43. VERS
TEXT 43
Szöveg
Texte
saṁstabhyātmānam ātmanā
jahi śatruṁ mahā-bāho
kāma-rūpaṁ durāsadam
saṁstabhyātmānam ātmanā
jahi śatruṁ mahā-bāho
kāma-rūpaṁ durāsadam
Szó szerinti jelentés
Synonyms
evam – így; buddheḥ – értelemnél; param – felsőbbrendűnek; buddhvā – tudva; saṁstabhya – megszilárdítva; ātmānam – az elmét; ātmanā – a megfontolt értelem által; jahi – győzd le; śatrum – az ellenséget; mahā-bāho – ó, erős karú; kāma-rūpam – a kéjvágy formájában; durāsadam – félelmetest.
evam: ainsi; buddheḥ: à l’intelligence; param: supérieur; buddhvā: sachant; saṁstabhya: en tempérant; ātmānam: le mental; ātmanā: par une intelligence délibérée; jahi: conquiers; śatrum: l’ennemi; mahā-bāho: ô Arjuna aux bras puissants; kāma-rūpam: sous la forme de la concupiscence; durāsadam: formidable.
Fordítás
Translation
Ó, erős karú Arjuna! Ha megértette, hogy transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember megfontolt lelki értelmével [Kṛṣṇa-tudatával] szilárdítsa meg elméjét, s így lelki erejével győzze le a kéjvágyként ismert telhetetlen ellenséget.
Ainsi sachant le soi au-delà des sens, du mental et de l’intelligence matériels, ô Arjuna aux bras puissants, tempère ton mental par l’action délibérée de l’intelligence spirituelle [la conscience de Kṛṣṇa] et de par cette force spirituelle, conquiers cet ennemi insatiable qu’est la concupiscence.
Magyarázat
Purport
A Bhagavad-gītā harmadik fejezetének végkövetkeztetése a Kṛṣṇa-tudathoz vezeti el az embert, aki így felismeri, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája, s végső célja nem a személytelen üresség. Az anyagi létben a kéjvágy és az anyagi természet javai fölötti uralomra való vágy kétségtelenül mindenkit befolyásol. Az uralkodás és az érzékkielégítés utáni vágy a feltételekhez kötött lélek legnagyobb ellensége, a Kṛṣṇa-tudat segítségével azonban bárki képes lehet az anyagi érzékszervek, az elme és az értelem irányítására. Ha nem is fordít hátat azon nyomban a munkának és az előírt kötelességeknek, a Kṛṣṇa-tudat fokozatos kifejlesztésével, a tiszta azonosságára irányított rendíthetetlen értelme révén eljuthat a transzcendentális síkra, ahol az anyagi érzékek és az elme többé nem befolyásolják. Ez a mondanivalója ennek a fejezetnek. Az anyagi lét éretlen állapotában a filozófiai spekuláció és az a természetellenes törekvés, hogy yoga-testtartások által szabályozzuk az érzékeket, sohasem vezetnek el a lelki élethez. Egy magasabb rendű értelem segítségével a Kṛṣṇa-tudatot kell elsajátítanunk.
Ce troisième chapitre de la Bhagavad-gītā nous oriente de façon concluante vers la conscience de Kṛṣṇa. Il nous apprend à nous reconnaître comme les serviteurs éternels de la Personne Suprême, et à ne pas considérer le vide impersonnel comme l’objectif ultime. Au cours de son existence, l’homme est assurément porté à la concupiscence et désire se rendre maître des ressources de la nature matérielle. Ces désirs de domination et de jouissance sont les plus grands ennemis de l’âme conditionnée. Mais forts de la conscience de Kṛṣṇa, il est possible de maîtriser nos sens, notre mental et notre intelligence matériels. Il ne faut pas abandonner son devoir et cesser brusquement d’agir, mais développer graduellement la conscience de Kṛṣṇa – avec une intelligence ferme, rompue à la recherche de la pure identité du soi – pour s’établir au niveau transcendantal où l’on n’est plus influencé par les sens et le mental. Tel est l’enseignement de ce chapitre. Tant que l’homme reste plongé dans l’existence matérielle, la spéculation philosophique et la maîtrise artificielle des sens par la prétendue pratique de postures de yoga ne peuvent en rien servir à son évolution spirituelle. Il doit être guidé dans la conscience de Kṛṣṇa par une intelligence supérieure.
Így végződnek a Bhaktivedanta magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā harmadik fejezetéhez, melynek címe: „Karma-yoga”, azaz a Kṛṣṇa-tudatban végzett előírt kötelességek.
Ainsi s’achèvent les teneurs et portées de Bhaktivedanta sur le troisième chapitre de la Śrīmad Bhagavad-gītā traitant du karma-yoga, ou de l’accomplissement des devoirs prescrits dans la conscience de Kṛṣṇa.