TEXT 13
13. VERS
Texte
Szöveg
kāraṇāni nibodha me
sāṅkhye kṛtānte proktāni
siddhaye sarva-karmaṇām
kāraṇāni nibodha me
sāṅkhye kṛtānte proktāni
siddhaye sarva-karmaṇām
Synonyms
Szó szerinti jelentés
pañca: cinq; etāni: ces; mahā-bāho: ô toi aux bras puissants; kāraṇāni: causes; nibodha: comprends seulement; me: de Moi; sāṅkhye: dans le Vedānta; kṛta-ante: dans la conclusion; proktāni: dites; siddhaye: pour la perfection; sarva: de toutes; karmaṇām: les activités.
pañca – ötöt; etāni – mindezeket; mahā-bāho – ó, erős karú; kāraṇāni – okokat; nibodha – értsd meg; me – Tőlem; sāṅkhye – a vedāntában; kṛta-ante – a végkövetkeztetésben; proktāni – amiket elmondtak; siddhaye – tökéletessége érdekében; sarva – minden; karmaṇām – cselekedetnek.
Translation
Fordítás
Ô Arjuna aux bras puissants, Je vais maintenant t’instruire des cinq facteurs de l’action que décrit le Vedānta.
Ó, erős karú Arjuna, a vedānta szerint minden tett végrehajtásában öt tényező játszik szerepet. Hallj most Tőlem ezekről!
Purport
Magyarázat
On peut se demander pourquoi, si tout acte doit entraîner une conséquence, l’homme conscient de Kṛṣṇa n’a pas à jouir ou à souffrir des suites de ses actions. Pour démontrer ce point, le Seigneur Se réfère à la philosophie du Vedānta. Il enseigne qu’il y a cinq causes à tout acte et qu’on se doit de les connaître pour accomplir nos activités avec succès. Le sāṅkhya représente le tronc du savoir, et le Vedānta en est la plus haute partie. Tous les grands ācāryas – dont même Śaṅkarācārya – reconnaissent l’éminente valeur du Vedānta-sūtra. Un tel écrit mérite donc d’être consulté.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha minden végrehajtott cselekedetnek van valamilyen visszahatása, akkor a Kṛṣṇa-tudatú embernek miért nem kell elszenvednie vagy élveznie munkája visszahatásait? Annak a bizonyítására, hogy ez lehetséges, az Úr most a vedānta filozófiára hivatkozik. Azt mondja, hogy minden cselekedetnek öt oka van, s ezeket ismernie kell az embernek ahhoz, hogy mindenben sikert érhessen el. A sāṅkhya a tudás törzse, a végső törzs pedig a vedānta, amit minden vezető ācārya elfogad. Még Śaṅkara is így tekintett a Vedānta-sūtrára. Éppen ezért mindig az ilyen tekintélyekhez kell fordulnunk.
L’Âme Suprême est l’ultime autorité. Comme l’enseigne la Bhagavad-gītā, l’Âme Suprême conduit chacun à des activités spécifiques inspirées par le souvenir de ses actes passés (sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ). L’acte conscient de Kṛṣṇa accompli sous Sa direction n’entraîne aucune réaction, tant dans cette vie que dans la prochaine.
A Felsőlélek a végső irányító. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, mondja a Bhagavad-gītā. Ő késztet minden élőlényt bizonyos cselekvésre azáltal, hogy múltbeli tetteire emlékezteti őket. Az Ő belső irányítása alatt végrehajtott Kṛṣṇa-tudatos cselekedetekből nem származik visszahatás sem ebben, sem a halál után következő életben.