STIH 35
35. VERS
Tekst
Szöveg
evaṁ yāsyasi pāṇḍava
yena bhūtāny aśeṣāṇi
drakṣyasy ātmany atho mayi
evaṁ yāsyasi pāṇḍava
yena bhūtāny aśeṣāṇi
drakṣyasy ātmany atho mayi
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yat – koje; jñātvā – znajući; na – nikada; punaḥ – ponovno; moham – u iluziju; evam – takvu; yāsyasi – otići ćeš; pāṇḍava – o Pāṇḍuov sine; yena – kojim; bhūtāni – živa bića; aśeṣāṇi – sva; drakṣyasi – vidjet ćeš; ātmani – u Vrhovnoj Duši; atha u – ili drugim riječima; mayi – u Meni.
yat – amit; jñātvā – tudva; na – sohasem; punaḥ – újra; moham – illúzióba; evam – így; yāsyasi – jutsz; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; yena – ami által; bhūtāni – az élőlényeket; aśeṣāṇi – mindet; drakṣyasi – látni fogod; ātmani – a Legfelsőbb Lélekben; atha u – vagy más szóval; mayi – Bennem.
Translation
Fordítás
Kada stekneš pravo znanje od samospoznate duše, nikada više nećeš pasti u takvu iluziju, jer ćeš zahvaljujući tom znanju vidjeti da su sva živa bića samo dio Svevišnjega ili, drugim riječima, da su Moja.
Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.
Purport
Magyarázat
SMISAO: Rezultat primanja znanja od samospoznate duše ili onoga tko zna pravu prirodu stvari je spoznaja da su sva živa bića sastavni djelići Svevišnje Božanske Osobe, Gospodina Śrī Kṛṣṇe. Osjećaj da postojimo odvojeno od Kṛṣṇe naziva se māyā (mā – nije, yā – to). Neki misle da nemamo nikakve veze s Kṛṣṇom, da je Kṛṣṇa samo velika povijesna osoba i da je Apsolut neosobni Brahman. Ustvari, kao što je rečeno u Bhagavad-gīti, neosobni je Brahman Kṛṣṇin osobni sjaj. Kṛṣṇa je, kao Svevišnja Božanska Osoba, uzrok svega. U Brahma-saṁhiti jasno je rečeno da je Kṛṣṇa Svevišnja Božanska Osoba, uzrok svih uzroka. Čak su i milijuni inkarnacija samo Njegove različite ekspanzije. Slično tome, živa su bića također Kṛṣṇine ekspanzije. Māyāvādīji pogrešno misle da Kṛṣṇa gubi odvojenu osobnost kada se ekspandira u brojne oblike. Ta je misao po svojoj prirodi materijalna. U materijalnom svijetu iskustvo nam pokazuje da stvar koja se razlomi ili rastavi gubi svoju izvornu osobitost, ali māyāvādīji ne shvaćaju da apsolutno znači da je jedan plus jedan jedan, a jedan minus jedan također jedan. To je priroda apsolutnog svijeta.
Ha az ember tudásra tett szert egy önmegvalósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában ismeri, akkor megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része. Azt a felfogást, miszerint létünk Kṛṣṇától független, māyānak hívják (mā – nem, yā – ez). Egyesek úgy gondolják, semmi közünk Kṛṣṇához, hogy Kṛṣṇa csupán egy kiemelkedő történelmi személyiség, az Abszolút viszont a személytelen Brahman. Valójában – amint a Bhagavad-gītā írja – ez a személytelen Brahman nem más, mint a Kṛṣṇa személyes formájából áradó ragyogás. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden létező dolog oka. A Brahma-saṁhitā egyértelműen kijelenti, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden ok oka. Még a sok millió inkarnáció is az Ő kiterjedése, s éppen így az élőlények is Kṛṣṇa kiterjedései. A māyāvādī filozófusok tévednek, amikor azt hiszik, hogy Kṛṣṇa sok kiterjedésében elveszíti saját különálló létét. Ez anyagi gondolkodás. Az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy egy tárgy elveszíti eredeti formáját, ha töredék részekre oszlik. A māyāvādī filozófusok képtelenek megérteni, hogy abszolút azt jelenti, hogy egy meg egy az egy, és egy mínusz egy is egy. Ez jellemzi az abszolút világot.
