Skip to main content

4–5. VERS

STIHOVI 4-5

Szöveg

Tekst

buddhir jñānam asammohaḥ
kṣamā satyaṁ damaḥ śamaḥ
sukhaṁ duḥkhaṁ bhavo ’bhāvo
bhayaṁ cābhayam eva ca
buddhir jñānam asammohaḥ
kṣamā satyaṁ damaḥ śamaḥ
sukhaṁ duḥkhaṁ bhavo ’bhāvo
bhayaṁ cābhayam eva ca
ahiṁsā samatā tuṣṭis
tapo dānaṁ yaśo ’yaśaḥ
bhavanti bhāvā bhūtānāṁ
matta eva pṛthag-vidhāḥ
ahiṁsā samatā tuṣṭis
tapo dānaṁ yaśo ’yaśaḥ
bhavanti bhāvā bhūtānāṁ
matta eva pṛthag-vidhāḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

buddhiḥ – értelem; jñānam – tudás; asammohaḥ – kételyektől való mentesség; kṣamā – megbocsátás; satyam – igazmondás; damaḥ – az érzékek szabályozása; śamaḥ – az elme szabályozása; sukham – boldogság; duḥkham – boldogtalanság; bhavaḥ – születés; abhāvaḥ – halál; bhayam – félelem; ca – és; abhayam – félelemnélküliség; eva – is; ca – és; ahiṁsā – erőszaknélküliség; samatā – egyensúly; tuṣṭiḥ – elégedettség; tapaḥ – lemondás; dānam – adományozás; yaśaḥ – hírnév; ayaśaḥ – szégyen; bhavanti – vannak; bhāvāḥ – természetei; bhūtānām – élőlényeknek; mattaḥ – Tőlem; eva – bizony; pṛthak-vidhāḥ – különféleképpen származóak.

buddhiḥ – inteligencija; jñānam – znanje; asammohaḥ – oslobođenje od sumnje; kṣamā – opraštanje; satyam – istinoljubivost; damaḥ – vladanje osjetilima; śamaḥ – vladanje umom; sukham – sreća; duḥkham – nesreća; bhavaḥ – rođenje; abhāvaḥ – smrt; bhayam – strah; ca – također; abhayam – neustrašivost; eva – također; ca – i; ahiṁsā – nenasilje; samatā – jednakost; tuṣṭiḥ – zadovoljstvo; tapaḥ – pokora; dānam – milostinja; yaśaḥ – slava; ayaśaḥ – nečast; bhavanti – potječu; bhāvāḥ – prirode; bhūtānām – živih bića; mattaḥ – od Mene; eva – zacijelo; pṛthak-vidhāḥ – različite.

Fordítás

Translation

Értelem, tudás, mentesség a kétségtől és a tévhittől, megbocsátás, igazmondás, az érzékek szabályozása, az elme szabályozása, boldogság és szenvedés, születés, halál, félelem, félelemnélküliség, erőszakmentesség, kiegyensúlyozottság, elégedettség, lemondás, adományozás, hírnév és szégyen – egyedül Tőlem származnak az élőlények e tulajdonságai.

Ja sam stvorio sve odlike živih bića, kao što su inteligencija, znanje, oslobođenje od sumnje i iluzije, opraštanje, istinoljubivost, vladanje osjetilima, vladanje umom, sreća i nesreća, rođenje, smrt, strah, neustrašivost, nenasilje, jednakost, zadovoljstvo, strogost, milostinja, čast i nečast.

Magyarázat

Purport

Az élőlények különféle tulajdonságait – a jókat és a rosszakat egyaránt – Kṛṣṇa teremtette. Erről ír ez a vers.

SMISAO: Sve odlike živih bića, i dobre i loše, stvorio je Kṛṣṇa i one su ovdje opisane.

Az értelem az a képesség, melynek segítségével a dolgokat helyes nézőpontból elemezzük, a tudás pedig azt jelenti, hogy megértjük, mi a lélek és mi az anyag. Az egyetemeken oktatott közönséges tudás csupán az anyagot érinti, s ezért itt nem tekintjük tudásnak. Tudás az, ha ismerjük a különbséget a lélek és az anyag között. A modern oktatás kizárólag az anyagi elemekről és a testi szükségletekről tanít, s mellőzi a lélekről szóló tudományt. Az akadémikus tudás ezért nem teljes.

