Skip to main content

Bg. 2.72

Szöveg

eṣā brāhmī sthitiḥ pārtha
naināṁ prāpya vimuhyati
sthitvāsyām anta-kāle ’pi
brahma-nirvāṇam ṛcchati

Szó szerinti jelentés

eṣā – ez; brāhmī – lelki; sthitiḥ – helyzet; pārtha – ó, Pṛthā fia; na – sohasem; enām – ezt; prāpya – elérve; vimuhyati – megzavarodik; sthitvā – ilyen állapotban; asyām – ebben; anta-kāle – az élet végén; api – szintén; brahma-nirvāṇam – Isten lelki birodalmát; ṛcchati – eléri.

Fordítás

Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába.

Magyarázat

Az ember szert tehet a Kṛṣṇa-tudatra, az isteni életre egyetlen pillanat alatt is, de előfordulhat, hogy millió és millió élet sem elegendő számára, hogy elérje ezt a szintet. Ez csupán a tények megértésétől és elfogadásától függ. Khaṭvāṅga Mahārāja a halála előtt néhány perccel jutott el az életnek erre a szintjére, amikor átadta magát Kṛṣṇának. A nirvāṇa azt jelenti, hogy az ember véget vet az anyagi felfogású életnek. A buddhista filozófia szerint az anyagi élet után nincs semmi, ám a Bhagavad-gītā mást tanít. Az igazi élet az anyagi lét befejezése után kezdődik. A pusztán a durva anyagban hívő materialista beéri annyival, hogy tudja: fel kell hagynia anyagi életmódjával, ellenben a lelki értelemben fejlett emberek számára ez után az anyagi élet után egy másik élet következik. Ha valaki szerencsés módon még azelőtt Kṛṣṇa-tudatú lesz, hogy élete véget érne, azonnal eljut a brahma-nirvāṇa szintjére. Isten országa és az Úr odaadó szolgálata között nincsen különbség. Mindkettő az abszolút síkon van, ezért az Úr transzcendentális szerető szolgálata a lelki világ elérését jelenti. Az ember az anyagi világban érzékei kielégítéséért cselekszik, míg a lelki világban mindent Kṛṣṇa-tudatban tesz. Aki még ebben az életében Kṛṣṇa-tudatossá válik, az azonnal eléri a Brahmant, s aki Kṛṣṇa-tudatos, az minden kétséget kizárva már belépett Isten országába.

A Brahman az anyag ellentéte, így a brāhmī sthiti azt jelenti: „nem az anyagi cselekedetek szintjén”. A Bhagavad-gītā az Úr odaadó szolgálatát felszabadult szintnek tekinti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate), így a brāhmī sthiti nem más, mint megszabadulás az anyagi kötelékektől.

Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura a Bhagavad-gītā második fejezetéről kijelenti, hogy az az egész mű tartalmának tömör összefoglalása. A Bhagavad-gītā témáját a karma-yoga, a jñāna-yoga és a bhakti-yoga alkotja. A második fejezet a karma- és a jñāna-yogát tárgyalja nagyon érthetően, s röviden a bhakti-yogáról is említést tesz a mű tartalmának összegzése kapcsán.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā második fejezetéhez, melynek címe: „A Bhagavad-gītā tartalmának összefoglalása”.