Bg. 16.6
Szöveg
daiva āsura eva ca
daivo vistaraśaḥ prokta
āsuraṁ pārtha me śṛṇu
Szó szerinti jelentés
dvau – kétféle; bhūta-sargau – teremtett élőlény; loke – a világban; asmin – ebben; daivaḥ – isteni; āsuraḥ – démonikus; eva – bizony; ca – és; daivaḥ – isteni; vistaraśaḥ – hosszan; proktaḥ – elmondott; āsuram – a démonikusat; pārtha – ó, Pṛthā fia; me – Tőlem; śṛṇu – halld hát.
Fordítás
Ó, Pṛthā fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!
Magyarázat
Az Úr Kṛṣṇa először megnyugtatta Arjunát, hogy isteni jellemmel született, most pedig a démonikus természetről fog beszélni. A feltételekhez kötött élőlények két csoportra oszthatók ebben a világban. Aki isteni jellemmel született, az egy szabályozott életutat követ, azaz engedelmeskedik a szentírások és a hiteles tekintélyek parancsainak. Az embernek a hiteles szentírás alapján kell végeznie kötelességét. Ezt nevezik isteni mentalitásnak. Azt, aki nem követi az írásokban lefektetett szabályozó elveket, hanem saját szeszélyei szerint cselekszik, démoni jelleműnek vagy asurának hívják. Az egyetlen meghatározó tényező az írások szabályozó elveinek betartása. A védikus irodalom szerint a félistenek és a démonok egyaránt Prajāpatitól születtek, a különbség közöttük csupán annyi, hogy a félistenek engedelmeskednek a védikus parancsoknak, míg a démonok nem.