Bg. 16.19
Szöveg
saṁsāreṣu narādhamān
kṣipāmy ajasram aśubhān
āsurīṣv eva yoniṣu
Szó szerinti jelentés
tān – őket; aham – Én; dviṣataḥ – az irigyeket; krūrān – a gonoszokat; saṁsāreṣu – az anyagi lét óceánjába; nara-adhamān – az emberiség söpredékét; kṣipāmi – küldöm; ajasram – örökre; aśubhān – kedvezőtlen; āsurīṣu – démonikus; eva – bizony; yoniṣu – anyaméhekbe.
Fordítás
Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.
Magyarázat
Ez a vers egyértelműen utal arra, hogy az egyéni lélek a Legfelsőbb akaratából kerül egy bizonyos testbe. Egy démon lehet, hogy nem fogadja el az Úr felsőbbségét, sőt azt is megteheti, hogy saját szeszélyei szerint cselekszik, de hogy legközelebb milyen testben születik meg, az mégsem tőle, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének döntésétől függ. A Śrīmad-Bhāgavatam harmadik éneke leírja, hogyan kerül halála után az egyéni lélek egy felsőbb hatalom rendeléséből egy anyaméhbe, ahol újabb, sajátságos testet kap. Ezért találunk az anyagi létben oly sok fajt – állatokat, rovarokat, embereket stb. Nem véletlenül jöttek létre, hanem egy felsőbb hatalom irányításával. A démonok jövőjét világosan jelzi ez a vers: újra meg újra démonok méhébe kerülnek, s továbbra is gyűlölködőként, az emberiség söpredékeként fognak létezni. Az ilyen démoni fajokra az örökös kéjvágy, erőszak, gyűlölet és tisztátalanság jellemző. A dzsungelben élő vadászok a démoni fajokhoz tartoznak.