Bg. 6.20-23
Devanagari
यत्रोपरमते चित्तं निरुद्धं योगसेवया ।
यत्र चैवात्मनात्मानं पश्यन्नात्मनि तुष्यति ॥ २० ॥
सुखमात्यन्तिकं यत्तद्बुद्धिग्राह्यमतीन्द्रियम् ।
वेत्ति यत्र न चैवायं स्थितश्चलति तत्त्वत: ॥ २१ ॥
यं लब्ध्वा चापरं लाभं मन्यते नाधिकं तत: ।
यस्मिन्स्थितो न दु:खेन गुरुणापि विचाल्यते ॥ २२ ॥
तं विद्याद्दु:खसंयोगवियोगं योगसंज्ञितम् ॥ २३ ॥
यत्र चैवात्मनात्मानं पश्यन्नात्मनि तुष्यति ॥ २० ॥
सुखमात्यन्तिकं यत्तद्बुद्धिग्राह्यमतीन्द्रियम् ।
वेत्ति यत्र न चैवायं स्थितश्चलति तत्त्वत: ॥ २१ ॥
यं लब्ध्वा चापरं लाभं मन्यते नाधिकं तत: ।
यस्मिन्स्थितो न दु:खेन गुरुणापि विचाल्यते ॥ २२ ॥
तं विद्याद्दु:खसंयोगवियोगं योगसंज्ञितम् ॥ २३ ॥
Verse text
yatroparamate cittaṁ
niruddhaṁ yoga-sevayā
yatra caivātmanātmānaṁ
paśyann ātmani tuṣyati
niruddhaṁ yoga-sevayā
yatra caivātmanātmānaṁ
paśyann ātmani tuṣyati
sukham ātyantikaṁ yat tad
buddhi-grāhyam atīndriyam
vetti yatra na caivāyaṁ
sthitaś calati tattvataḥ
buddhi-grāhyam atīndriyam
vetti yatra na caivāyaṁ
sthitaś calati tattvataḥ
yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-
viyogaṁ yoga-saṁjñitam
viyogaṁ yoga-saṁjñitam
Synonyms
yatra — abban a helyzetben, ahol; uparamate — abbahagyja (mert transzcendentális boldogságot érez); cittam — az elme működését; niruddham — visszatartva az anyagtól; yoga-sevayā — a yoga végzése által; yatra — amiben; ca — is; eva — bizony; ātmanā — a tiszta elme által; ātmānam — az önvalót; paśyan — meglátva; ātmani — az önvalóban; tuṣyati — elégedetté válik; sukham — boldogságot; ātyantikam — legfelsőbbet; yat — amit; tat — azt; buddhi — az értelem által; grāhyam — elérhetőt; atīndriyam — transzcendentálisat; vetti — megismeri; yatra — amiben; na — sohasem; ca — is; eva — bizony; ayam — ő; sthitaḥ — elhelyezkedik; calati — mozdul; tattvataḥ — az igazságtól; yam — amit; labdhvā — elérve; ca — is; aparam — bármi más; lābham — nyereségre; manyate — gondol; na — sohasem; adhikam — többet; tataḥ — annál; yasmin — amiben; sthitaḥ — helyzetben; na — sohasem; duḥkhena — szenvedések által; guruṇā api — habár nagyon nehéz; vicālyate — megrendül; tam — azt; vidyāt — tudnod kell; duḥkha-saṁyoga — az anyaggal való kapcsolat okozta szenvedések; viyogam — kiirtását; yoga-saṁjñitam — úgy nevezik: transz a yogában.
Translation
A tökéletesség szintjén, melyet samādhinak, azaz transznak neveznek, az ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy a yogī ebben az állapotban tiszta elméjével megpillanthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy érzi, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban megszabadul az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől.
Purport
A yoga legfőbb jellemzője, hogy gyakorlása által az ember fokozatosan eltávolodik az anyagi életfelfogástól. Ezután, amikor a yogī transzcendentális elméje és értelme segítségével tudatára ébred a Felsőléleknek, úgy, hogy az önvalót nem azonosítja tévesen a Felső Önvalóval, eléri a transz, a samādhi állapotát. A yoga gyakorlatai többé-kevésbé Patañjali rendszerének elveire épülnek. Néhány nem hiteles magyarázó megpróbálja azonosítani az egyéni lelket a Felsőlélekkel, s a monisták ezt vélik felszabadulásnak, ám ők nem értették meg a Patañjali-féle yoga-rendszer igazi célját. Patañjali rendszere ugyanis elfogadja a transzcendentális örömöt, míg az imperszonalisták nem, mert attól tartanak, hogy ez veszélyeztetné egység-elméletüket. Nem fogadják el a tudás és a tudó különállóságát, ez a vers azonban elismeri a transzcendentális érzékeken át megvalósított lelki gyönyört. Ezt Patañjali Muni, a yoga-rendszer híres magyarázója is megerősíti. A nagy bölcs így ír Yoga-sūtráiban (4.34): puruṣārtha-śūnyānāṁ guṇānāṁ pratiprasavaḥ kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti.
