Skip to main content

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Az odaadó szolgálat

1. VERS:
Arjuna így kérdezett: Kik tekinthetők tökéletesebbnek: akik mindig megfelelően imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?
2. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Akik elméjüket személyes formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat a legtökéletesebbnek tekintem Én.
3–4. VERS:
De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyformán bánnak mindenkivel, teljes szívükből az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s amely mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan – az ilyen emberek, akik mindenki jólétén fáradoznak, végül is elérnek Engem.
5. VERS:
Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.
6–7. VERS:
Ó, Pṛthā fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, teljesen átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.
8. VERS:
Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és értelmedet teljesen merítsd el Bennem, így kétségtelenül mindig Bennem fogsz élni.
9. VERS:
Kedves Arjunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet egyedül Rám függeszteni, akkor kövesd a bhakti-yoga szabályozó elveit. Ily módon ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem!
10. VERS:
Ha nem tudod követni a bhakti-yoga szabályait, akkor próbálj meg csak Nekem dolgozni! Ha Értem cselekszel, eléred majd a tökéletes szintet.
11. VERS:
Ha azonban képtelen vagy tudatodat Rám irányítva tevékenykedni, akkor próbálj lemondani tetteid minden gyümölcséről, s állapodj meg az önvalóban!
12. VERS:
Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.
13 – 14. VERS:
Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot, valamint elméjét és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám – az nagyon kedves Nekem.
15. VERS:
Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen – az nagyon kedves Nekem.
16. VERS:
Az a bhaktám, aki független a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden kíntól, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem.
17. VERS:
Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s a kedvező és kedvezőtlen dolgokról egyaránt lemond, az nagyon kedves Nekem.
18 – 19. VERS:
Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.
20. VERS:
Azok, akik az odaadó szolgálat örök útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.