Skip to main content

Bg. 2.64

Szöveg

rāga-dveṣa-vimuktais tu
viṣayān indriyaiś caran
ātma-vaśyair vidheyātmā
prasādam adhigacchati

Szó szerinti jelentés

rāga – a ragaszkodástól; dveṣa – és közömbösségtől; vimuktaiḥ – megszabadultak által; tu – de; viṣayān – az érzéktárgyakat; indriyaiḥ – érzékei által; caran – használva; ātma-vaśyaiḥ – kontrolláltak által; vidheya-ātmā – a szabályozott szabadság útját követő; prasādam – az Úr kegyét; adhigacchati – eléri.

Fordítás

De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.

Magyarázat

Már elmondtuk, hogy valamilyen természetellenes folyamattal a felszínen lehetséges uralkodni az érzékszervek fölött, de mindaddig, amíg az érzékeket nem állítjuk az Úr transzcendentális szolgálatába, minden esély megvan a visszaesésre. Az, aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, látszólag talán az érzékek síkján cselekszik, ám amiatt, hogy Kṛṣṇa-tudatú, egyáltalán nem ragaszkodik az érzéki cselekedetekhez. Semmi mással nem törődik, csak Kṛṣṇa elégedettségével, ezért fölötte áll minden ragaszkodásnak és ellenszenvnek. Ha Kṛṣṇa úgy akarja, a bhakta mindent megtesz, még azt is, amit egyébként nem akar, ha pedig Kṛṣṇa nem akarja, nem tesz olyat, amit másképp saját elégedettsége érdekében megtenne. Kṛṣṇa utasítását követve cselekszik, ezért ő dönti el, mit tesz és mit nem. Ez a tudat Kṛṣṇa indokolatlan kegye, amit a bhakta elnyerhet még akkor is, ha az érzékek elégedettségére vágyva cselekszik.