Inteligencija se odnosi na moć pravilna rasuđivanja, a znanje na razumijevanje što je duh, a što materija. Obično znanje stečeno fakultetskim obrazovanjem odnosi se samo na materiju i ovdje se ne prihvaća kao znanje. Posjedovati znanje znači poznavati razliku između materije i duha. Suvremena naobrazba ne obuhvaća znanje o duhu. Ljudi vode brigu samo o materijalnim elementima i tjelesnim potrebama. Stoga akademsko znanje nije potpuno.

Asammohává, félelem- és illúziónélkülivé akkor lehet válni, ha az ember nem határozatlan, s megértette a transzcendentális filozófiát. Ily módon lassan, de biztosan megszabadul a zavarodottságtól. Semmit sem szabad vakon elfogadnunk; először mindent nagy figyelemmel és elővigyázatossággal mérlegelnünk kell. A kṣamā, a türelem és a megbocsátás tulajdonságát el kell sajátítanunk, s eszerint kell élnünk: az embernek türelmesnek kell lennie, és meg kell tudnia bocsátani mások apró bűneit. A satyam, az igazmondás azt jelenti, hogy a tényeket mások érdekében változtatás nélkül kell közölnünk, s nem szabad azokat eltorzítanunk. A társadalomban az a szokás, hogy az embernek csak akkor szabad megmondania az igazságot, ha azzal örömet okoz másoknak. Ez azonban nem igazmondás. Az igazat mindig nyíltan meg kell mondani, hogy mások a valósághoz hűen ismerhessék meg a tényeket. Ha egy emberről tudjuk, hogy tolvaj, s ezt elmondjuk másoknak is, akkor igazat mondunk. Az igazság néha fáj, ám ez ne tántorítson el senkit a kimondásától. Az igazmondás megköveteli, hogy változatlanul közöljük a tényeket embertársainkkal, az ő érdekükben. Ez az igazmondás definíciója.

Asammoha, oslobođenje od sumnje i iluzije, možemo dostići kad odbacimo neodlučnost i shvatimo transcendentalnu filozofiju. Polako, ali sigurno, oslobađamo se zbunjenosti. Ništa ne trebamo slijepo prihvatiti; sve trebamo prihvatiti s pomnjom i oprezom. U svom vladanju trebamo očitovati kṣamu, snošljivost i opraštanje; trebamo biti snošljivi i oprostiti drugima manje uvrede. Satyam, istinoljubivost, znači da činjenice trebamo predstaviti takve kakve jesu, za dobrobit drugih. Ne bismo ih smjeli pogrešno predstavljati. Prema društvenim običajima istina se može reći samo ako je drugima ugodna, ali to nije istinoljubivost. Istinu trebamo reći otvoreno, tako da je drugi shvate. Ako je netko lopov i ljude na to upozorimo, to je istina. Iako je istina ponekad neugodna, ne bismo je trebali prešutjeti. Istinoljubivost zahtijeva da se činjenice predstave takve kakve jesu, za dobrobit drugih. To je definicija istine.

Az érzékek szabályozása azt jelenti, hogy nem szabad azokat szükségtelenül saját élvezetünkre használni. Az érzékeket a szükséges mértékben elégedetté kell tennünk, ez nem tilos, de a fölösleges érzéki élvezet hátráltatja a lelki fejlődést. Az érzékeket vissza kell tartanunk a fölösleges tevékenységtől. Ehhez hasonlóan az elmét is korlátoznunk kell, hogy ne merüljön el haszontalan gondolatokban. Ezt nevezik śamának. Senkinek sem szabad arra vesztegetnie az idejét, hogy a pénzszerzésen törje a fejét; ha így tesz, rossz célra használja gondolkodóképességét. Az elménket arra kell használnunk, hogy megértsük azt, amire az emberiségnek a leginkább szüksége van, s ezt aztán hitelesen, változtatás nélkül átadjuk másoknak is. Gondolkodóképességünket a szentírások szakértői, a szentek, a lelki tanítómesterek és az emelkedett gondolkodásúak társaságában kell fejlesztenünk.

A sukhát, a gyönyört vagy boldogságot mindig olyan dolgokban kell megtalálnunk, melyek kedvezően hatnak a Kṛṣṇa-tudat lelki tudományának művelésére, a boldogtalanság, a fájdalom pedig az, ami nem kedvez a Kṛṣṇa-tudatbeli fejlődésnek. Mindazt, ami elősegíti haladásunkat a Kṛṣṇa-tudatban, el kell fogadnunk, mindazt pedig, ami akadályozza, el kell utasítanunk.

Vladanje osjetilima znači da ne bismo trebali koristiti osjetila za nepotrebno osobno uživanje. Nije zabranjeno zadovoljavati potrebe osjetila, ali nepotrebno osjetilno uživanje šteti duhovnom napretku. Stoga osjetila ne smijemo neobuzdano koristiti. Slično tome, um trebamo uzdržavati od nepotrebnih misli; to se zove śama. Ne bismo trebali trošiti svoje vrijeme na razmišljanje o zgrtanju novca. To je zloupotreba moći razmišljanja. Um trebamo koristiti za razumijevanje najvažnije potrebe ljudskog bića, koja treba biti vjerodostojno predstavljena. Moć razmišljanja trebamo razvijati u društvu autoriteta za spise, svetih osoba, duhovnih učitelja i onih koji su razvili svoju moć razmišljanja. Sukham, zadovoljstvo ili sreću, trebamo uvijek nalaziti u onome što je povoljno za njegovanje duhovnog znanja o svjesnosti Kṛṣṇe. Ono što je nepovoljno za njegovanje svjesnosti Kṛṣṇe uzrokuje bol ili nesreću. Sve što je povoljno za razvijanje svjesnosti Kṛṣṇe trebamo prihvatiti, a sve što je nepovoljno trebamo odbaciti.

A bhava, a születés a testre utal. Még a Bhagavad-gītā elején kifejtettük, hogy a lélek számára nem létezik sem születés, sem halál. Ezek csupán az anyagi világbeli testekre jellemzőek. Ha félünk, az azért van, mert aggódunk a jövő miatt. A Kṛṣṇa-tudatú ember azonban nem fél, mert tudja: tettei révén biztosan visszatér a transzcendentális világba, haza Istenhez. Rá tehát fényes jövő vár. Mások azonban nem tudják, mit tartogat számukra a jövő, s a következő életükről sem tudnak semmit, így aztán örök aggodalomban élnek. Ha valaki meg akar szabadulni az aggodalomtól, a legjobb, ha megismeri Kṛṣṇát, s állandóan elmerül a Kṛṣṇa-tudatban. Így szabadulhatunk meg minden félelemtől. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.2.37) elmondja: bhayaṁ dvitīyābhiniveśataḥ syāt, a félelmet az okozza, hogy az illuzórikus energiába merülünk. Ám akik megszabadultak az illuzórikus energiától, akik meggyőződtek arról, hogy nem azonosak az anyagi testtel, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lelki részei, s akik ezért transzcendentális szolgálatot végeznek a Legfelsőbb Istenségnek, azoknak nincs mitől rettegniük. Az ő jövőjük ragyogó. A félelem azokra jellemző, akik nem Kṛṣṇa-tudatúak. Az abhayam, a félelemnélküliség csak a Kṛṣṇa-tudatúak számára elérhető.

Bhava, rođenje, odnosi se na tijelo. Što se tiče duše, ona se ne rađa i ne umire; o tome smo govorili na početku Bhagavad-gīte. Rođenje i smrt odnose se na utjelovljenje živoga bića u materijalnom svijetu. Strah je rezultat brige za budućnost. Osoba svjesna Kṛṣṇe ne osjeća strah, jer će zahvaljujući svojim djelatnostima sigurno otići u duhovno nebo i vratiti se kući, Bogu. Stoga je njezina budućnost veoma svijetla. No drugi ne znaju što im nosi budućnost; ne znaju što će im donijeti sljedeći život. Zato su neprestano u tjeskobi. Ako se želimo osloboditi tjeskobe, trebamo shvatiti Kṛṣṇu i uvijek biti utemeljeni u svjesnosti Kṛṣṇe. To je najbolji način. Tako ćemo se osloboditi sveg straha. U Śrīmad-Bhāgavatamu (11.2.37) rečeno je – bhayaṁ dvitīyābhiniveśataḥ syāt: uzrok je straha naša obuzetost iluzornom energijom. Oni koji su oslobođeni utjecaja iluzorne energije, koji su uvjereni da nisu materijalno tijelo, već duhovni djelići Svevišnje Božanske Osobe, i koji zato transcendentalno služe Vrhovnog Boga, nemaju se čega bojati. Njihova je budućnost veoma svijetla. Strah je stanje osoba koje nisu svjesne Kṛṣṇe. Abhayam, neustrašivost, može steći samo onaj tko je svjestan Kṛṣṇe.

Az ahiṁsā, az erőszakmentesség azt jelenti, hogy nem szabad semmi olyat tennünk, ami másoknak fájdalmat okoz, vagy amivel megzavarunk másokat. A politikusok, szociológusok, filantrópusok stb. által ígért anyagi tettek nem eredményeznek semmi jót, mert a politikusok és filantrópusok nem rendelkeznek transzcendentális látásmóddal, s nem tudják, mi az, ami valóban az emberi társadalom javát szolgálja. Az ahiṁsā azt jelenti, hogy az embereket úgy kell tanítanunk, hogy képesek legyenek teljes mértékben kihasználni az emberi test adta lehetőségeket. Az emberi test a lelki célok megvalósítására való, így minden ezt hátráltató tettet vagy parancsolatot az emberi test elleni erőszaknak lehet tekinteni. Erőszaknélküliségnek tehát azt nevezzük, ami az emberek eljövendő lelki boldogságát segíti elő.

Ahiṁsā, nenasilje, znači da ne trebamo činiti ono što će drugima donijeti patnju ili ih zbuniti. Svjetovni pothvati koje obećavaju brojni političari, sociolozi i filantropi ne daju dobre rezultate, jer političari i filantropi nemaju transcendentalnu viziju; ne znaju što je istinski dobro za ljudsko društvo. Ahiṁsā znači da ljude trebamo poučiti kako mogu potpuno iskoristiti ljudsko tijelo. Ljudsko je tijelo namijenjeno dostizanju duhovne spoznaje i zato svaki pokret ili odbor koji ne pomaže ljudima da dostignu taj cilj vrši nasilje nad ljudskim tijelom. Ono što pomaže ljudima da u budućnosti dostignu duhovnu sreću naziva se nenasilje.

A samatā, a kiegyensúlyozottság azt jelenti, hogy az ember mentes a vonzódástól és a gyűlölettől. Nem szabad semmihez sem túlzottan ragaszkodnunk, de a túlzott ellenszenv sem jó. Az anyagi világhoz ragaszkodás és gyűlölet nélkül kell viszonyulnunk. Ami előnyös a Kṛṣṇa-tudat végzéséhez, azt el kell fogadnunk, ami pedig kedvezőtlen, azt el kell utasítanunk. Ezt nevezik samatānak, kiegyensúlyozottságnak. Aki Kṛṣṇa-tudatban él, semmit sem utasít vissza és semmit nem fogad el anélkül, hogy előbb ne mérlegelné, hasznos-e az a Kṛṣṇa-tudat végzése során vagy sem.

Samatā, jednakost, odnosi se na odsutnost vezanosti i odbojnosti. Nije dobro osjećati veliku vezanost ili odbojnost prema nečemu. Ovaj materijalni svijet trebamo prihvatiti bez vezanosti ili odbojnosti. Ono što je povoljno za svjesnost Kṛṣṇe trebamo prihvatiti, a ono što je nepovoljno trebamo odbaciti. To je samatā, jednakost. Onaj tko je svjestan Kṛṣṇe prihvaća ili odbacuje stvari samo na temelju njihove korisnosti za njegovanje svjesnosti Kṛṣṇe.

A tuṣṭi, az elégedettség arra utal, hogy az embernek nem szabad arra törekednie, hogy felesleges tettekkel egyre több anyagi javat halmozzon fel. Érjük be azzal, amit a Legfelsőbb Úr kegyéből megkapunk. Ezt nevezik elégedettségnek. A tapas lemondást vagy vezeklést jelent. Ezzel kapcsolatban a Védákban számtalan szabályt és előírást találunk: hajnalban kell felkelnünk, meg kell fürödnünk stb. Néha nagyon nehéz korán felkelni, de bármilyen nehézséget vállal az ember magára önszántából, azt lemondásnak hívják. Ehhez hasonlóan vannak előírások a hó bizonyos napjain betartandó böjtre is. Lehetséges, hogy valakinek nincs ínyére a böjt, de ha eltökélte, hogy fejlődni akar a Kṛṣṇa-tudat tudományában, akkor el kell fogadnia azokat a testi kényelmetlenségeket, melyeket a Védák ajánlanak. Nem szabad azonban szükségtelenül vagy a védikus előírásoknak ellentmondva böjtölni. A politikai célokat szolgáló böjt szintén tilos. Erről a Bhagavad-gītā mint a tudatlanság kötőerejébe tartozó koplalásról ír, a tudatlanság vagy szenvedély kötőerejében végzett tettek pedig sohasem vezetnek lelki fejlődéshez. Bármit teszünk azonban a jóság minőségében, az segíti majd fejlődésünket, s a védikus utasítások értelmében betartott böjt gyarapítja az ember lelki tudását.

Tuṣṭi, zadovoljstvo, znači da ne bismo trebali željeti steći nepotrebnim djelatnostima što više materijalnih dobara. Trebamo biti zadovoljni onim što steknemo milošću Svevišnjega Gospodina. To se naziva zadovoljstvo. Tapas znači strogost ili pokora. U vezi s tim u Vedama ima mnogo pravila i propisa, kao što je pravilo da trebamo ustati rano ujutro i okupati se. Ponekad je vrlo teško ustati rano ujutro, ali dobrovoljna patnja koju prihvaćamo slijedeći to pravilo naziva se pokora. Slično tome, propisano je da na određene dane u mjesecu trebamo postiti. Možda ne volimo postiti, ali ako smo odlučni u namjeri da napredujemo u nauku o svjesnosti Kṛṣṇe, trebamo prihvatiti takve preporučene tjelesne poteškoće. Međutim ne bismo trebali postiti nepotrebno ili protivno vedskim odredbama. Ne bismo trebali postiti zbog političkih ciljeva; to je opisano u Bhagavad-gīti kao post u neznanju, a ono što je učinjeno u neznanju ili strasti ne vodi k duhovnom napretku. No sve što učinimo u guṇi vrline pomaže nam da napredujemo, a post u skladu s vedskim odredbama obogaćuje nas duhovnim znanjem.

Ami az adományozást illeti, az embernek keresete ötven százalékát jó célokra kell áldoznia. S hogy mi a jó cél? Ami megegyezik a Kṛṣṇa-tudat céljával – s ez nemcsak jó, de a legjobb is. Mivel Kṛṣṇa jó, ezért az Ő ügye is az. Adományt tehát annak kell adnunk, aki a Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedik. A védikus irodalom szerint az adomány a brāhmaṇákat illeti. Ezt a szokást mind a mai napig betartják, noha nem egészen a védikus utasításokkal összhangban. A parancs mégis úgy szól, hogy az adomány a brāhmaṇákat illeti meg. Miért? Mert ők egy magasabb rendű lelki tudással foglalkoznak. Egy brāhmaṇának egész életét a Brahman megismerésére kell szentelnie. Brahma jānātīti brāhmaṇaḥ: brāhmaṇának azt nevezik, aki ismeri a Brahmant. Azért kell tehát adakoznunk nekik, mert a felsőbbrendű lelki szolgálatba merülnek, s nincs idejük arra, hogy megkeressék a kenyerüket. A védikus irodalom szerint a sannyāsīnak, vagyis a lemondott rendben élőnek is illik adakozni. A sannyāsīk házról házra járva kéregetnek, nem azért, hogy vagyont gyűjtsenek, hanem küldetéstudatból. Az a szokás, hogy minden házba bekopognak, s felrázzák a tudatlanság álmában szendergő családosokat. A családosokat a családi ügyek kötik le, s megfeledkeznek az élet igazi céljáról (Kṛṣṇa-tudatuk felébresztéséről), ezért a sannyāsīk dolga, hogy koldusként felkeressék a családosokat, és biztassák őket a Kṛṣṇa-tudat gyakorlására. A Védák azt írják: ébredjünk fel, és érjük el azt, ami jár nekünk ebben az emberi létformában. A sannyāsīk az ehhez szükséges tudást és módszert ismertetik. Nem szabad tehát szeszélyesen és meggondolatlanul adományoznunk. Az adományok csak a lemondott életrend tagjait, a brāhmaṇákat és a hasonló jó ügyek képviselőit illetik meg.

