Skip to main content

29. VERS

TEXT 29

Szöveg

Tekstas

prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ
sajjante guṇa-karmasu
tān akṛtsna-vido mandān
kṛtsna-vin na vicālayet
prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ
sajjante guṇa-karmasu
tān akṛtsna-vido mandān
kṛtsna-vin na vicālayet

Szó szerinti jelentés

Synonyms

prakṛteḥ – az anyagi természetnek; guṇa – a kötőerői által; sammūḍhāḥ – az anyagi azonosítás által megtévesztettek; sajjante – merülnek; guṇa-karmasu – anyagi tettekbe; tān – azokat; akṛtsna-vidaḥ – a csekély tudással rendelkezők; mandān – az önmegvalósítás megértésére lustákat; kṛtsna-vit – aki valódi tudással rendelkezik; na – ne; vicālayet – próbálja megzavarni.

prakṛteḥ — materialios gamtos; guṇa — guṇų; sammūḍhāḥ — kurie apsigavo tapatindami save su materija; sajjante — jie užsiima; guṇa-karmasu — materialia veikla; tān — tuos; akṛtsna-vidaḥ — žmones su menku žinių kraičiu; mandān — vangius savęs pažinimui; kṛtsna-vit — turintis tikras žinias; na — ne; vicālayet — turi mėginti juos trikdyti.

Fordítás

Translation

Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjaivá válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.

Materialios gamtos guṇų suklaidinti tamsuoliai visa galva pasineria į materialią veiklą ir prisiriša prie jos. Bet išminčius neturi jų trikdyti, net jei tamsuolių atliekamos pareigos yra menkesnės dėl žinių stokos.

Magyarázat

Purport

A tudatlan emberek tévesen a durvaanyagi tudattal azonosulnak, s mindenféle anyagi címkékben gondolkodnak. Ez a test az anyagi természet ajándéka. Aki túlságosan ragaszkodik a testi tudathoz, azt mandának, lustának nevezik, aki mit sem tud a lélekről. A tudatlanok a testüknek hiszik magukat, ezért a testükkel kapcsolatban állókat rokonaiknak tekintik, az országot, ahol ezt a testet kapták, imádatra méltónak tartják, s azt hiszik, hogy a vallásos szertartások formaságai jelentik a végső célt. Az ilyen anyagi címkékben gondolkodó emberek tetteit a társadalomért végzett munka, a nacionalizmus és az altruizmus jellemzik. E megjelölésektől megtévesztve mindig anyagi síkon tevékenykednek. A lelki önmegvalósítás számukra csupán mítosz, ezért nem is érdekli őket. Azoknak azonban, akik megvilágosodtak a lelki életben, nem szabad megzavarniuk az anyagba merült embereket – jobb, ha csupán csendben végzik tovább saját lelki tevékenységüket. Ezek a megtévesztett emberek néha még olyan magasrendű erkölcsi alapelvekkel is foglalkoznak, mint az erőszaknélküliség és a többi hasonló, anyagi szempontból jótékony tett.

KOMENTARAS: Neišmanantys žmonės klaidingai tapatina save su „grubiąja“ materialia sąmone, ir jų mąstymas kupinas materialių įvardijimų. Kūnas – tai materialios gamtos dovana. Tas, kuris prisirišęs prie kūniškos sąmonės, vadinamas manda, t.y. tinginiu, nieko nenutuokiančiu apie dvasinę sielą. Neišmanėlis savo kūną laiko savuoju „aš“, o kūniškus ryšius su kitais žmonėmis vadina giminystės saitais; jis garbina žemę, kurioje gavo kūną, o formalūs religiniai ritualai jam atrodo savitiksliai. Visuomeninė veikla, nacionalizmas, altruizmas – štai kelios žmonių su materialia sąmone veiklos sritys. Užburti skambių įvardijimų jie nuolat darbuojasi materialios veiklos srityje, o dvasinis pažinimas jiems atrodo mitas, kuriuo neverta domėtis. Tačiau išmanantis dvasinį gyvenimą žmogus neturėtų drumsti tokių užkietėjusių materialistų ramybės. Geriau ramiai atlikti savo dvasines pareigas. O tie paklydėliai verčiau tesilaiko pagrindinių dorovės principų – tegu nenaudoja prievartos ir užsiima materialia labdara.

A tudatlanok nem képesek méltányolni a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, ezért az Úr Kṛṣṇa arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk őket, ne vesztegessük az időnket fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy odamennek a tudatlanokhoz, s megpróbálják rávenni őket a Kṛṣṇa-tudatú tettekre, amelyek feltétlenül szükségesek az emberi lény számára.

Tamsuoliai nesugeba deramai įvertinti Kṛṣṇos sąmonės veiklos, todėl Viešpats Kṛṣṇa pataria negaišti brangaus laiko ir nedrumsti jų ramybės. Tačiau Viešpaties bhaktai yra maloningesni ir už Jį Patį, nes supranta, ko Viešpats siekia. Todėl jie nebijo rizikuoti ir netgi bendrauja su neišmanėliais, stengdamiesi įtraukti juos į Kṛṣṇos sąmonės veiklą, kuri yra absoliučiai būtina žmogui.