Bg. 18.71

A hatvanhetedik versben az Úr egyértelműen megtiltotta, hogy a Bhagavad-gītāt elmondjuk azoknak, akik irigyek az Úrra – ez a tudás egyedül a bhaktáknak való. Néha azonban előfordul, hogy az Úr bhaktája nyilvános előadást tart, ahol a hallgatók között nem csak bhakták vannak. Hogyan tarthat hát ilyen előadást? E versből kiderül, hogy ha nem is bhakta mindenki, sokan vannak, akik nem irigyek Kṛṣṇára, és hiszik, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha az ilyen emberek egy igaz bhaktától hallanak az Úrról, azonnal megszabadulnak minden bűnös visszahatástól, aztán pedig eljutnak abba a bolygórendszerbe, ahol a jámbor lények élnek. A Bhagavad-gītā hallgatásával tehát még az is szert tehet a jámbor tettek eredményére, aki esetleg nem törekszik arra, hogy tiszta bhakta legyen. Az Úr tiszta bhaktája így mindenkinek esélyt ad arra, hogy megszabaduljon minden bűnös visszahatástól, s az Úr bhaktájává váljon.

A bűnös visszahatásoktól mentes, jámbor emberek általában könnyen elfogadják a Kṛṣṇa-tudatot. A puṇya-karmaṇām szónak nagy jelentősége van: a védikus irodalomban említett nagy áldozatok, például az aśvamedha-yajña végzésére utal. A jámborok, akik odaadó szolgálatot végeznek ugyan, de nem tiszták, eljuthatnak a Sarkcsillagra, vagyis Dhruvalokára, ahol Dhruva Mahārāja él. Dhruva Mahārāja nagy bhakta, akit az Úr egy különleges bolygóval, a Sarkcsillaggal ajándékozott meg.