Bg. 15.20

Az Úr félreérthetetlenül kijelenti, hogy ez valamennyi kinyilatkoztatott írás lényege. Úgy kell megértenünk, ahogyan az Istenség Legfelsőbb Személyisége elmondta, s így intelligenssé válhatunk, valamint tökéletes transzcendentális tudásra tehetünk szert. Úgy is mondhatnánk, hogy ezt az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló filozófiát megértve és az Ő transzcendentális szolgálatát végezve valamennyien megtisztulhatunk az anyagi természet kötőerőinek minden szennyeződésétől. Az odaadó szolgálat folyamata lelki megvilágosodáshoz vezet, s bárhol végzik, ott nem lehet anyagi szennyeződés. Az Úr és a Neki végzett odaadó szolgálat egy és ugyanaz, hiszen mindkettő lelki: az odaadó szolgálat a Legfelsőbb Úr belső energiájában történik. Az Urat a naphoz hasonlítják, a tudatlanságot pedig a sötétséghez. Ha feltűnik a nap, nem lehet szó sötétségről, s a tudatlanság léte is ki van zárva ott, ahol egy hiteles lelki tanítómester megfelelő irányításával valaki odaadó szolgálatot végez.

Mindenkinek el kell fogadnia ezt a Kṛṣṇa-tudatot, és mindenkinek odaadó szolgálatot kell végeznie ahhoz, hogy intelligenssé válhasson és megtisztulhasson. Ha valaki nem jut el Kṛṣṇa megismeréséig, s nem gyakorolja az odaadó szolgálatot, akkor bármilyen okosnak tekintsék a közönséges emberek, értelme nem tökéletes.

Az anagha szó, amellyel Kṛṣṇa megszólítja Arjunát, nagyon fontos. Ez a szó – aminek jelentése: „ó, bűntelen” – arra utal, hogy mindaddig nagyon nehéz megérteni Kṛṣṇát, amíg valaki meg nem szabadul minden bűnös visszahatástól. Az embernek meg kell tisztulnia minden szennyeződéstől, minden bűnös tettől, s aztán megértheti Kṛṣṇát. Az odaadó szolgálat azonban olyannyira tiszta és hatásos, hogy az azt végző minden külön törekvés nélkül eljut a bűntelenség síkjára.

A teljesen Kṛṣṇa-tudatú, tiszta bhakták társaságában odaadó szolgálatot végezve bizonyos dolgoktól teljesen meg kell szabadulnunk. A legfontosabb, hogy legyőzzük a szív gyengeségét. Az élőlény első bukását az anyagi természet feletti uralkodás vágya okozza – ez az, aminek hatására elhagyja a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát. A szív második gyengesége az, hogy az anyagi természet feletti uralkodás hajlamának erősödésével az élőlény ragaszkodni kezd az anyaghoz és az anyagi birtoklás érzéséhez. Az anyagi lét problémái a szív e gyengeségeinek köszönhetőek. Ez a fejezet az első öt versben azt a folyamatot írja le, amelyet követve megszabadulhatunk a szív gyengeségeitől, a hatodik verstől kezdve pedig a puruṣottama-yogáról beszél.