Bg. 2.54
Devanagari
अर्जुन उवाच
स्थितप्रज्ञस्य का भाषा समाधिस्थस्य केशव ।
स्थितधीः किं प्रभाषेत किमासीत व्रजेत किम् ॥ ५४ ॥
स्थितप्रज्ञस्य का भाषा समाधिस्थस्य केशव ।
स्थितधीः किं प्रभाषेत किमासीत व्रजेत किम् ॥ ५४ ॥
Verse text
arjuna uvāca
sthita-prajñasya kā bhāṣā
samādhi-sthasya keśava
sthita-dhīḥ kiṁ prabhāṣeta
kim āsīta vrajeta kim
sthita-prajñasya kā bhāṣā
samādhi-sthasya keśava
sthita-dhīḥ kiṁ prabhāṣeta
kim āsīta vrajeta kim
Synonyms
arjunaḥ uvāca — Arjuna így szólt; sthita-prajñasya — annak, aki szilárd a Kṛṣṇa-tudatban; kā — milyen; bhāṣā — a nyelve; samādhi-sthasya — annak, aki elmerült a transzban; keśava — ó, Kṛṣṇa; sthita-dhīḥ — aki szilárdan Kṛṣṇa-tudatú; kim — mit; prabhāṣeta — beszél; kim — hogyan; āsīta — marad egy helyben; vrajeta — megy; kim — hogyan.
Translation
Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a transzcendensbe merült? Hogyan s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
Purport
Ahogy helyzetéből adódóan mindenkinek sajátos ismertetőjelei vannak, úgy a Kṛṣṇa-tudatú ember is sajátos jellemmel rendelkezik, amely beszédében, járásában, gondolkodásában, érzéseiben stb. nyilvánul meg. Vannak bizonyos megkülönböztető jegyek, amelyek alapján felmérhetjük, hogy valaki gazdag, beteg vagy művelt, s éppen így a transzcendentális Kṛṣṇa-tudatba merülő ember tetteiben is sajátos jeleket figyelhetünk meg. Ezeket a Bhagavad-gītāból ismerhetjük meg. A legfontosabb az, hogyan beszél valaki, aki Kṛṣṇa-tudatos, hiszen ez minden ember legfontosabb jellemzője. Azt mondják, a bolond embert mindaddig nem ismerik fel, míg el nem kezd beszélni. Ez valóban így van. Egy jól öltözött ostobáról senki sem tudja, hogy kicsoda, amíg ki nem nyitja a száját, ám amint beszélni kezd, nyomban elárulja magát. A Kṛṣṇa-tudatú embert azonnal felismerhetjük arról, hogy csakis Kṛṣṇáról és a Vele kapcsolatos dolgokról beszél. A többi meghatározó vonás – amelyről a következőkben esik majd szó – ennek természetes velejárója.