Skip to main content

39. VERS

STIH 39

Szöveg

Tekst

eṣā te ’bhihitā sāṅkhye
buddhir yoge tv imāṁ śṛṇu
buddhyā yukto yayā pārtha
karma-bandhaṁ prahāsyasi
eṣā te ’bhihitā sāṅkhye
buddhir yoge tv imāṁ śṛṇu
buddhyā yukto yayā pārtha
karma-bandhaṁ prahāsyasi

Szó szerinti jelentés

Synonyms

eṣā – mindez; te – neked; abhihitā – leírva; sāṅkhye – elemző tanulmányozás során; buddhiḥ – értelem; yoge – a tettek gyümölcsére nem vágyva cselekedni; tu – de; imām – ezt; śṛṇu – halld hát; buddhyā – értelem által; yuktaḥ – összekapcsolt; yayā – amivel; pārtha – ó, Pṛthā fia; karma-bandham – a visszahatás kötelékét; prahāsyasi – elhagyod.

eṣā – sve to; te – tebi; abhihitā – objasnio; sāṅkhye – analitičkom studijom; buddhiḥ – inteligenciju; yoge – u djelovanju bez plodonosnih rezultata; tu – ali; imām – ovo; śṛṇu – počuj; buddhyā – inteligencijom; yuktaḥ – dosljedno; yayā – kojom; pārtha – o Pṛthin sine; karma-bandham – vezanosti za posljedice; prahāsyasi – možeš se osloboditi.

Fordítás

Translation

Eddig az elemző tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el! Ó, Pṛthā fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka bilincseitől.

Ovo sam znanje objasnio analitičkom studijom. Sada ću ga objasniti s gledišta djelovanja bez plodonosnih rezultata. O Pṛthin sine, djelujući s takvim znanjem možeš se osloboditi ropstva uzrokovana djelovanjem.

Magyarázat

Purport

A Nirukti, a védikus értelmező szótár szerint a saṅkhyā szó a dolgok részletes leírását jelenti, a sāṅkhya pedig arra a filozófiára utal, amely a lélek igazi természetét írja le. A yoga az érzékek szabályozását foglalja magában. Arjuna ötlete, hogy nem fog harcolni, az érzékkielégítésen alapult. Megfeledkezett alapvető kötelességéről, s hátat akart fordítani a harcnak, mert azt hitte, boldogabb lehet, ha nem pusztítja el rokonait, mint ha unokatestvéreit és fivéreit, Dhṛtarāṣṭra fiait legyőzve élvezi a királyságot. Az alapelv azonban mindkét esetben csupán az érzékkielégítés volt. Akár a legyőzésük jelent számára boldogságot, akár az, hogy életben látja őket, mindkettő saját érzékkielégítésén alapszik, aminek érdekében még a bölcsességet és a kötelességet is hajlandó volt feláldozni. Kṛṣṇa éppen ezért meg akarta magyarázni Arjunának, hogy nagyatyja testének elpusztításával magát a lelket nem ölné meg. Elmondta, hogy minden egyéni személy – magát az Urat is beleértve – örökké egyéniség marad. Azok voltak a múltban, azok a jelenben, s azok maradnak a jövőben is, mert mindannyian örökké egyéni lelkek vagyunk. Csupán testi öltözékünket cseréljük számtalan módon, valójában azonban egyéniségünket még az után is megőrizzük, hogy megszabadultunk az anyagi öltözék kötelékeitől. Az Úr Kṛṣṇa nagyon szemléletesen magyarázta el a lélek és a test analitikus tudományát. A Nirukti szótárnak megfelelően a vers sāṅkhyának nevezi ezt a leíró tudományt, amely különböző nézőpontokból vizsgálja a lelket és a testet. Ez a sāṅkhya semmilyen kapcsolatban nem áll az ateista Kapila sāṅkhya filozófiájával. Jóval a csaló Kapila előtt a valódi Kapila, az Úr Kṛṣṇa inkarnációja már részletesen kifejtette a sāṅkhya filozófiát a Śrīmad-Bhāgavatamban, amikor anyjának, Devahūtinak tanította azt. Érthetően elmagyarázta, hogy a puruṣa, vagyis a Legfelsőbb Úr az aktív princípium, s hogy azáltal teremt, hogy rápillant a prakṛtire. Ezt mind a Védák, mind a Gītā elfogadja. A Védák leírása szerint az Úr rápillantott a prakṛtire, vagyis a természetre, és megtermékenyítette azt az atomnyi egyéni lelkekkel. Ezek az egyének valamennyien az érzékeik kielégítése érdekében cselekszenek az anyagi világban, és az anyagi energia hatása alatt azt gondolják, hogy ők az élvezők. E mentalitás mellett egészen a felszabadulás végső pontjáig kitartanak, amikor is eggyé akarnak válni az Úrral. Ez a māyānak, az érzékkielégítés illúziójának utolsó csapdája. Sok-sok ilyen érzékkielégítő tevékenységben eltöltött élet után a kiváló lélek meghódol Vāsudevának, az Úr Kṛṣṇának, s így eléri a végső igazság utáni kutatás célját.

