Skip to main content

Bg. 2.20

Szöveg

na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ
ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre

Szó szerinti jelentés

na – nem; jāyate – születik; mriyate – meghal; – vagy; kadācit – mindenkor (a múltban, a jelenben és a jövőben); na – nem; ayam – ez; bhūtvā – létrejött; bhavitā – létre fog jönni; – vagy; na – nem; bhūyaḥ – újra létrejön; ajaḥ – megszületetlen; nityaḥ – örökkévaló; śāśvataḥ – maradandó; ayam – ez; purāṇaḥ – a legöregebb; na – sohasem; hanyate – öletik meg; hanyamāne – meggyilkolása esetén; śarīre – a testnek.

Fordítás

A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.

Magyarázat

A Legfelsőbb Lélek parányi, atomnagyságú töredék része minőségileg azonos a Legfelsőbbel, s a testtel ellentétben nem változik. Néha kūṭa-sthának, állandónak is nevezik. A test hatféle változáson megy keresztül. Megszületik az anya méhéből, egy ideig fennmarad, növekszik, utódokat hoz létre, majd fokozatosan elsorvad, és végül a feledés homályába merül. A lelket azonban nem érik ilyen változások. Nem születik, de mivel anyagi testbe költözik, a test megszületik. A lélek nem születik és nem hal meg. Minden, ami megszületik, el is pusztul. Mivel a léleknek nincs születése, nincs múltja, jelene és jövője sem. Örökkévaló, mindig létező és eredeti, azaz létrejöttének nincsen nyoma a történelemben. Csupán a testről szerzett tapasztalataink miatt akarunk tudni a lélek születéséről és többi változásáról. A testtel ellentétben a lélek sohasem öregszik meg. Ezért van az, hogy egy úgynevezett idős ember ugyanúgy érzi magát, mint gyermekkorában vagy fiatalként. A test változásai nem befolyásolják a lelket. A lélek nem indul bomlásnak az idő hatására, mint a fa vagy bármilyen más anyag, és melléktermékei sincsenek. A test melléktermékei, azaz a gyermekek szintén különböző egyéni lelkek, s egyedül a testnek tudható be, hogy valaki gyermekeinek tűnnek. A test a lélek jelenlétének következtében fejlődik ki, de a lélek nem változik, s utódokat sem hoz létre – mentes tehát a test hatféle változásától.

A Kaṭha-upaniṣadban (1.2.18) egy hasonló kijelentést olvashatunk:

na jāyate mriyate vā vipaścin
nāyaṁ kutaścin na babhūva kaścit
ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre

E vers jelentése és magyarázata ugyanaz, mint a Bhagavad-gītā verséé, ám egy sajátos szóval találkozunk benne – vipaścit –, ami azt jelenti, hogy „tanult” vagy „tudással rendelkező”.

A lélek tudással teli, azaz mindig teljes tudattal rendelkezik; a tudat a lélek tünete. Még ha nem is találjuk meg a lelket a szívben – ott, ahol elhelyezkedik –, a tudat jelenlétéből mégis következtethetünk arra, hogy létezik. Néha a felhők miatt vagy más okból nem látjuk a napot az égen, de napfény mindig van, s ebből tudhatjuk, hogy nappal van. Amint egy halvány fényt látunk korán reggel az égen, megérthetjük, hogy felkelt a nap. Hasonlóan, miután bizonyos mértékű tudattal minden test rendelkezik, legyen az emberé vagy állaté, megérthetjük, hogy a lélek jelen van benne. A lélek tudata azonban különbözik a Legfelsőbb tudatától, mert a legfelsőbb tudat mindentudó, ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, míg az egyéni lélek tudata hajlamos a feledékenységre. Amikor megfeledkezik valódi természetéről, Kṛṣṇa felsőbbrendű tanítása világosítja fel. Kṛṣṇa azonban nem olyan, mint a feledékeny lélek, mert ha olyan lenne, akkor a Bhagavad-gītā tanításának semmi haszna nem lenne.

Kétféle lélek létezik: a parányi lélekrészecske (aṇu-ātmā) és a Felsőlélek (vibhu-ātmā). Ezt a Kaṭha-upaniṣad (1.2.20) is megerősíti:

aṇor aṇīyān mahato mahīyān
ātmāsya jantor nihito guhāyām
tam akratuḥ paśyati vīta-śoko
dhātuḥ prasādān mahimānam ātmanaḥ

„A Felsőlélek [Paramātmā] és az atomnyi lélek [jīvātmā] a test ugyanazon fáján, egyazon élőlény szívében helyezkedik el. Egyedül az értheti meg a Legfelsőbb kegyéből a lélek dicsőségét, aki megszabadult minden anyagi vágytól, s nem siránkozik semmi miatt.” Kṛṣṇa a Felsőlélek forrása is – ahogyan azt a későbbi fejezetek feltárják –, míg Arjuna az atomnyi lélek, aki megfeledkezett igazi természetéről, s ezért szüksége van Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője (a lelki tanítómester) felvilágosítására.