Ez a citi-śakti, vagyis belső energia transzcendentális. A puruṣārtha kifejezés materialista vallásosságra, anyagi gyarapodásra, érzékkielégítésre és végül a Legfelsőbbel való eggyé válás kísérletére utal. A monisták „a Legfelsőbbel való eggyé válást” kaivalyának hívják, Patañjali szerint azonban ez a kaivalya nem más, mint egy belső, transzcendentális erő, melynek segítségével az élőlény tudatosíthatja magában eredeti természetét és helyzetét. Az Úr Caitanya ezt ceto-darpaṇa-mārjanamnak, vagyis az elme poros tükre tisztításának nevezi. Ez a „tisztítás” valójában felszabadulás, vagyis bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. A nirvāṇa elmélete – ami szintén csak a kezdetet jelenti – megegyezik ezzel az elvvel. A Bhāgavatam (2.10.6) ezt svarūpeṇa vyavasthitiḥnek hívja. Ebben a versben a Bhagavad-gītā is megerősíti ezt.
A nirvāṇa, vagyis az anyagi lét megszüntetése után a lelki tettek, azaz az Úr odaadó szolgálata nyilvánul meg, amit Kṛṣṇa-tudatnak neveznek. Ahogyan a Bhāgavatam mondja: svarūpeṇa vyavasthitiḥ, ez „az élőlény igazi élete”. Māyānak vagy illúziónak azt az állapotot nevezzük, amikor a lelki életet az anyag szennyezi be. Ha azonban az élőlény megszabadul ettől, az nem azt jelenti, hogy eredeti, örök helyzete megszűnik. Ezzel Patañjali is egyetért: kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti. Ez a citi-śakti, transzcendentális gyönyör az igazi élet. A Vedānta-sūtra (1.1.12) is alátámasztja ezt: ānanda-mayo 'bhyāsāt. Ez a természetes transzcendentális boldogság a yoga végső célja, melyet könnyen el lehet érni az odaadó szolgálat, vagyis a bhakti-yoga végzésével. A bhakti-yogáról a Bhagavad-gītā hetedik fejezete ír majd részletesen.
Az ebben a fejezetben leírt yoga-rendszerben kétféle samādhi van: samprajñāta-samādhi és asamprajñāta-samādhi. Ha a transzcendentális síkra különféle filozófiai kutatásokkal jut el valaki, helyzetét samprajñāta-samādhinak hívják. Az asamprajñāta-samādhiban többé már semmilyen kapcsolat nincs a világi gyönyörrel, mert az ember akkorra már transzcendentálisan felülemelkedik minden olyan boldogságon, amelyhez az érzékeken keresztül jut. Ha a yogī egyszer megállapodik ebben a transzcendentális helyzetben, soha többé nem tér már el ettől. Amíg azonban nem éri el ezt a szintet, sikertelennek számít. Napjaink úgynevezett yoga-gyakorlatai, amelyekhez a különféle érzéki örömök is hozzátartoznak, ellentmondanak ennek. A nemi életet, alkoholt és kábítószereket élvező yogī csak nevetséges bohóc. Még azok sem tökéletesek, akiket a yogában a siddhik (misztikus képességek) vonzanak. Ahogyan azt ez a vers is kijelenti, ha a yogīkat a yoga melléktermékei vonzzák, nem érhetik el a tökéletesség szintjét. A látványos tornagyakorlatokhoz és siddhikhez vonzódó embereknek tudniuk kell, hogy ily módon elvész számukra a yoga igazi célja.
Ebben a korszakban a yoga gyakorlásának legjobb formája a Kṛṣṇa-tudat, amely sohasem vezet tévútra. A Kṛṣṇa-tudatú embert olyan boldoggá teszi munkája, hogy semmilyen más gyönyörre nem vágyik. A haṭha-yoga, dhyāna-yoga és jñāna-yoga gyakorlását – különösen a képmutatás e korszakában – sok minden gátolja, ám a karma-yoga vagy bhakti-yoga végzése során nyoma sincs ezeknek az akadályoknak.
Amíg az anyagi test létezik, addig az embernek szembe kell néznie a test követeléseivel: az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással. Ám aki tiszta bhakti-yogában, Kṛṣṇa-tudatban él, annak a test követelései nem zavarják meg az érzékeit. Hogy a legjobban használja ki testét, csakis azt fogadja el, amire létfenntartásához szüksége van, s így transzcendentális boldogságot élvez a Kṛṣṇa-tudatban. Közömbösen fogadja a váratlan eseményeket – balesetet, betegséget, éhínséget, sőt még legkedvesebb rokonának halálát is –, de arra mindig nagyon figyel, hogy kötelességeit a Kṛṣṇa-tudatban, a bhakti-yogában végrehajtsa. A nem várt események sohasem térítik el feladata végrehajtásától. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (2.14) elmondja: āgamāpāyino 'nityās tāṁs titikṣasva bhārata. A bhakta türelemmel visel minden váratlan eseményt, mert tudja, hogy azok örökké jönnek és elmúlnak, s nem befolyásolják kötelessége végzésében. Ily módon eléri a yoga legtökéletesebb szintjét.