Bg. 6.38

Kétféle előrehaladás van. A materialistákat nem érdekli a transzcendencia, ezért sokkal inkább az anyagi gyarapodással elérhető anyagi fejlődéssel foglalkoznak, s azzal, hogy a megfelelő tettekkel a felsőbb bolygókra emelkedjenek. Amikor valaki a transzcendens útjára lép, fel kell hagynia minden anyagi tettel, és fel kell áldoznia minden úgynevezett anyagi boldogságot. Ha a törekvő transzcendentalista nem jár sikerrel, akkor láthatóan mindkét folyamat vesztese, vagyis sem az anyagi boldogságot, sem pedig a lelki sikert nem élvezheti. Helyzete bizonytalan; olyan, akár egy szertefoszlott felhő. Néha az égen egy kis felhőből egy darab leválik, s egy nagyobbhoz csatlakozik. Ha azonban nem sikerül elérnie a nagyobb felhőt, a szél szétoszlatja, és semmivé válik a hatalmas égen. A brahmaṇaḥ pathi a transzcendentális megvalósítás útja, amit az ember azon keresztül ér el, hogy tudja: természete lelki, s ő maga a Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként megnyilvánuló Legfelsőbb Úr szerves része. Az Úr Śrī Kṛṣṇa a Legfelsőbb Abszolút Igazság legteljesebb megnyilvánulása, s ezért sikeres transzcendentalista az, aki meghódol Előtte. Ezt, az élet célját a Brahman és a Paramātmā felé való törekvéssel csak sok-sok születés után lehet elérni (bahūnāṁ janmanām ante). Ezért hát a transzcendentális önmegvalósítás legkiválóbb útja a bhakti-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat, a közvetlen folyamat.