Skip to main content

29. VERS

TEXT 29

Szöveg

Verš

prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ
sajjante guṇa-karmasu
tān akṛtsna-vido mandān
kṛtsna-vin na vicālayet
prakṛter guṇa-sammūḍhāḥ
sajjante guṇa-karmasu
tān akṛtsna-vido mandān
kṛtsna-vin na vicālayet

Szó szerinti jelentés

Synonyma

prakṛteḥ – az anyagi természetnek; guṇa – a kötőerői által; sammūḍhāḥ – az anyagi azonosítás által megtévesztettek; sajjante – merülnek; guṇa-karmasu – anyagi tettekbe; tān – azokat; akṛtsna-vidaḥ – a csekély tudással rendelkezők; mandān – az önmegvalósítás megértésére lustákat; kṛtsna-vit – aki valódi tudással rendelkezik; na – ne; vicālayet – próbálja megzavarni.

prakṛteḥ — hmotné přírody; guṇa — kvalitami; sammūḍhāḥ — oklamaní ztotožňováním se s hmotou; sajjante — zaměstnají se; guṇa-karmasu — hmotnými činnostmi; tān — ty; akṛtsna-vidaḥ — osoby, kterým se nedostává poznání; mandān — líné poznat sebe sama; kṛtsna-vit — ten, kdo má skutečné poznání; na — ne; vicālayet — má se snažit zneklidňovat.

Fordítás

Překlad

Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjaivá válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.

Nevědomé osoby se zmateny kvalitami hmotné přírody vždy plně oddají hmotným činnostem a pak ulpí. Ten, kdo je moudrý, by je však neměl zneklidňovat — přestože jsou tyto povinnosti nižší povahy, jelikož jejich konatelům se nedostává poznání.

Magyarázat

Význam

A tudatlan emberek tévesen a durvaanyagi tudattal azonosulnak, s mindenféle anyagi címkékben gondolkodnak. Ez a test az anyagi természet ajándéka. Aki túlságosan ragaszkodik a testi tudathoz, azt mandának, lustának nevezik, aki mit sem tud a lélekről. A tudatlanok a testüknek hiszik magukat, ezért a testükkel kapcsolatban állókat rokonaiknak tekintik, az országot, ahol ezt a testet kapták, imádatra méltónak tartják, s azt hiszik, hogy a vallásos szertartások formaságai jelentik a végső célt. Az ilyen anyagi címkékben gondolkodó emberek tetteit a társadalomért végzett munka, a nacionalizmus és az altruizmus jellemzik. E megjelölésektől megtévesztve mindig anyagi síkon tevékenykednek. A lelki önmegvalósítás számukra csupán mítosz, ezért nem is érdekli őket. Azoknak azonban, akik megvilágosodtak a lelki életben, nem szabad megzavarniuk az anyagba merült embereket – jobb, ha csupán csendben végzik tovább saját lelki tevékenységüket. Ezek a megtévesztett emberek néha még olyan magasrendű erkölcsi alapelvekkel is foglalkoznak, mint az erőszaknélküliség és a többi hasonló, anyagi szempontból jótékony tett.

Ti, kterým chybí poznání, se nepatřičně ztotožňují s hrubohmotným vědomím a přivlastňují si mnohá hmotná označení. Tělo je dar hmotné přírody a ten, kdo příliš lpí na tělesném vědomí, je manda, lenivá osoba, která nezná duši. Nevědomí lidé považují tělo za vlastní já a svazky na úrovni těla za příbuzenství. Zemi, ve které tělo dostali, pokládají za hodnou uctívání a formality náboženských obřadů za samotné cíle. Sociální péče, nacionalismus a altruismus jsou některé z činností takových lidí podléhajících hmotným označením. Tato označení v nich probouzejí velkou horlivost pokud jde o hmotné činnosti; duchovní realizace je pro ně mýtem, a proto je nezajímá. Ti, kdo jsou duchovně osvíceni, by se ovšem neměli snažit tyto hmotou posedlé osoby znepokojovat. Lépe je v tichosti pokračovat ve vlastních duchovních činnostech. Takové zmatené osoby se mohou zabývat základními morálními principy života, jako je nenásilí, a podobnou hmotnou dobročinností.

A tudatlanok nem képesek méltányolni a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, ezért az Úr Kṛṣṇa arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk őket, ne vesztegessük az időnket fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy odamennek a tudatlanokhoz, s megpróbálják rávenni őket a Kṛṣṇa-tudatú tettekre, amelyek feltétlenül szükségesek az emberi lény számára.

Nevědomí lidé nedovedou ocenit jednání s vědomím Kṛṣṇy, a proto nám Pán Kṛṣṇa radí, abychom je neznepokojovali a neztráceli drahocenný čas. Oddaní Pána jsou však laskavější než samotný Pán, jelikož chápou Jeho záměr. Proto podstupují všemožná rizika — dokonce do té míry, že se obracejí na nevědomé lidi ve snaze zaměstnat je činnostmi spojenými s vědomím Kṛṣṇy, které jsou pro člověka naprosto nezbytné.