SMISAO: Prema Niruktiju, vedskom rječniku, riječ saṅkhyā odnosi se na iscrpan opis stvari, a sāṅkhya na filozofiju koja opisuje pravu prirodu duše. Yoga podrazumijeva vladanje osjetilima. Arjunin prijedlog da napusti borbu temeljio se na osjetilnom uživanju. Zaboravivši svoju glavnu dužnost htio je ostaviti borbu, misleći da će ako ne ubije svoje rođake biti sretniji nego ako uživa u kraljevstvu nakon što pobijedi svoje rođake i braću, Dhṛtarāṣṭrine sinove. U oba slučaja temeljno je načelo bilo osjetilno uživanje. I sreća koju će steći ako ih pobijedi i sreća koju će steći ako ih vidi žive bile su utemeljene na želji za osobnim osjetilnim uživanjem, čak i po cijenu mudrosti i dužnosti. Kṛṣṇa je zato htio objasniti Arjuni da ubijanjem tijela svoga djeda neće ubiti njegovu dušu. Objasnio je da su sve osobe, kao i sam Gospodin, vječne. Bili su osobe u prošlosti, sada su osobe i bit će to u budućnosti, jer smo svi mi vječno osobne duše. Mi samo mijenjamo tjelesnu odjeću na razne načine, ali zadržavamo osobnost čak i nakon oslobođenja od zatočeništva u materijalnoj odjeći. Gospodin Kṛṣṇa je postupkom raščlanjivanja veoma slikovito objasnio dušu i tijelo. Prema Niruktiju znanje koje opisuje dušu i tijelo s različitih stajališta naziva se sāṅkhya. Ta sāṅkhya nema nikakve veze s filozofijom ateista Kapile. Davno prije nastanka sāṅkhya filozofije varalice Kapile, pravi Gospodin Kapila, inkarnacija Gospodina Kṛṣṇe, objasnio je sāṅkhya filozofiju u Śrīmad-Bhāgavatamu Svojoj majci Devahūti. On je objasnio da je puruṣa, Svevišnji Gospodin, aktivan i da stvara prelazeći pogledom po prakṛti. To je prihvaćeno u Vedama i u Gīti. Opisi u Vedama pokazuju da je Gospodin prešao pogledom po prakṛti, prirodi, i obremenio je atomskim osobnim dušama. Sve te osobe djeluju u materijalnom svijetu radi osjetilnog zadovoljstva i opčinjene materijalnom energijom misle da su uživatelji. Živo biće zadržava takav mentalitet sve do posljednje točke – oslobođenja – kada se želi sjediniti s Gospodinom. To je posljednja zamka māye, iluzije osjetilnog zadovoljstva. Tek nakon mnogo života takva zadovoljavanja osjetila velika se duša predaje Vāsudevi, Gospodinu Kṛṣṇi, završavajući time potragu za krajnjom istinom.

