḥ – zaključili; tu – uistinu; anayoḥ – oni; tattva – istinu; darśibhiḥ – koji vide.
Fordítás
Translation
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
Oni koji su vidjeli istinu zaključili su da nepostojeće [materijalno tijelo] nije trajno i da vječno postojeće [duša] nije podložno promjeni. To su zaključili proučavajući prirodu i jednog i drugog.
Magyarázat
Purport
A változó test számára nincsen állandóság. A modern orvostudomány is elismeri, hogy a test minden pillanatban változik a különféle sejtekben végbemenő hatásoknak és ellenhatásoknak köszönhetően. Ennek eredménye a növekedés és az öregség. A lélek azonban örökké létezik, s ugyanaz marad a test és az elme minden változása ellenére. Ez a különbség az anyag és a lélek között. A test természete az, hogy mindig változik, a léleké pedig hogy örök. Ezt a következtetést az igazság különféle látnokai – a személytelen és a személyes filozófia hívei egyaránt – mind elfogadták. A Viṣṇu-purāṇában (2.12.38) az áll, hogy Viṣṇunak és hajlékainak önragyogó lelki létük van (jyotīṁṣi viṣṇur bhuvanāni viṣṇuḥ). A létező illetve nem létező szavak csakis a lélekre, illetve az anyagra vonatkoznak. Mindenki, aki látja az igazságot, egyetért ezzel.
SMISAO: Promjenjivo tijelo nije trajno. Suvremena medicinska znanost priznaje da se tijelo mijenja svakog trenutka međudjelovanjem različitih stanica. Tijelo raste i stari, ali duhovna duša uvijek postoji i ostaje ista unatoč svim promjenama tijela i uma. To je razlika između materije i duha. Po prirodi tijelo se uvijek mijenja, ali duša je vječna. Taj su zaključak potvrdili svi oni koji su vidjeli istinu, i impersonalisti i personalisti. U Viṣṇu Purāṇi (2.12.38) rečeno je da su Viṣṇu i sva Njegova prebivališta samoobasjane duhovne prirode (jyotīṁṣi viṣṇur bhuvanāni viṣṇuḥ). Riječi postojeće i nepostojeće odnose se samo na duh i materiju. To je mišljenje svih osoba koje su vidjele istinu.
Ezzel kezdődik az a tanítás, melyben az Úr a tudatlanság hatására megzavarodott élőlényeket részesíti. A tudatlanság eltávolítása azt jelenti, hogy visszaállítjuk az imádó és az imádandó közötti örök kapcsolatot, és ezáltal megértjük a különbséget a szerves részek – az élőlények – és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között. A Legfelsőbb természetét úgy ismerheti meg az ember, hogy mélyrehatóan tanulmányozza önmagát, valamint az önmaga és a Legfelsőbb közötti különbséget, amit a rész és az egész viszonyaként érthetünk meg. A Legfelsőbbet a Vedānta-sūtrák a Śrīmad-Bhāgavatammal együtt valamennyi kiáradás eredetének fogadják el. Ezek a kiáradások a felsőbb- és alsóbbrendű természet jelenségein keresztül tapasztalhatóak. Az élőlények a felsőbb természethez tartoznak, ahogyan azt majd a hetedik fejezetből megtudhatjuk. Habár nincsen különbség az energia és az energia forrása között, ez utóbbit a Legfelsőbbnek, az energiát – vagy természetet – pedig alárendeltnek tekintik. Az élőlények így mindig a Legfelsőbb Úr alárendeltjei, ahogyan szolga az urának, tanítvány a tanítójának. Amíg az ember a tudatlanság bűvöletében él, nem értheti meg e nyilvánvaló bölcsességet. Az Úr azért tanítja a Bhagavad-gītāt, hogy elűzze e tudatlanságot, s hogy minden élőlényt örök időkre felvilágosítson.
Ovo je početak naučavanja koje Gospodin prenosi živim bićima zbunjenim utjecajem neznanja. Raspršivanje neznanja podrazumijeva ponovno uspostavljanje vječna odnosa između obožavatelja i obožavanog, te razumijevanje razlike između svih živih bića, Gospodinovih sastavnih djelića, i Svevišnje Božanske Osobe. Prirodu Svevišnjega možemo shvatiti pomnim proučavanjem vlastita bića i razumijevanjem razlike između sebe i Svevišnjega kao dijela i cjeline. U Vedānta-sūtri, kao i u Śrīmad-Bhāgavatamu, Svevišnji se prihvaća kao izvor svih emanacija. Takve se emanacije opažaju kao viša i niža priroda. Živo biće pripada višoj prirodi, kao što će biti otkriveno u sedmom poglavlju. Premda nema razlike između energije i energetika, smatra se da je energetik Svevišnji, a energija ili priroda podređena. Živa su bića stoga uvijek podređena Svevišnjem Gospodinu, kao što je sluga podređen gospodaru ili učenik učitelju. Takvo jasno znanje ne može se shvatiti pod opsjenom neznanja. Da bi raspršio neznanje, Gospodin objašnjava Bhagavad-gītu kako bi prosvijetlio sva živa bića za sva vremena.