36. VERS
VERZ 36
Szöveg
Besedilo
hatvaitān ātatāyinaḥ
tasmān nārhā vayaṁ hantuṁ
dhārtarāṣṭrān sa-bāndhavān
sva-janaṁ hi kathaṁ hatvā
sukhinaḥ syāma mādhava
hatvaitān ātatāyinaḥ
tasmān nārhā vayaṁ hantuṁ
dhārtarāṣṭrān sa-bāndhavān
sva-janaṁ hi kathaṁ hatvā
sukhinaḥ syāma mādhava
Szó szerinti jelentés
Synonyms
pāpam – a bűn; eva – bizonyosan; āśrayet – száll; asmān – ránk; hatvā – meggyilkolva; etān – mindezeket; ātatāyinaḥ – a támadókat; tasmāt – ezért; na – soha; arhāḥ – megérdemelve; vayam – mi; hantum – ölni; dhārtarāṣṭrān – Dhṛtarāṣṭra fiait; sa-bāndhavān – barátokkal együtt; sva-janam – rokonokat; hi – bizony; katham – hogyan; hatvā – meggyilkolva; sukhinaḥ – boldogok; syāma – leszünk; mādhava – ó, Kṛṣṇa, szerencse istennőjének férje.
pāpam – greh; eva – vsekakor; āśrayet – bo zagotovo prišel nad; asmān – nas; hatvā – če ubijemo; etān – vse te; ātatāyinaḥ – napadalce; tasmāt – zato; na – nikoli; arhāḥ – pristojni; vayam – mi; hantum – ubiti; dhārtarāṣṭrān – Dhṛtarāṣṭrove sinove; sa-bāndhavān – skupaj s prijatelji; sva-janam – sorodnike; hi – vsekakor; katham – kako; hatvā – če ubijemo; sukhinaḥ – srečni; syāma – naj postanemo; mādhava – o Kṛṣṇa, mož boginje sreče.
Fordítás
Translation
A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem helyes hát, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, ó, Kṛṣṇa, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink elpusztítása árán?
Če pobijemo take napadalce, bomo zabredli v greh. Zatorej ni prav, da ubijemo Dhṛtarāṣṭrove sinove in svoje prijatelje. Kaj bomo imeli od tega, o Kṛṣṇa, mož boginje sreče, in kako bomo lahko srečni, če pobijemo lastne sorodnike?
Magyarázat
Purport
A védikus előírások szerint hatféle támadó van: 1. aki mérget ad, 2. aki gyújtogat, 3. aki halálos fegyverrel támad, 4. aki ellopja más vagyonát, 5. aki elfoglalja más földjét, 6. aki elrabolja más feleségét. Az efféle agresszorokat azonnal meg kell ölni, s ez nem számít bűnnek. A támadók elpusztítása elfogadható egy közönséges ember részéről, ám Arjuna nem volt az. Tulajdonságai egy szentre vallottak, s ehhez méltóan akart bánni az ellenségeivel is. Az efféle jámbor viselkedés azonban nem illik egy kṣatriyához. Az államban vezető helyet elfoglaló embertől elvárják, hogy szent életű legyen, de ez nem jelenthet gyávaságot. Az Úr Rāma például olyannyira jámbor volt, hogy az emberek még ma is szeretnének az Ő királyságában (a rāma-rājyában) élni, ám sohasem volt gyáva. Rāvaṇa támadónak számított, mert elrabolta Rāma hitvesét, Sītāt, de az Úr Rāmától olyan leckét kapott, amire nincs példa a világ történelmében. Arjuna esetében azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy ellenségei nem közönséges gonosztevők voltak, hanem saját nagyapja, tanára, barátai, fiai, unokái stb. Emiatt Arjuna úgy vélte, nem szabad olyan szigorúan bánnia velük, mint a közönséges ellenséggel. Ezenkívül egy szent embertől elvárják, hogy mindenkinek megbocsásson. Az efféle előírások a szent életűek számára fontosabbak, mint hogy bármely politikai vészhelyzet miatt lemondjanak róluk. Arjuna úgy gondolta, ahelyett, hogy politikai okokból megölné saját rokonait, jobb lenne, ha vallási meggyőződésből, jámbor emberhez méltóan megbocsátana nekik. Nem látta értelmét az ideiglenes testi boldogság kedvéért történő öldöklésnek. Az ebből nyert királyság és élvezet végül is nem tart örökké; miért kockáztassa hát életét és örök üdvösségét azzal, hogy legyilkolja saját rokonait? Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége van annak, hogy Arjuna Mādhavának, a szerencse istennője férjének szólítja Kṛṣṇát. Ezzel arra akart rámutatni, hogy Kṛṣṇának a szerencse istennője uraként nem szabad őt olyasmire rávennie, ami végül szerencsétlenséget okoz. Kṛṣṇa azonban soha senkit nem sodor szerencsétlenségbe, legfőképpen pedig híveit nem.
Vede omenjajo šest vrst napadalcev. To so: (1) zastrupljevalec, (2) kdor podtakne ogenj v hiši, (3) kdor napade s smrtonosnim orožjem, (4) kdor oropa bogastvo, (5) kdor zasede tujo zemljo in (6) kdor ugrabi ženo. Take napadalce je treba pri priči ubiti in tako dejanje ni grešno. Ubije jih lahko vsak navaden človek, kar pa Arjuna ni bil. Bil je svetega značaja, zato je želel z napadalci temu primerno ravnati. Toda kṣatriyi tako svetništvo ne pristoji. Odgovoren človek v državni vladi vsekakor mora biti svet, ne sme pa biti strahopeten. Gospod Rāma je bil na primer tako svet, da si ljudje še danes želijo živeti v kraljestvu Gospoda Rāme (rāma-rājyi), nikakor pa ni bil strahopeten. Ko Ga je Rāvaṇa napadel in ugrabil Njegovo ženo Sīto, ga je Gospod Rāma pošteno kaznoval. Ta kazen je brez primere v svetovni zgodovini. Zavedati pa se moramo, da se je moral Arjuna spopasti z napadalci posebne vrste – to so bili namreč njegov ded, njegov učitelj, njegovi prijatelji, sinovi, vnuki itd. Arjuna je zato menil, da proti njim ne sme ukrepati tako ostro, kakor je potrebno proti navadnim napadalcem. Poleg tega naj bi sveti ljudje odpuščali. Pomembneje je, da izpolnjujejo te zapovedi, kot pa da se odzovejo politični nuji. Arjuna je menil, da bo bolje, če se vede svetniško in sorodnikom skladno z načeli religije prizanese, kakor pa da jih iz političnih razlogov ubije. Ni videl koristi v tem, da jih ubije samo zaradi minljive telesne sreče. Kraljestvo in užitki, ki jih le-to nudi, navsezadnje niso trajni. Čemu bi torej ubil lastne sorodnike in s tem tvegal življenje in možnost za večno odrešenje? Poseben pomen ima tudi beseda Mādhava, mož boginje sreče, s katero je Arjuna nagovoril Kṛṣṇo. Želel Mu je namigniti, naj ga kot mož boginje sreče ne napeljuje na dejanje, ki mu bo nazadnje prineslo nesrečo. Toda Kṛṣṇa nikoli ne prinese nesreče nikomur, še najmanj pa Svojim bhaktam.