Arjuna már elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, amikor meghódolt Előtte: śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam. Kṛṣṇa ezért most beszélni fog neki a buddhi-yoga, vagyis a karma-yoga tetteiről, más szóval az odaadó szolgálat végzéséről, amely egyedül az Úr érzékeinek kielégítését tekinti céljának. A tizedik fejezet tizedik verse érthetően elmagyarázza, hogy a buddhi-yoga nem más, mint közvetlen kapcsolat az Úrral, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Ezt a kapcsolatot azonban lehetetlen megteremteni az odaadó szolgálat nélkül. Aki tehát az Úr transzcendentális, szeretetteljes odaadó szolgálatának él – vagyis Kṛṣṇa-tudatú –, az az Úr különleges kegyéből eljut a buddhi-yoga szintjére. Ezért mondja az Úr, hogy csak azokat jutalmazza meg a szeretetteljes odaadás tiszta tudományával, akik transzcendentális szeretettel mindig odaadóan szolgálják Őt. A bhakta ily módon könnyen elérheti Őt örök, gyönyörteli birodalmában.

Arjuna se već predao Kṛṣṇi, prihvativši Ga kao svoga duhovnog učitelja, śiṣyas te 'ham śādhi māṁ tvāṁ prapannam. Zato će mu Kṛṣṇa sada opisati proces djelovanja u buddhi-yogi, odnosno karma-yogi ili, drugim riječima, predano služenje posvećeno isključivo zadovoljavanju Gospodinovih osjetila. Buddhi-yoga je objašnjena u desetom stihu desetog poglavlja kao izravno druženje s Gospodinom, Paramātmom, koja se nalazi u srcu svih živih bića, ali takvo se druženje ne može dostići bez predana služenja. Onaj tko je utemeljen u transcendentalnom predanom služenju Gospodina s ljubavlju ili, drugim riječima, u svjesnosti Kṛṣṇe, Gospodinovom posebnom milošću dostiže stadij buddhi-yoge. Gospodin stoga kaže da samo onima koji uvijek predano služe s transcendentalnom ljubavlju daruje čisto znanje o predanosti i ljubavi. Na taj način bhakta Mu može lako prići u vječno blaženu Božjem Carstvu.

A versben említett buddhi-yoga ily módon az Úr odaadó szolgálatát jelenti, és a sāṅkhya szónak, melyet szintén e versben találunk, semmi köze nincs a csaló Kapila által hirdetett ateista sāṅkhya-yogához. Nem szabad hát félreértenünk, és azt gondolnunk, hogy az itt említett sāṅkhya-yogának kapcsolata van az ateista sāṅkhyával. Annak a filozófiának akkor még semmilyen hatása nem volt; s az Úr Kṛṣṇa nem is beszélne egy ilyen istentagadó filozófiai spekulációról. A valódi sāṅkhya filozófiát az Úr Kapila írja le a Śrīmad-Bhāgavatamban, de még annak a sāṅkhyának sincs köze a jelenlegi témához. Itt a sāṅkhya a test és a lélek elemző leírását jelenti. Az Úr Kṛṣṇa analitikus leírást adott a lélekről, hogy Arjunát eljuttassa a buddhi-yoga, vagyis a bhakti-yoga szintjére. Az Úr Kṛṣṇa sāṅkhyája, valamint az Úr Kapila sāṅkhyája, melyet a Bhāgavatam ír le, egy és ugyanaz tehát. Mindkettő bhakti-yoga. Az Úr Kṛṣṇa ezért kijelentette, hogy csak a csekély értelemmel megáldott emberek tesznek különbséget a sāṅkhya-yoga és a bhakti-yoga között (sāṅkhya-yogau pṛthag bālāḥ pravadanti na paṇḍitāḥ).

