Skip to main content

Bg. 15.19

Szöveg

yo mām evam asammūḍho
jānāti puruṣottamam
sa sarva-vid bhajati māṁ
sarva-bhāvena bhārata

Szó szerinti jelentés

yaḥ – aki; mām – Engem; evam – így; asammūḍhaḥ – kétség nélkül; jānāti – ismer; puruṣa-uttamam – az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként; saḥ – ő; sarva-vit – a mindentudó; bhajati – odaadó szolgálatot végez; mām – Nekem; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia.

Fordítás

Ó, Bharata fia! Legyen az bárki, mindentudónak kell tekinteni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen átadja magát odaadó szolgálatomnak.

Magyarázat

Az élőlények és a Legfelsőbb Abszolút Igazság örök helyzetét illetően számtalan spekuláció létezik. Ebben a versben az Istenség Legfelsőbb Személyisége világosan kijelenti: az az ember, aki tudja, hogy Ő, az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindent tud. A tökéletlen ismeretekkel rendelkező ember tovább találgat az Abszolút Igazságról, de aki a tökéletes tudás birtokában van, nem vesztegeti értékes idejét, hanem közvetlenül a Kṛṣṇa-tudathoz, a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához lát. Ennek fontosságát hangsúlyozza a Bhagavad-gītā minden oldala. Ennek ellenére vannak makacs magyarázók, akik egynek tekintik az élőlényt és a Legfelsőbb Abszolút Igazságot.

A védikus bölcseletet śrutinak, hallás útján megszerzett tudásnak hívják. A Védák üzenetét olyan hiteles forrásoktól kell megkapnunk, mint Kṛṣṇa és az Ő képviselői. Kṛṣṇa itt nagyon érthetően különbséget tesz a dolgok között, ezért ebből a forrásból kell hallani. Ha úgy hallgatunk, mint a disznók, az nem vezet célhoz. Képesnek kell lennünk arra, hogy a hiteles forrásokon keresztül mindent megértsünk. Nem elvont spekulálásra van szükség: alázatosan hallgatnunk kell a Bhagavad-gītā tanítását, miszerint az élőlények mindig alárendeltjei az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerint egyedül az ismeri a Védák tanításának lényegét, aki ezt képes megérteni.

A bhajati szó nagyon fontos ebben a versben. Ezt a szót sokszor használják a Legfelsőbb Úr szolgálatával kapcsolatban. Ha valaki tökéletes Kṛṣṇa-tudatban, odaadóan szolgálja az Urat, arról tudnunk kell, hogy birtokában van a teljes védikus tudásnak. A vaiṣṇava paramparā tanítása szerint a Śrī Kṛṣṇát odaadóan szolgáló embernek nincs szüksége más lelki folyamat végzésére a Legfelsőbb Abszolút Igazság megértéséhez. Már eljutott erre a szintre, hiszen az Úr odaadó szolgálatába merül, s már maga mögött tudja a tudásszerzés minden előzetes folyamatát. Ha azonban valaki még ezer és ezer életen keresztül folytatott spekuláció után sem jut el annak a megértéséig, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s hogy meg kell hódolnia Előtte, az a hosszú éveket és életeket hiábavalóan töltötte elmélkedéssel.