Bg. 18.14
Szöveg
karaṇaṁ ca pṛthag-vidham
vividhāś ca pṛthak ceṣṭā
daivaṁ caivātra pañcamam
Szó szerinti jelentés
adhiṣṭhānam – a hely; tathā – is; kartā – a cselekvő; karaṇam – az eszközök; ca – és; pṛthak-vidham – eltérőek; vividhāḥ – különfélék; ca – és; pṛthak – külön; ceṣṭāḥ – a törekvések; daivam – a Legfelsőbb; ca – is; eva – bizony; atra – itt; pañcamam – az ötödik.
Fordítás
A cselekvés helyszíne [a test], a végrehajtója, a különböző érzékek, a törekvés különféle fajtái és végül a Felsőlélek – ezek alkotják a tett öt tényezőjét.
Magyarázat
Az adhiṣṭhānam szó a testre utal. A testben a lélek azért cselekszik, hogy valamilyen eredményt érjen el vele, s ezért kartānak, cselekvőnek nevezik. A śruti leírja, hogy a lélek az ismerő és a cselekvő. Eṣa hi draṣṭā sraṣṭā (Praśna-upaniṣad 4.9). Ezt a Vedānta-sūtra is megerősíti a jño 'ta eva (2.3.18) és a kartā śāstrārthavattvāt (2.3.33) sūtrákban. A tettek eszközei az érzékek, melyek segítségével a lélek számtalan módon cselekedhet. Minden egyes cselekedetre más törekvés jellemző, ám végső soron az ember minden tette a Felsőlélek akaratától függ, aki barátként a szívben lakozik. A Legfelsőbb Úr a legfőbb ok. Így tehát aki Kṛṣṇa-tudatban, a szívében lakozó Felsőlélek útmutatása szerint cselekszik, azt természetesen semmilyen tett nem köti le. A teljesen Kṛṣṇa-tudatú ember végső soron nem vonható felelősségre tetteiért. Minden a legfőbb akarattól, a Felsőlélektől, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ.