Bg. 8.15
Devanagari
मामुपेत्य पुनर्जन्म दु:खालयमशाश्वतम् ।
नाप्नुवन्ति महात्मान: संसिद्धिं परमां गता: ॥ १५ ॥
नाप्नुवन्ति महात्मान: संसिद्धिं परमां गता: ॥ १५ ॥
Verse text
mām upetya punar janma
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
Synonyms
Translation
Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.
Purport
Ez az ideiglenes anyagi világ a születés, az öregség, a betegség és a halál okozta szenvedések birodalma, így hát érthető, hogy aki egyszer elérte a legfőbb tökéletességet, s eljutott a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára, Goloka-Vṛndāvanára, az nem akar többé visszatérni ide. A legfelsőbb lelki bolygóról azt írják a Védák, hogy avyakta, akṣara és paramā gati, ami azt jelenti, hogy meghaladja anyagi látásunkat és felfoghatatlan, ám mégis a legfelsőbb cél, ahová a mahātmāk (nagy lelkek) igyekeznek. A mahātmāk a megvilágosodást elért bhaktáktól kapják meg a transzcendentális üzenetet, s így fokozatosan a Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálathoz látnak, s annyira elmélyednek e transzcendentális szolgálatban, hogy nemcsak az anyagi, de a lelki bolygókra sem akarnak többé eljutni. Egyedül Kṛṣṇát akarják, s egyedül Kṛṣṇa társaságára vágynak. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. A vers a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa híveiről beszél, akik személyként fogadják el Őt. Ezek a Kṛṣṇa-tudatos bhakták az élet legfőbb tökéletességét érik el, ezért ők a legmagasabb szinten álló lelkek.