Skip to main content
Bibliothek » Bhagavad-gītā wie sie ist » ACHTZEHNTES KAPITEL

TEXT 62

62. VERS

Text

Szöveg

tam eva śaraṇaṁ gaccha
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
tam eva śaraṇaṁ gaccha
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam

Synonyms

Szó szerinti jelentés

tam — Ihm; eva — gewiß; śaraṇam gaccha — ergib dich; sarva-bhāvena — in jeder Hinsicht; bhārata — o Nachkomme Bharatas; tat-prasādāt — durch Seine Gnade; parām — transzendentalen; śāntim — Frieden; sthānam — das Reich; prāpsyasi — du wirst erlangen; śāśvatam — ewig.

tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.

Translation

Fordítás

O Nachkomme Bharatas, ergib dich Ihm ohne Vorbehalt. Durch Seine Gnade wirst du transzendentalen Frieden und das höchste, ewige Reich erlangen.

Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

Purport

Magyarázat

ERLÄUTERUNG: Das Lebewesen sollte sich deshalb der Höchsten Persönlichkeit Gottes ergeben, die Sich im Herzen eines jeden befindet, und auf diese Weise wird es von allen Leiden des materiellen Daseins frei werden. Durch solche Hingabe wird man nicht nur von allen Leiden des gegenwärtigen Lebens befreit, sondern man wird am Ende des Lebens auch den Höchsten Gott erreichen. Die transzendentale Welt wird in den vedischen Schriften (Ṛg Veda 1.22.20) als tad viṣṇoḥ paramaṁ padam beschrieben. Da die gesamte Schöpfung das Königreich Gottes ist, ist alles Materielle eigentlich spirituell, doch paramaṁ padam bezieht sich speziell auf das ewige Reich, das als spiritueller Himmel oder Vaikuṇṭha bezeichnet wird.

Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.

Im Fünfzehnten Kapitel der Bhagavad-gītā heißt es: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ. Der Herr befindet Sich im Herzen eines jeden. Die Empfehlung, sich der Überseele im Innern zu ergeben, bedeutet also, sich der Höchsten Persönlichkeit Gottes, Kṛṣṇa, zu ergeben. Kṛṣṇa ist von Arjuna bereits als der Höchste anerkannt worden. Arjunas Aussage im Zehnten Kapitel lautete: paraṁ brahma paraṁ dhāma. Arjuna erkannte Kṛṣṇa als die Höchste Persönlichkeit Gottes und die höchste Zuflucht aller Lebewesen an, aber nicht nur aufgrund seiner eigenen Erfahrung, sondern auch, weil dies von großen Autoritäten wie Nārada, Asita, Devala und Vyāsa bestätigt wird.

A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.