Bg. 11.19
Szöveg
ananta-bāhuṁ śaśi-sūrya-netram
paśyāmi tvāṁ dīpta-hutāśa-vaktraṁ
sva-tejasā viśvam idaṁ tapantam
Szó szerinti jelentés
anādi – a kezdet; madhya – a közép; antam – és vég nélkülit; ananta – végtelen; vīryam – dicsőségűt; ananta – végtelen; bāhum – karút; śaśi – a Hold; sūrya – és Nap; netram – szeműt; paśyāmi – látlak; tvām – Téged; dīpta – a lobogó; hutāśa-vaktram – tüzet lövellő szájút; sva-tejasā – saját ragyogásod által; viśvam – az univerzum; idam – ez; tapantam – perzselve van.
Fordítás
Kezdet, közép és vég nélküli vagy, s dicsőséged határtalan. Számtalan karod van, s a Nap és a Hold a szemeid. Látom, amint szádból izzó láng tör elő, és sugaraid az egész univerzumot perzselik.
Magyarázat
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége hat fenséges jellemvonásának nincsen határa. Ebben az írásban itt is és sok más helyen ismétléssel találkozunk, ám a szentírások szerint nem tekinthető stílusbeli hibának, ha Kṛṣṇa dicsőségét ismételjük újra és újra. Azt mondják, ha valaki zavarban van, vagy döbbenet tölti el, vagy nagyfokú eksztázis keríti hatalmába, újra és újra elismétli kijelentéseit. Ez tehát nem hiba.