VERSO 11
11. VERS
Texto
Szöveg
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
aphala-ākāṅkṣibhiḥ — por aqueles desprovidos de desejo pelo resultado; yajñaḥ — sacrifício; vidhi-diṣṭaḥ — segundo a ordem da escritura; yaḥ — que; ijyate — é executado; yaṣṭavyam — deve ser executado; eva — decerto; iti — assim; manaḥ — mente; samādhāya — fixando; saḥ — ele; sāttvikaḥ — no modo da bondade.
aphala-ākāṅkṣibhiḥ – a tetteik eredményére nem vágyók által; yajñaḥ – áldozat; vidhi-diṣṭaḥ – az írások irányítása szerinti; yaḥ – amelyik; ijyate – végzett; yaṣṭavyam – végre kell hajtani; eva – bizony; iti – így; manaḥ – az elmét; samādhāya – rögzítve; saḥ – az; sāttvikaḥ – a jóság minőségében lévő.
Tradução
Fordítás
Dos sacrifícios, é da natureza da bondade o sacrifício que por uma mera questão de dever é executado conforme as direções das escrituras por aqueles que não desejam nenhuma recompensa.
Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötőerejébe, amelyet az írások szabályai szerint, kötelességből hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra vágynának.
Comentário
Magyarázat
É tendência geral oferecer sacrifício com algum propósito em mente, mas aqui se declara que se deve executar sacrifício sem se deixar levar por nenhum desses desejos. É bom executá-lo por uma mera questão de dever. Tomemos, por exemplo, a execução de rituais em templos ou igrejas. Em geral, eles são executados em troca de benefício material, mas isto não está no modo da bondade. Convém ir ao templo ou igreja como um dever, prestar respeito à Suprema Personalidade de Deus e oferecer flores e comestíveis, sem qualquer propósito de se obter ganho material. Todos pensam que não adianta ir ao templo só para adorar a Deus. Mas os preceitos das escrituras não recomendam a adoração em troca de benefício econômico. Deve-se apenas procurar oferecer respeito à Deidade. Com isto, o adorador se colocará no modo da bondade. É dever de todos os homens civilizados obedecer aos preceitos das escrituras e prestar respeito à Suprema Personalidade de Deus.
Az emberek általában hajlamosak arra, hogy valamilyen szándékkal áldozzanak, ám ebben a versben az áll, hogy az áldozatot az eredményre való vágy nélkül, kötelességből kell végrehajtani. Vegyük például a templomokban végzett szertartásokat. Általában az anyagi haszon reményében mutatják be őket, így nem a jóság kötőereje jellemző rájuk. Az embernek kötelességből kell templomba járnia, hogy a tiszteletével együtt virágot és ételt ajánljon fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, anélkül hogy bármilyen anyagi nyereségre vágyna. Az emberek azt hiszik, hogy semmi haszna csupán azért templomba járni, hogy ott Istent imádjuk. Az írások azonban nem ajánlják az anyagi áldás reményében végzett imádatot. A jóság szintjére úgy tudunk felemelkedni, ha kizárólag azért járunk templomba, hogy kinyilvánítsuk a tiszteletünket a mūrti előtt. Minden civilizált embernek kötelessége, hogy engedelmeskedjék a szentírások parancsainak, és kifejezze a tiszteletét az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.