Skip to main content

Bg. 2.45

Szöveg

trai-guṇya-viṣayā vedā
nistrai-guṇyo bhavārjuna
nirdvandvo nitya-sattva-stho
niryoga-kṣema ātmavān

Szó szerinti jelentés

trai-guṇya – az anyagi természet három kötőerejére vonatkozó; viṣayāḥ – téma; vedāḥ – védikus irodalom; nistrai-guṇyaḥ – az anyagi természet három kötőereje fölött álló; bhava – légy; arjuna – ó, Arjuna; nirdvandvaḥ – kettősség nélkül; nitya-sattva-sthaḥ – a lelki lét tiszta állapotában; niryoga-kṣemaḥ – a nyereség és védelem gondolatától mentesen; ātma-vān – az önvalóban megállapodott.

Fordítás

A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!

Magyarázat

Minden anyagi cselekedet az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt végzett tettből és annak visszahatásából áll. E tetteket a gyümölcseikért hajtják végre, melyek az anyagi világbeli rabsághoz vezetnek. A Védák leginkább e gyümölcsöző cselekedetekkel foglalkoznak, hogy az embereket az érzékkielégítés síkjáról fokozatosan a transzcendentális síkra emeljék. Az Úr Kṛṣṇa arra utasítja Arjunát, tanítványát és barátját, hogy emelkedjen fel a vedānta filozófia transzcendentális síkjára, mely a brahma-jijñāsāval, vagyis a legfelsőbb transzcendens utáni tudakozódással kezdődik. Az anyagi világban minden élőlény fáradságos küzdelmet folytat létéért. Az anyagi világ megteremtése után az Úr átadta nekik a védikus bölcsességet, melyben útmutatást ad, hogyan éljenek, s hogyan szabaduljanak meg az anyagi kötelékektől. Az érzékkielégítést szolgáló tetteket, a karma-kāṇḍát leíró fejezet után az upaniṣadok – melyek a négy Véda részét képezik, mint ahogyan a Bhagavad-gītā az ötödik Védának, a Mahābhāratának a része – lehetőséget nyújtanak a lelki felemelkedésre. Az upaniṣadok jelzik a transzcendentális élet kezdetét.

Mindaddig, amíg az anyagi test létezik, az anyagi kötőerők hatásai és ellenhatásai is léteznek. Az embernek meg kell tanulnia, hogyan tűrje el a boldogság és szomorúság, a hideg és meleg stb. kettősségeit, s e kettősségek eltűrésével meg kell szabadulnia a nyereséggel vagy veszteséggel járó aggodalmaktól. Ezt a transzcendentális helyzetet a teljes Kṛṣṇa-tudatban lehet elérni, amikor az ember tökéletesen rábízza magát Kṛṣṇa jóakaratára.