Što se tiče milostinje, pedeset posto svoje zarade trebamo dati u dobre svrhe. Što je dobra svrha? To je svrha koja se ostvaruje u svjesnosti Kṛṣṇe. Ona nije samo dobra, već najbolja. Budući da je Kṛṣṇa dobar, Njegova je svrha uvijek dobra. Zato milostinju trebamo dati osobi koja djeluje u svjesnosti Kṛṣṇe. U vedskoj književnosti propisano je da se milostinja treba dati brāhmaṇama. Taj se običaj još uvijek slijedi, premda ne potpuno u skladu s vedskom odredbom. No ipak je propisano da milostinju trebamo dati brāhmaṇama. Zašto? Zato što se bave uzvišenim njegovanjem duhovnog znanja. Brāhmaṇa treba čitav život posvetiti razumijevanju Brahmana. Brahma jānātīti brāhmaṇaḥ: onaj tko poznaje Brahman naziva se brāhmaṇa. Milostinja se daje brāhmaṇama, jer su zaokupljeni višim, duhovnim služenjem i nemaju vremena za stjecanje životnih sredstava. U vedskoj je književnosti također rečeno da milostinju trebamo dati osobi u redu odricanja, sannyāsīju. Sannyāsīji ne prose od vrata do vrata kako bi stekli novac, već u misionarske svrhe. Po običaju idu od vrata do vrata kako bi trgnuli obiteljske ljude iz sna neznanja. Budući da su obiteljski ljudi, zaokupljeni obiteljskim poslovima, zaboravili pravu svrhu života – buđenje svjesnosti Kṛṣṇe – dužnost je sannyāsīja da kao prosjaci posjećuju obiteljske ljude i bude u njima svjesnost Kṛṣṇe. Kao što je rečeno u Vedama, čovjek se treba probuditi i ostvariti ono što mu kao ljudskom biću dolikuje. To znanje i proces daju sannyāsīji. Tako milostinju trebamo davati sannyāsījima brāhmaṇama ili u slične dobre svrhe, a ne hirovito.

A yaśas hírnevet jelent. Az Úr Caitanya Mahāprabhu szerint akkor leszünk igazán híresek, ha nagy bhaktává válunk. Ez az igazi hírnév. Aki arról ismert, hogy a Kṛṣṇa-tudat kiváló egyénisége, az valóban híres. Akinek nincs ilyen hírneve, az rossz hírű.

Što se tiče yaśe, slave, Gospodin Caitanya je rekao da je slavan onaj tko je poznat kao veliki bhakta. To je prava slava. Ako netko postane glasovit po svojoj svjesnosti Kṛṣṇe, onda je istinski slavan. Onaj tko nema takvu slavu nije slavan.

Ezek a tulajdonságok szerte az univerzumban, az emberek és a félistenek társadalmában egyaránt jellemzőek. A többi bolygón számtalanféle emberi társadalom létezik, ám ezek a tulajdonságok mindenhol megtalálhatók. Azok számára, akik fejlődni szeretnének a Kṛṣṇa-tudatban, Kṛṣṇa teremti meg e jellemzőket, de kifejleszteni nekünk magunknak kell őket belülről. A Legfelsőbb Úr akaratából a Neki odaadó szolgálatot végző emberben valamennyi jó tulajdonság kialakul.

Sve ove odlike očituju se diljem svemira u društvu ljudi i polubogova. Na drugim planetima postoje različiti oblici ljudskoga društva i ove su odlike u njima prisutne. Kṛṣṇa stvara sve ove odlike za onoga tko želi napredovati u svjesnosti Kṛṣṇe, ali takva ih osoba sama razvija u sebi. Onaj tko predano služi Svevišnjega Gospodina razvija sve dobre odlike, po uređenju Gospodina.

Kṛṣṇa az eredete mindennek, jónak és rossznak egyaránt. Ebben az anyagi világban semmi olyan nem nyilvánulhat meg, ami nincs jelen Kṛṣṇában. Ezt jelenti a tudás: tudjuk, hogy a dolgok különböznek egymástól, mégis meg kell értenünk, hogy minden Kṛṣṇából árad.

Kṛṣṇa je podrijetlo svega s čime se susrećemo, i dobrog i lošeg. Ništa se ne može očitovati u materijalnom svijetu ako ne postoji u Kṛṣṇi. To je znanje. Premda znamo da sve ima svoje mjesto, trebamo spoznati da sve potječe od Kṛṣṇe.