Skip to main content

Bg. 6.1

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
anāśritaḥ karma-phalaṁ
kāryaṁ karma karoti yaḥ
sa sannyāsī ca yogī ca
na niragnir na cākriyaḥ

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – az Úr mondta; anāśritaḥ – a menedéket nem kereső; karma-phalam – a munka gyümölcsénél; kāryam – kötelező; karma – tettet; karoti – végrehajtja; yaḥ – aki; saḥ – ő; sannyāsī – a lemondott rendben élő; ca – és; yogī – misztikus; ca – és; na – nem; niragniḥ – a tűz nélküli; na – sem; ca – és; akriyaḥ – a kötelesség nélküli.

Fordítás

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.

Magyarázat

Ebben a fejezetben az Úr elmagyarázza, hogy a nyolcfokú yoga-rendszer folyamata az elme és az érzékek szabályozását segíti elő. Egy átlagember számára azonban ennek végzése nagyon nehéz, különösen a Kali-korszakban. Noha ez a fejezet a nyolcfokú yoga-rendszert javasolja, az Úr kihangsúlyozza, hogy a karma-yoga folyamata, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés jobb. Ebben a világban mindenki azért dolgozik, hogy eltartsa családját, s fenntartsa mindazt, ami hozzá tartozik, de senki sem cselekszik önzetlenül, senki sem mond le saját elégedettségének eléréséről, történjen az közvetlenül vagy mások elégedettségén keresztül. A tökéletesség feltétele a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés, amelynek célja nem a tettek gyümölcseinek élvezése. Minden élőlénynek kötelessége, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjen, hiszen eredetileg mindannyian a Legfelsőbb szerves részei vagyunk. A testrészek az egész test elégedettsége érdekében cselekszenek. Nem saját élvezetük a céljuk – mindent azért tesznek, hogy kedvében járjanak a teljes egésznek. Az az élőlény a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī, aki nem személyes érdekből cselekszik, hanem a legfelsőbb egész kielégítésén fáradozik.

A sannyāsīk néha – helytelenül – azt hiszik, hogy megszabadultak minden anyagi kötelességtől, ezért nem végzik tovább az agnihotra yajñákat (tűzáldozatokat). Szándékuk azonban valójában önző, mert céljuk az, hogy eggyé váljanak a személytelen Brahmannal. Ez a vágy jobb, mint bármelyik anyagi óhaj, de nem mentes az önzéstől. Ehhez hasonlóan az anyagi tettekről lemondott misztikus yogī, aki félig lehunyt szemmel gyakorolja a yoga-folyamatot, szintén valamiféle személyes elégedettség elérésére vágyik. Ám a Kṛṣṇa-tudatban cselekvő ember az egész kielégítéséért dolgozik, önérdek nélkül. Nem vágyik saját örömére. Az ő sikerének titka Kṛṣṇa elégedettségében rejlik, s így ő a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī. Az Úr Caitanya, a lemondás legtökéletesebb példaképe így imádkozik:

na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi

„Ó, Mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadással szolgálhassalak!”