Zbog nedovoljna poznavanja apsolutnog nauka, sada smo prekriveni iluzijom i zato mislimo da smo odvojeni od Kṛṣṇe. Iako smo Kṛṣṇini odvojeni djelići, ne razlikujemo se od Njega. Tjelesna razlika između živih bića jest māyā, tj. ono što nije zbiljsko. Svi smo mi stvoreni za pružanje zadovoljstva Kṛṣṇi. Samo zbog māye Arjuna je mislio da je njegov privremeni tjelesni odnos s rođacima važniji od njegova vječnog duhovnog odnosa s Kṛṣṇom. Čitavo učenje Gīte vodi zaključku da živo biće, kao Kṛṣṇin vječni sluga, ne može biti odvojeno od Kṛṣṇe i da se njegov osjećaj identiteta odvojenog od Kṛṣṇe naziva māyā. Kao odvojeni sastavni djelići Svevišnjega, živa bića imaju određenu svrhu. Budući da su od pradavnih vremena zaboravila tu svrhu, nalaze se u različitim tijelima, tijelima ljudi, životinja, polubogova itd. Takve tjelesne razlike nastaju zbog zaboravljanja transcendentalnog služenja Gospodina. Ali kada osoba transcendentalno služi u svjesnosti Kṛṣṇe, odmah se oslobađa te iluzije. Takvo čisto znanje može se primiti samo od vjerodostojna duhovnog učitelja. Na taj način živo biće može izbjeći iluziju da je jednako Kṛṣṇi. Vrhovna Duša, Kṛṣṇa, vrhovno je utočište svih živih bića. To je savršeno znanje. Napustivši to utočište, živa bića obmanuta materijalnom energijom zamišljaju da imaju odvojeni identitet. Tako, poistovjećujući se s različitim materijalnim identitetima, zaboravljaju Kṛṣṇu. Međutim, kada se utemelje u svjesnosti Kṛṣṇe, smatra se da se nalaze na putu oslobođenja. To je potvrđeno u Bhāgavatamu (2.10.6): muktir hitvānyathā-rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ. Dostići oslobođenje znači biti utemeljen u svom prirodnom položaju Kṛṣṇina vječnog sluge (u svjesnosti Kṛṣṇe).
Az abszolút tudomány kellő ismerete hiányában most illúzió borít bennünket, ezért különállóknak hisszük magunkat Kṛṣṇától. Noha valóban Kṛṣṇa elkülönült részei vagyunk, nem különbözünk Tőle. Az élőlények testi különbözősége māyā, vagyis valótlanság. Mindannyiunknak az a feladatunk, hogy elégedetté tegyük Kṛṣṇát. Csakis a māyā hatása alatt hitte Arjuna, hogy a rokonaihoz fűződő ideiglenes testi kapcsolat fontosabb a Kṛṣṇához fűződő örök lelki kapcsolatánál. A Bhagavad-gītā egész tanítása ezt a végkövetkeztetést helyezi a középpontba: az élőlény Kṛṣṇa örök szolgája, ezért nem választható el Tőle, s ha különállónak gondolja magát Kṛṣṇától, az māyā. Az élőlényeknek – mint a Legfelsőbb elkülönült szerves részeinek – feladatuk van, amit teljesíteniük kell. Erről megfeledkezvén időtlen idők óta különböző – olykor emberi, olykor állati, olykor félisteni stb. – testeket öltenek magukra. Az efféle testi különbségek oka az, hogy az élőlények megfeledkeznek az Úr transzcendentális szolgálatáról. Ha valaki a Kṛṣṇa-tudat révén Kṛṣṇa transzcendentális szolgálatához lát, azonnal megszabadul ettől az illúziótól. Ilyen tiszta tudást csakis egy hiteles lelki tanítómester adhat, s ezáltal az ember megszabadulhat attól a tévhittől, hogy az élőlény egyenlő Kṛṣṇával. A tökéletes tudás azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa minden élőlény végső menedéke. Ha az élőlények elhagyják ezt a védelmet, az anyagi energia varázsa ejti csapdába őket, melynek hatása alatt azt képzelik, hogy függetlenek. Ily módon a különféle anyagi önazonosítások következtében megfeledkeznek Kṛṣṇáról. Ha azonban ezek a megtévesztett élőlények ismét Kṛṣṇa-tudatúvá válnak, akkor tudhatjuk, hogy a felszabadulás útján haladnak, ahogyan azt a Bhāgavatam (2.10.6) is megerősíti: muktir hitvānyathā-rūpaṁ svarūpena vyavasthitiḥ. A felszabadulás azt jelenti, hogy az ember újra elfoglalja eredeti helyzetét mint Kṛṣṇa örök szolgája, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz.