TEXT 17
17. VERS
Tekst
Szöveg
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yasya — see, kelle; na — mitte kunagi; ahaṅkṛtaḥ — vale ego; bhāvaḥ — loodus; buddhiḥ — arukus; yasya — see, kelle; na — mitte kunagi; lipyate — on kiindunud; hatvā — tappes; api — isegi; saḥ — tema; imān — seda; lokān — maailma; na — mitte kunagi; hanti — tapab; na — mitte kunagi; nibadhyate — satub köidikuisse.
yasya – akinek; na – sohasem; ahaṅkṛtaḥ – hamis egóból származó; bhāvaḥ – a természete; buddhiḥ – az értelme; yasya – akinek; na – sohasem; lipyate – ragaszkodik; hatvā – megölve; api – habár; saḥ – ő; imān – ezeket; lokān – az embereket; na – sohasem; hanti – öl; na – sohasem; nibadhyate – kötődik.
Translation
Fordítás
Isegi kui inimene tapab kedagi selles maailmas, ei tapa ta tegelikult, kui ta ei tegutse ajendatuna valest egost ega ole lasknud oma arukust aheldada. Samuti ei seo tema tegevused teda kunagi.
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
Purport
Magyarázat
Selles värsis teatab Jumal Arjunale, et tema soov võitlemisest loobuda on tekkinud tänu valele egole. Arjuna pidas ennast tegevuste sooritajaks, ega võtnud arvesse Kõigekõrgema luba ei seest ega väljastpoolt. Teadmata, et kõik toimub Kõigekõrgema loal, ei näinud Arjuna mingit põhjust tegutsemiseks. Seevastu inimene, kes on teadlik tegevuse erinevatest faktoritest – tegevuse instrumentidest, endast kui tegevuse sooritajast ja Kõigekõrgemast Jumalast kui kõikide tegevuste kõrgeimast lubajast – on kõikides oma tegudes täiuslik. Selline inimene ei ole kunagi illusiooni kütkes. Isiklikest motiividest sooritatud tegevused ja nendega kaasnev vastutus tulenevad valest egost ja uskmatusest ehk Kṛṣṇa teadvuse puudumisest. Igaüks, kes tegutseb Kṛṣṇa teadvuses Ülihinge ehk Jumala Kõrgeima Isiksuse juhenduste kohaselt, ei tapa ka siis, kui see niimoodi võib näida ning teda ei mõjuta sellise tapmise tagajärjed. Kui sõdur tapab kõrgemalseisva ohvitseri käsul, ei mõisteta teda tapmises süüdi, ent kui ta teeb seda omaenda äranägemise järgi, siis tuuakse ta kindlasti kohtu ette.
Ebben a versben az Úr elmondja Arjunának, hogy az a vágya, hogy ne harcoljon, hamis egójából fakad. Arjuna azt hitte, ő a cselekvő, s nem gondolt arra, hogy minden tetthez a kívülről és belülről érkező legfelsőbb jóváhagyás szükséges. Miért is cselekedne valaki, ha nem tud a felsőbb jóváhagyásról? Aki azonban ismeri a tettek eszközeit, és tudja, hogy ő a cselekvő, a Legfelsőbb Úr pedig a végső szentesítő, az mindent tökéletesen hajt végre. Az ilyen ember soha sincs illúzióban. A saját magunkra vonatkoztatott tevékenység és felelősség a hamis egóból és istentagadásból, illetve a Kṛṣṇa-tudat hiányából fakad. Aki Kṛṣṇa-tudatban, a Felsőlélek vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt cselekszik, az nem öl, még ha úgy is tűnik, s az ölés visszahatásainak sincs kitéve soha. Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bűnösnek. Ha azonban személyes érdekből ont vért, akkor tettét a bíróság bizonyosan elítéli.