Skip to main content

Bg. 11.37

Szöveg

kasmāc ca te na nameran mahātman
garīyase brahmaṇo ’py ādi-kartre
ananta deveśa jagan-nivāsa
tvam akṣaraṁ sad-asat tat paraṁ yat

Szó szerinti jelentés

kasmāt – miért; ca – is; te – Neked; na – ne; nameran – ajánlják megfelelő tiszteletüket; mahā-ātman – ó, hatalmas; garīyase – aki jobb; brahmaṇaḥ – Brahmānál; api – habár; ādi-kartre – a legfelsőbb teremtőnek; ananta – ó, végtelen; deva-īśa – ó, istenek Istene; jagat-nivāsa – ó, univerzum oltalma; tvam – Te vagy; akṣaram – elpusztíthatatlan; sat-asat – ok és okozat; tat param – transzcendentális; yat – mert.

Fordítás

Ó, leghatalmasabb, ki még Brahmānál is hatalmasabb vagy, Te vagy az eredeti teremtő! Miért ne ajánlanák hát tiszteletteljes hódolatukat Neked? Ó, határtalan, istenek Istene, univerzum menedéke! Te vagy a legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.

Magyarázat

Hódolatteljes köszöntésével Arjuna arra utal, hogy Kṛṣṇa mindenki számára imádandó. Ő mindent átható, s Ő minden lélek Lelke. Arjuna itt mahātmānak szólítja Kṛṣṇát, ami azt jelenti, hogy a legnagylelkűbb, s határtalan. Az ananta szó arra utal, hogy nincs semmi, amire a Legfelsőbb Úr energiája ne hatna, a deveśa szó pedig azt jelenti, hogy Ő minden félisten irányítója, s Ő áll valamennyiük fölött. Ő az egész univerzum menedéke is. Arjuna úgy gondolta, hogy a tökéletes élőlények és hatalmas félistenek jogosan ajánlják tiszteletteljes hódolatukat Kṛṣṇa előtt, mert Nála senki sem nagyobb. Külön megemlíti, hogy Kṛṣṇa még Brahmānál is hatalmasabb, hiszen Ő teremtette Brahmāt. Brahmā annak a lótusznak a szárából született, amely Garbhodakaśāyī Viṣṇunak, Kṛṣṇa teljes értékű kiterjedésének köldökéből hajtott ki. Éppen ezért Brahmānak, az Úr Śivának (aki Brahmātól született) s a többi félistennek tiszteletteljes hódolatukat kell ajánlaniuk Kṛṣṇa előtt. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Śiva, Brahmā és a hozzájuk hasonló félistenek mindannyian tisztelik az Urat. Az akṣaram szónak nagy jelentősége van, mert arra utal, hogy bár ez az anyagi teremtés pusztulásra ítéltetett, az Úr túl van az anyagi teremtésen. Ő minden ok oka, s így az anyagi természetben feltételekhez kötött lelkek és az anyagi kozmikus megnyilvánulás fölött áll. Ő tehát a leghatalmasabb, a Legfelsőbb Úr.