Bg. 17.19
Szöveg
pīḍayā kriyate tapaḥ
parasyotsādanārthaṁ vā
tat tāmasam udāhṛtam
Szó szerinti jelentés
mūḍha – ostoba; grāheṇa – igyekezettel; ātmanaḥ – önmagának; yat – ami; pīḍayā – kínzással; kriyate – végzett; tapaḥ – önfegyelmezés; parasya – mások számára; utsādana-artham – pusztító; vā – vagy; tat – az; tāmasam – a sötétség kötőerejében lévőnek; udāhṛtam – mondják.
Fordítás
Az olyan önfegyelmezés, amit ostobán, önkínzással végeznek, vagy ami mások bántalmazásával vagy elpusztításával jár, a tudatlanság kötőerejében van.
Magyarázat
A démonok néha ostoba önsanyargatást vállalnak magukra, ahogyan Hiraṇyakaśipu is tette, aki szigorú lemondások révén akart halhatatlanná válni, és elpusztítani a félisteneket. Brahmāhoz könyörgött, hogy megkapja ezt az áldást, ám végül az Istenség Legfelsőbb Személyisége megölte. Az a lemondás, amelyet elérhetetlen dolgok megszerzése reményében végeznek, kétségtelenül a tudatlanság kötőerejében van.