Buddhi-yoga spomenuta u ovom stihu odnosi se na predano služenje Gospodina, a riječ sāṅkhya koja je ovdje upotrijebljena nema nikakve veze s ateističkom sāṅkhya-yogom koju je predstavio varalica Kapila. Stoga ne bismo trebali pogrešno misliti da sāṅkhya-yoga koja je ovdje spomenuta ima bilo kakve veze s ateističkom sāṅkhyom. Ta filozofija nije imala nikakva utjecaja u to vrijeme, niti bi Gospodin Kṛṣṇa spomenuo takve bezbožne filozofske spekulacije. Pravu sāṅkhya filozofiju opisao je Gospodin Kapila u Śrīmad-Bhāgavatamu, ali čak ni ta sāṅkhya nema nikakve veze s ovom temom. Ovdje sāṅkhya predstavlja analitički opis tijela i duše. Gospodin Kṛṣṇa je analitički opisao dušu samo da bi Arjunu doveo do buddhi-yoge ili bhakti-yoge. Stoga su sāṅkhya Gospodina Kṛṣṇe i sāṅkhya Gospodina Kapile, opisana u Bhāgavatamu, potpuno istovjetne. Obje su bhakti-yoga. Gospodin Kṛṣṇa je zato rekao da samo manje inteligentni ljudi prave razliku između sāṅkhya-yoge bhakti-yoge (sāṅkhya-yogau pṛthag bālāḥ pravadanti na paṇḍitāḥ).

Az ateista sāṅkhya-yogának természetesen nincs köze a bhakti-yogához, az intelligenciával nem rendelkező emberek mégis azt mondják, hogy a Bhagavad-gītā az ateista sāṅkhya-yogára utal.

Naravno, ateistička sāṅkhya-yoga nema nikakve veze s bhakti-yogom. Unatoč tome, neinteligentni ljudi tvrde da se ateistička sāṅkhya-yoga spominje u Bhagavad-gīti.

Meg kell értenünk, hogy a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember Kṛṣṇa-tudatban, az odaadó szolgálat teljes boldogságában és tudásában cselekszik. Aki csupán azért dolgozik, hogy elégedetté tegye az Urat, s ennek érdekében mindent megtesz, legyen az bármilyen nehéz, az a buddhi-yoga elvei szerint cselekszik, s mindig transzcendentális boldogságot érez. Az ilyen transzcendentális tevékenység következtében az Úr kegyéből az ember tökéletes transzcendentális tudásra tesz szert, s így felszabadulása teljessé válik, anélkül hogy külön erőfeszítést tenne a tudás elsajátítása érdekében. A Kṛṣṇa-tudatú tettek és a gyümölcsökért végzett munka között nagy különbség van, különösen ha az utóbbival az embernek az érzékkielégítés a célja, hogy családi vagy anyagi boldogsághoz jusson. A buddhi-yoga tehát az elvégzett munka transzcendentális természetére utal.

Trebamo shvatiti da buddhi-yoga predstavlja djelovanje u svjesnosti Kṛṣṇe, u punu blaženstvu i znanju o predanu služenju. Onaj tko djeluje samo za Gospodinovo zadovoljstvo, koliko god takav rad bio težak, djeluje u skladu s načelima buddhi-yoge i uvijek osjeća transcendentalno blaženstvo. Gospodinovom milošću takvim transcendentalnim djelovanjem stječe transcendentalno razumijevanje i dostiže potpuno oslobođenje, bez potrebe za ulaganjem posebnog napora u stjecanje znanja. Postoji velika razlika između djelovanja u svjesnosti Kṛṣṇe i djelovanja radi stjecanja plodonosnih rezultata, osobito kada je riječ o zadovoljavanju osjetila radi stjecanja obiteljske ili materijalne sreće. Prema tome, buddhi-yoga je transcendentalna priroda djelovanja.