Skip to main content

Bg. 6.13-14

Devanagari

समं कायशिरोग्रीवं धारयन्नचलं स्थिरः ।
सम्प्रेक्ष्य नासिकाग्रं स्वं दिशश्चानवलोकयन् ॥ ६.१३ ॥
प्रशान्तात्मा विगतभीर्ब्रह्मचारिव्रते स्थितः ।
मनः संयम्य मच्चित्तो युक्त आसीत मत्परः ॥ ६.१४ ॥

Szöveg

samaṁ kāya-śiro-grīvaṁ
dhārayann acalaṁ sthiraḥ
samprekṣya nāsikāgraṁ svaṁ
diśaś cānavalokayan
praśāntātmā vigata-bhīr
brahmacāri-vrate sthitaḥ
manaḥ saṁyamya mac-citto
yukta āsīta mat-paraḥ

Szó szerinti jelentés

samam – egyenesen; kāya – testet; śiraḥ – fejet; grīvam – és nyakat; dhārayan – tartva; acalam – mozdulatlanul; sthiraḥ – nyugodtan; samprekṣya – nézve; nāsikā – az orrnak; agram – a hegyét; svam – maga mellett; diśaḥ – minden oldalra; ca – és; anavalokayan – nem nézve; praśānta – háborítatlan; ātmā – elmével; vigata-bhīḥ – félelemtől mentesen; brahmacāri-vrate – a cölibátus fogadalmában; sthitaḥ – van; manaḥ – elmét; saṁyamya – teljesen legyőzve; mat – Rám (Kṛṣṇára); cittaḥ – összpontosítva az elmét; yuktaḥ – a valódi yogī; āsīta – üljön; mat – Engem; paraḥ – a végső cél.

Fordítás

Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendületlenül szögezze az orrhegyére. Így – nyugodt és legyőzött elmével, a félelemtől megszabadulva, a nemi élvezetről teljesen lemondva – szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának.

Magyarázat

Az élet célja Kṛṣṇa megismerése, aki Paramātmāként, vagyis négykarú Viṣṇu alakjában mindenki szívében jelen van. A yoga gyakorlásának egyedüli célja Viṣṇu e helyhez kötött formájának felfedezése és megpillantása. Az élőlények szívében lakozó, helyhez kötött viṣṇu-mūrti Kṛṣṇa teljes képviselője. Akinek nem áll szándékában megpillantani ezt a viṣṇu-mūrtit, az teljesen hiábavalóan csak nevetséges módon utánozza a yogát, s az idejét vesztegeti. Kṛṣṇa az élet végső célja, s a yoga gyakorlása a szívben élő viṣṇu-mūrtira irányul. Ennek megvalósításához arra van szükség, hogy az ember teljesen felhagyjon a nemi élettel. Éppen ezért el kell hagynia otthonát, s egy magányos helyen, egyedül kell élnie, az említett módon mozdulatlanul ülve. Az ember nem válhat yogīvá azzal, hogy úgynevezett jógatanfolyamokra jár, miközben otthon vagy máshol nap mint nap a nemi élet élvezetébe merül. Gyakorolnia kell az elme szabályozását, s el kell kerülnie mindenféle érzékkielégítést, melyek közül a szexuális élvezet a legerősebb. Yājñavalkya, a nagy bölcs így ír a cölibátus törvényéről:

karmaṇā manasā vācā
sarvāvasthāsu sarvadā
sarvatra maithuna-tyāgo
brahmacaryaṁ pracakṣate

„A brahmacarya fogadalma arra való, hogy segítsen az embernek teljesen megválnia a nemi élvezettől tetteiben, beszédében és gondolataiban egyaránt, minden időben, mindenhol, minden körülmények között.” Senki sem végezheti megfelelően a yoga-gyakorlatokat, ha közben a nemi élvezet rabja. A brahmacaryát ezért gyermekkortól kezdve oktatják, amikor az ember még nem tud a nemi életről. A gyermekeket ötéves korukban a guru-kulába, a lelki tanítómesterhez küldik, aki a fiatal fiúkat a brahmacārī élet szigorú elveire neveli. E szigorú gyakorlás nélkül senki sem fejlődhet a yoga egyetlen ágában sem, legyen az dhyāna-, jñāna- vagy bhakti-yoga. Azt, aki betartja a házasélet elveit és szabályait, és csak a feleségével van nemi kapcsolata (az is csak bizonyos előírások szerint), szintén brahmacārīnak hívják. Az ilyen önmegtartóztató, nős brahmacārīt a bhakti-iskola elfogadja, a jñāna- és a dhyāna-irányzat viszont nem ismeri el. Ezek az irányzatok teljes önmegtartóztatást követelnek meg, mindenféle engedmény nélkül. A bhakti-iskolában a családos brahmacārī számára engedélyezett a szabályozott nemi élet, mert a bhakti-yoga folyamatának hatása olyan erős, hogy az ember az Úr felsőbbrendű szolgálatának végzése által automatikusan elveszíti vonzódását a nemi élet iránt. A Bhagavad-gītāban (2.59) ez áll:

viṣayā vinivartante
nirāhārasya dehinaḥ
rasa-varjaṁ raso ’py asya
paraṁ dṛṣṭvā nivartate

Míg másoknak erővel kell visszatartaniuk magukat az érzékkielégítéstől, az Úr bhaktája minden külön erőfeszítés nélkül mond le róla, mert egy felsőbbrendű ízt tapasztal meg. Ezt a felsőbbrendű ízt a bhaktán kívül senki sem ismeri.

Vigata-bhīḥ: mindaddig nem lehet félelem nélküli az ember, amíg nem teljesen Kṛṣṇa-tudatú. A feltételekhez kötött lélek félelmét eltorzult emlékezete okozza, az, hogy megfeledkezett a Kṛṣṇával való örök kapcsolatáról. A Bhāgavatam (11.2.37) azt mondja: bhayam dvitīyābhiniveśataḥ syād īśād apetasya viparyayo 'smṛtiḥ. A félelem nélküli állapot alapja egyedül a Kṛṣṇa-tudat. Csakis az ilyen tudattal rendelkező ember számára válik lehetővé a tökéletes gyakorlás. A yoga végső célja a szívben lakozó Úr megpillantása, így valamennyi yogī közül a Kṛṣṇa-tudatú a legjobb. Az említett yoga-rendszer elvei különböznek a manapság népszerű, úgynevezett „jógát” gyakorló társaságok elveitől.