Bg. 8.14

Ez a vers azt írja le, hová kerülnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a bhakti-yogában szolgáló tiszta bhakták. A korábbi versek négyféle bhaktáról tettek említést: a szenvedőről, a kíváncsiról, az anyagi javakra vágyóról és a spekuláló filozófusról. A felszabaduláshoz vezető különféle folyamatokról is olvashattunk, a karma-, jñāna- és haṭha-yogáról. E yoga-rendszerek a bhaktit is magukban foglalják, ám ez a vers a tiszta bhakti-yogáról beszél, ami nem keveredik sem jñānával, sem karmával, sem haṭhával. Ahogyan arra az ananya-cetāḥ szó utal, a tiszta bhakti-yogát gyakorló bhaktának Kṛṣṇán kívül nincs más kívánsága. A tiszta bhakta nem akar eljutni az anyagi világ felsőbb bolygóira, nem akar eggyé válni a brahmajyotival, sőt arra sem vágyik, hogy kiszabaduljon az anyagi kötelékek közül – egyszóval vágyak nélküli. A Caitanya-caritāmṛta niṣkāmának nevezi őt, ami azt jelenti, hogy nincs önző érdeke. Csak ő érhet el tökéletes békét, s nem az, aki személyes nyereségre törekszik. Míg a jñāna-yogī, a karma-yogī és a haṭha-yogī saját céljainak elérésére vágyik, a tökéletes bhakta egyetlen kívánsága az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örömet szerezzen. Az Úr ezért azt mondja, hogy akik rendíthetetlen odaadással szolgálják Őt, azok könnyen elérhetik.

Egy tiszta bhakta örökké odaadóan szolgálja Kṛṣṇát valamelyik személyes formájában. Kṛṣṇának számtalan teljes kiterjedése és inkarnációja van – például Rāma és Nṛsiṁha –, s a bhakta választhat, hogy elméjét a szerető szolgálatban a Legfelsőbb Úr melyik transzcendentális formájára rögzíti. Neki nem kell szembenéznie azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a többi yoga-folyamat gyakorlóinak kell megküzdeniük. A bhakti-yoga nagyon egyszerű, tiszta és könnyen végezhető. Bárki elkezdheti egyszerűen a Hare Kṛṣṇa éneklésével. Az Úr kegyes mindenkihez, de ahogyan azt már elmondtuk, különösen azokat kedveli, akik örökké, megingathatatlanul Őt szolgálják. Az Úr sokféleképpen segíti az ilyen bhaktákat. Ahogyan a Védák (Kaṭha-upaniṣad 1.2.23) mondják, yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas / tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanuṁ svām: aki teljesen meghódolt a Legfelsőbb Úrnak, s az Ő odaadó szolgálatát végzi, az megértheti a Legfelsőbb Urat úgy, ahogyan van. És ahogy az a Bhagavad-gītāban (10.10) áll, dadāmi buddhi-yogaṁ tam: az Úr megadja a kellő értelmet bhaktájának, hogy az végül eljuthasson Hozzá a lelki világba.

A tiszta bhakta különleges jellemzője, hogy az időtől és a helytől függetlenül örökké csakis Kṛṣṇára gondol, s ebben semmi nem akadályozhatja meg. Feladatát mindig, mindenhol kész végrehajtani. Vannak, akik azt mondják, hogy egy bhaktának a szent helyek valamelyikén kell élnie, például Vṛndāvanában vagy egy olyan szent városban, ahol azelőtt az Úr is élt, a tiszta bhakta azonban bárhol élhet, mert odaadó szolgálata révén mindenhol képes Vṛndāvana-hangulatot teremteni. Śrī Advaita azt mondta az Úr Caitanyának: „Ó, Uram! Bárhol vagy, ott van Vṛndāvana.”

A satatam és a nityaśaḥ szavak – melyek jelentése „mindig”, „rendszeresen” vagy „mindennap” – arra utalnak, hogy egy tiszta bhakta örökké Kṛṣṇára gondol és Rajta meditál. Ezek egy tiszta bhakta tulajdonságai, akinek számára az Úr nagyon könnyen elérhető. A Gītā minden más ösvénynél jobban ajánlja a bhakti-yogát. A bhakti-yogīk ötféle viszonyban végezhetnek odaadó szolgálatot: 1. a śānta-bhakta semleges kapcsolatban végez odaadó szolgálatot, 2. a dāsya-bhakta szolgaként, 3. a sakhya-bhakta barátként, 4. a vātsalya-bhakta szülőként, 5. a mādhurya-bhakta pedig bensőséges szerelmesként szolgálja a Legfelsőbb Urat. A tiszta bhakta az öt kapcsolat valamelyikében végez transzcendentális szerető szolgálatot a Legfelsőbb Úrnak. Sohasem feledkezik meg Róla, így számára az Úr könnyen elérhető. Egy tiszta bhakta egy pillanatra sem tudja elfelejteni a Legfelsőbb Urat, s ugyanígy a Legfelsőbb Úr sem feledkezik meg tiszta bhaktájáról soha. Ezt a nagy áldást adja a mahā-mantra – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – éneklésének Kṛṣṇa-tudatos gyakorlata.