Bg. 15.5
Devanagari
निर्मानमोहा जितसङ्गदोषा
अध्यात्मनित्या विनिवृत्तकामा: ।
द्वन्द्वैर्विमुक्ता: सुखदु:खसंज्ञै-
र्गच्छन्त्यमूढा: पदमव्ययं तत् ॥ ५ ॥
अध्यात्मनित्या विनिवृत्तकामा: ।
द्वन्द्वैर्विमुक्ता: सुखदु:खसंज्ञै-
र्गच्छन्त्यमूढा: पदमव्ययं तत् ॥ ५ ॥
Verse text
nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣā
adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ
dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair
gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat
adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ
dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair
gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat
Synonyms
niḥ — nélküliek; māna — akik hamis tisztelet; mohāḥ — és illúzió; jita — akik legyőzték; saṅga — a kapcsolatok; doṣāḥ — hibáit; adhyātma — akiknek lelki tudásuk van; nityāḥ — az örökkévalóról; vinivṛtta — akik elszakadtak; kāmāḥ — a mohó vágyaktól; dvandvaiḥ — akik a kettősségektől; vimuktāḥ — megszabadultak; sukha-duḥkha — boldogság és boldogtalanságnak; saṁjñaiḥ — nevezettől; gacchanti — elérik; amūḍhāḥ — akik nem megtévesztettek; padam — helyzetet; avyayam — örökkévalót; tat — azt.
Translation
Aki nem követel magának hamis tiszteletet, aki nincs illúzióban, s megszabadult a nemkívánatosak társaságától, aki megértette az örökkévalót, felhagyott az anyagi vágyakkal, a boldogság és boldogtalanság kettőssége nem zavarja, józan, s tudja, hogyan kell meghódolnia a Legfelsőbb Személy előtt – az eléri azt az örök birodalmat.
Purport
Ez a vers nagyon szépen leírja, hogyan kell meghódolni. Az első szükséges tulajdonság az, hogy az embert ne tévessze meg a büszkeség. A feltételekhez kötött lélek rendkívül felfuvalkodott, s magát hiszi az anyagi természet urának, ezért nagyon nehéz meghódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt. Az igazi tudás tanulmányozásával fel kell ismernünk, hogy nem mi vagyunk az anyagi természet urai; az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr. A meghódolás folyamatát akkor kezdheti el az ember, ha megszabadult a büszkeségből fakadó illúziótól. Aki az anyagi világban mindig tiszteletre vágyik, az nem képes meghódolni a Legfelsőbb Személy előtt. Büszkeségét az illúzió okozza, mert ostobán azt hiszi, hogy ő a világ ura, pedig csupán egy rövid ideig marad itt: jön, aztán hamarosan eltávozik, közben pedig mindent túlbonyolít, s állandóan bajban van. Az egész világot ez a felfogás tartja mozgásban. Az emberek úgy vélik, hogy a Föld bolygó az emberi társadalom tulajdona, s e hamis felfogás eredményeképpen felosztották területeit. Meg kell szabadulnunk attól a téves elgondolástól, hogy a világ az emberi társadalomé, és csak ezután válhatunk meg azoktól az illuzórikus kapcsolatoktól, melyeket a családi, a társadalmi és a nemzeti érzések hoznak létre. Ezek a hamis kapcsolatok kötöznek bennünket az anyagi világhoz. A következő lépés a lelki tudás elsajátítása. Meg kell tanulnunk, mi az, ami valóban a miénk, és mi az, ami nem. Ha az ember mindent a valóságnak megfelelően ért meg, megszabadul a boldogság és boldogtalanság, élvezet és fájdalom stb. ellentétpárjaitól. Teljes tudásra tesz szert, és így képes lesz meghódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt.