Bg. 2.57
Szöveg
tat tat prāpya śubhāśubham
nābhinandati na dveṣṭi
tasya prajñā pratiṣṭhitā
Szó szerinti jelentés
yaḥ – aki; sarvatra – mindenhol; anabhisnehaḥ – ragaszkodás nélküli; tat – az; tat – azt; prāpya – elérve; śubha – jót; aśubham – rosszat; na – sohasem; abhinandati – dicsér; na – sohasem; dveṣṭi – irigykedik; tasya – az ő; prajñā – tökéletes tudása; pratiṣṭhitā – szilárd.
Fordítás
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
Magyarázat
Az anyagi világban mindig számíthatunk valamilyen jó vagy rossz fordulatra. Akit az ilyen váratlan anyagi események nem zavarnak meg, s akire a jó vagy a balsors nincs hatással, arról tudhatjuk, hogy rendíthetetlen Kṛṣṇa-tudatban él. A jóval és a rosszal számolnunk kell mindaddig, míg az anyagi világban vagyunk, mert ez a világ kettősségekkel teli. A Kṛṣṇa-tudatban szilárdan gyökerező embert azonban nem befolyásolja a jó és a rossz, mert kizárólag Kṛṣṇa érdekli, aki az abszolút jó. Ez a Kṛṣṇában elmerülő tudat az embert tökéletes transzcendentális állapotba emeli, melyet szaknyelven samādhinak neveznek.