Skip to main content

10. VERS

VERZ 10

Szöveg

Besedilo

vīta-rāga-bhaya-krodhā
man-mayā mām upāśritāḥ
bahavo jñāna-tapasā
pūtā mad-bhāvam āgatāḥ
vīta-rāga-bhaya-krodhā
man-mayā mām upāśritāḥ
bahavo jñāna-tapasā
pūtā mad-bhāvam āgatāḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

vīta – mentesen; rāga – ragaszkodástól; bhaya – félelemtől; krodhāḥ – és haragtól; mat-mayā – teljesen Énbennem; mām – Bennem; upāśritāḥ – teljesen elmélyülve; bahavaḥ – sokan; jñāna – a tudás; tapasā – szigorú művelése által; pūtāḥ – megtisztulva; mat-bhāvam – Irántam érzett transzcendentális szeretetet; āgatāḥ – elérték.

vīta – osvobojeni; rāga – navezanosti; bhaya – strahu; krodhāḥ – in jeze; mat-mayāḥ – povsem v Meni; mām – v Meni; upāśritāḥ – ki so našli zavetje; bahavaḥ – mnogi; jñāna – znanja; tapasā – z askezo; pūtāḥ – očiščeni; mat-bhāvam – transcendentalno ljubezen do Mene; āgatāḥ – ki so dosegli.

Fordítás

Translation

Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmerülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így felébredt bennük az Irántam érzett transzcendentális szeretet.

V preteklosti so se mnogi, osvobojeni navezanosti, strahu in jeze, povsem osredotočili Name in poiskali zavetje v Meni ter se očistili z znanjem o Meni. Tako so razvili transcendentalno ljubezen do Mene.

Magyarázat

Purport

E vers szerint az, aki túlságosan materialista, aligha értheti meg a Legfelsőbb Abszolút Igazság személyes természetét. A testi életfelfogáshoz ragaszkodó emberek általában annyira elmerülnek a materializmusban, hogy szinte lehetetlen megérteniük, hogyan lehet a Legfelsőbb egy személy. Még azt sem tudják elképzelni, hogy létezik egy transzcendentális, elpusztíthatatlan, teljes tudással rendelkező és örökké boldogsággal teli test. Az anyagi felfogásban a test mulandó, tudatlansággal teli és teljes mértékben boldogtalan, így aztán amikor a hétköznapi ember az Úr személyes formájáról hall, arra is ugyanígy gondol. Az ilyen materialisták számára a gigantikus anyagi megnyilvánulás a legmagasabb rendű forma, következésképpen a Legfelsőbbet személytelennek hiszik. Túlságosan belemerülnek az anyagi életbe, s ezért rémülettel tölti el őket a gondolat, hogy a személyes létet még az anyagi kötelékek alól felszabadulva is megőrzik. Amikor azt hallják, hogy a lelki élet szintén egyéni és személyes, rettegnek attól, hogy ismét személyek legyenek, s így természetesen inkább a személytelen semmibe olvadás mellett döntenek. Az ilyen emberek az élőlényeket általában az óceán buborékaihoz hasonlítják, amelyek az óceánba merülnek. A lelki létnek ez a síkja a legtökéletesebb szint, amit egyéni személyiség nélkül el lehet érni. Meglehetősen félelmetes létállapot ez, amelyben az ember nem rendelkezik tökéletes tudással a lelki létről. Számtalan olyan ember is van, aki egyáltalán nem képes felfogni, hogy van lelki lét. A sokféle elmélet és filozófiai spekuláció ellentmondásaitól megzavarodva kiábrándultak és dühösek lesznek, majd ostobán arra a következtetésre jutnak, hogy nincs legfelsőbb ok, s végső soron minden üresség. Mindannyian egy beteges létállapotban élnek. Vannak olyan emberek is, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz, s ezért nem törődnek a lelki élettel, mások a legfelsőbb lelki okba szeretnének olvadni, s vannak, akik semmiben sem hisznek, mert reménytelenségükben minden csaló vallásra dühösek. Az utóbbiak általában a kábítószereknél keresnek menedéket, s érzelmi hallucinációikat néha lelki látomásoknak hiszik. Meg kell szabadulnunk az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás mindhárom fajtájától: a lelki élet megtagadásától, a személyes lelki azonosságtól való rettegéstől, valamint a nemlét elméletétől, amely az életből való kiábrándulásból származik. Ha valaki meg akar szabadulni az anyagi életfelfogás e három szintjétől, annak a hiteles lelki tanítómester vezetése alatt teljes menedéket kell keresnie az Úrnál, s követnie kell a lelki élet fegyelmező és szabályozó elveit. Az odaadó élet utolsó szintjét bhāvának, vagyis Isten iránti transzcendentális szeretetnek nevezik.

Kot že rečeno, bo preveč materialističen človek zelo težko razumel, da je Vrhovna Absolutna Resnica oseba. Skoraj nemogoče je, da bi ljudje, ki so sužnji telesnega pojmovanja življenja in so zelo privrženi materializmu, razumeli, da je Absolut lahko oseba. Taki materialisti si niti predstavljati ne morejo, da obstaja transcendentalno telo, ki je neminljivo, večno blaženo in polno vednosti. Z materialističnega stališča je telo minljivo ter polno nevednosti in trpljenja. Ko navadni ljudje slišijo, da je Gospod oseba, mislijo, da je tudi Njegovo telo takšno. Ti materialistični ljudje menijo, da je Absolut velikanski materialni univerzum in da je zatorej brezoseben. Ker so preveč materialistični, jih je strah misli, da bodo po tem, ko se rešijo iz materije, še zmeraj osebe. Ko izvedo, da živa bitja tudi v duhovnem svetu ohranijo individualnost, se ustrašijo, da bodo znova postali osebe, zato je razumljivo, da bi se raje zlili z brezosebno praznino. Živa bitja ponavadi primerjajo z mehurčki v oceanu, ki se zlijejo z oceanom. To je najvišja popolnost duhovnega obstoja, ki jo lahko živo bitje doseže, ne da bi zadržalo individualnost. Taki ljudje so polni strahu in nimajo popolnega znanja o duhovnem bivanju. Obstajajo tudi mnogi, ki nikakor ne morejo razumeti duhovnega bivanja. Ker so jih zbegale številne teorije in razni nasprotujoči si filozofski koncepti, so razočarani ali pa jezni in nespametno zaključijo, da vrhovnega vzroka ni in da je navsezadnje vse praznina. Taki ljudje so bolni. Nekateri so preveč navezani na materialne stvari, zato se ne zanimajo za duhovno življenje, nekateri se želijo zliti z vrhovnim duhovnim vzrokom, nekateri pa ne verjamejo v nič, saj so jih najrazličnejše lažne duhovne filozofije ujezile in spravile v obup. Slednji se zatekajo k opojnim sredstvom, njihove bolezenske halucinacije pa imajo ljudje včasih za duhovne vizije. Znebiti se moramo vseh treh stopenj navezanosti na materialni svet: zapostavljanja duhovnega življenja, strahu pred tem, da bomo tudi v duhovnem svetu individualne osebnosti, in predstave o praznini, ki je posledica razočaranja v življenju. Da bi se osvobodili teh treh oblik materialističnega doumevanja življenja, se moramo pod vodstvom verodostojnega duhovnega učitelja popolnoma predati Gospodu ter se držati pravil in načel vdanega služenja. Najvišja stopnja vdanega služenja se imenuje bhāva ali transcendentalna ljubezen do Boga.

A Bhakti-rasāmṛta-sindhu, az odaadó szolgálat tudománya így ír erről (1.4.15–16):

Bhakti-rasāmṛta-sindhu (1.4.15–16), knjiga, ki razlaga znanost o vdanem služenju, pravi:

ādau śraddhā tataḥ sādhu-
saṅgo ’tha bhajana-kriyā
tato ’nartha-nivṛttiḥ syāt
tato niṣṭhā rucis tataḥ
ādau śraddhā tataḥ sādhu-
saṅgo ’tha bhajana-kriyā
tato ’nartha-nivṛttiḥ syāt
tato niṣṭhā rucis tataḥ
athāsaktis tato bhāvas
tataḥ premābhyudañcati
sādhakānām ayaṁ premṇaḥ
prādurbhāve bhavet kramaḥ
athāsaktis tato bhāvas
tataḥ premābhyudañcati
sādhakānām ayaṁ premṇaḥ
prādurbhāve bhavet kramaḥ

„Az embernek legelőször is vágynia kell az önmegvalósításra. Ez majd eljuttatja arra a szintre, ahol törekedni fog arra, hogy a lelkileg fejlettek társaságába kerüljön. A következő lépcsőfokot az jelenti, amikor a kezdő bhakta egy kiváló lelki tanítómestertől avatásban részesül, s az ő irányítása alatt az odaadó szolgálat folyamatának gyakorlásába kezd. A lelki tanítómester felügyelete alatt odaadó szolgálatot végezve megszabadul minden anyagi ragaszkodástól, rendíthetetlen lesz az önmegvalósításban, és felébred benne a vágy, hogy az Istenség Abszolút Személyiségéről, Śrī Kṛṣṇáról halljon. Ez a szomj viszi tovább a bhaktát a Kṛṣṇa-tudathoz való ragaszkodásig, ami a bhāva, vagyis az Isten iránti transzcendentális szeretet előzetes szintjén érik meg. Az Isten iránti valódi szeretetet premának nevezik. Ez az élet legtökéletesebb állapota.” A prema síkján az ember szünet nélkül az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. A hiteles lelki tanítómester irányítása alatt végzett odaadó szolgálat lépcsőzetes folyamatával tehát az ember elérheti a legmagasabb szintet, megszabadulhat minden anyagi ragaszkodástól, a személyes, egyéni lelki léttől való rettegéstől és attól a kiábrándultságtól, amelyből a nemlétezést valló filozófia származik, s ezután végül eljuthat a Legfelsőbb Úr hajlékára.

„Na začetku potrebuje človek željo po samospoznavanju. Ta ga pripelje do stopnje, ko začne iskati družbo duhovno zrelih ljudi. Na naslednji stopnji ga posveti verodostojni duhovni učitelj in po njegovih napotkih se bhakta začetnik posveti vdanemu služenju. Ko pod vodstvom duhovnega učitelja vdano služi Gospodu, se osvobodi vseh materialnih navezanosti, postane neomajen na poti samospoznavanja in razvije željo po poslušanju o Absolutni Božanski Osebnosti, Śrī Kṛṣṇi. Ta želja vodi bhakto do privrženosti dejavnostim zavesti Kṛṣṇe, le-ta pa dozori v bhāvo ali začetno stopnjo transcendentalne ljubezni do Boga. Resnična ljubezen do Boga se imenuje prema, najvišja stopnja popolnosti.“ Na tej stopnji bhakta neprestano s transcendentalno ljubeznijo služi Gospodu. Kdor postopoma napreduje v vdanem služenju in deluje pod vodstvom verodostojnega duhovnega učitelja, se osvobodi vseh materialnih navezanosti, strahu pred tem, da bo ostal individualna duhovna osebnost, in razočaranj, katerih rezultat je filozofija praznine, ter tako doseže popolnost. Tako lahko na koncu življenja odide v prebivališče Vsevišnjega Gospoda.