9. VERS
VERZ 9
Szöveg
Besedilo
bodhayantaḥ parasparam
kathayantaś ca māṁ nityaṁ
tuṣyanti ca ramanti ca
bodhayantaḥ parasparam
kathayantaś ca māṁ nityaṁ
tuṣyanti ca ramanti ca
Szó szerinti jelentés
Synonyms
mat-cittāḥ – akik elméjüket teljesen Rám irányították; mat-gata-prāṇāḥ – életüket Nekem szentelve; bodhayantaḥ – prédikálva; parasparam – maguk között; kathayantaḥ – beszélgetve; ca – és; mām – Rólam; nityam – mindig; tuṣyanti – elégedetté válnak; ca – és; ramanti – transzcendentális örömöt élveznek; ca – és.
mat-cittāḥ – katerih um je prežet z mislimi o Meni; mat-gata-prāṇāḥ – katerih življenja so posvečena Meni; bodhayantaḥ – ki pridigajo; parasparam – med seboj; kathayantaḥ – ki govorijo; ca – tudi; mām – o Meni; nityam – nenehno; tuṣyanti – postanejo zadovoljni; ca – tudi; ramanti – uživajo transcendentalno blaženost; ca – tudi.
Fordítás
Translation
Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.
Moji čisti bhakte zmeraj mislijo Name in njihova življenja so posvečena Moji službi. Nenehno poučujejo drug drugega in se pogovarjajo o Meni, pri čemer uživajo veliko zadovoljstvo in blaženost.
Magyarázat
Purport
A tiszta bhakták, akiknek jellemzőiről ez a vers ír, teljesen elmerülnek az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Gondolataikat sohasem lehet eltéríteni Kṛṣṇa lótuszlábáról, és csakis transzcendentális témákról beszélgetnek. Ez a vers kifejezetten a tiszta bhakták ismertetőjeleiről beszél. A Legfelsőbb Úr bhaktái a nap huszonnégy órájában örökké a Legfelsőbb Úr tulajdonságait és tetteit magasztalják. Szívük és lelkük állandóan Kṛṣṇába merül, és örömüket abban lelik, hogy a többi bhaktával Róla beszélgetnek.
Čisti bhakte, o katerih govori ta verz, so povsem predani transcendentalnemu ljubečemu služenju Gospodu. Njihovih misli ni mogoče odvrniti od Kṛṣṇovih lotosovih stopal in pogovarjajo se samo o transcendentalnih temah. Značilnosti čistih bhakt so opisane v tem verzu. Taki bhakte štiriindvajset ur na dan slavijo odlike in zabave Vsevišnjega Gospoda. Njihova srca in duše so zmeraj prežeti s Kṛṣṇo, in ko se z drugimi bhaktami pogovarjajo o Njem, jih prevzema veliko zadovoljstvo.
Az odaadó szolgálat kezdő fokán a bhakták magából a szolgálatból merítenek transzcendentális örömet, fejlettebb szinten pedig az Isten iránti szeretetben állapodnak meg. Ezt a transzcendentális állapotot elérve tapasztalhatják meg azt a legmagasabb rendű tökéletességet, amit az Úr saját hajlékán nyilvánít ki. Az Úr Caitanya a transzcendentális odaadó szolgálatot egy maghoz hasonlítja, melyet az élőlény szívében ültetnek el. A megszámlálhatatlanul sok élőlény bolygóról bolygóra vándorol az univerzumban, de közülük csak néhány szerencsés találkozik egy tiszta bhaktával, lehetőséget kapva az odaadó szolgálat megértésére. Ez az odaadó szolgálat olyan, mint egy mag. Ha elültetjük a szívünkben, és hallgatjuk, énekeljük a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, akkor a mag később gyümölcsöt hoz, ahogyan egy fa magjából is gyümölcs lesz, ha rendszeresen öntözzük. Az odaadó szolgálat lelki palántája egyre növekszik, majd áttöri az anyagi univerzum burkát, és behatol a brahmajyoti ragyogásába, a lelki égbe. Ott tovább nő, míg el nem éri a legfelsőbb lelki bolygót, Goloka-Vṛndāvanát, Kṛṣṇa legfelsőbb bolygóját. Végül az Úr Kṛṣṇa lótuszlábánál keres menedéket, s ott megállapodik. Ahogyan egy növény gyümölcsöt és virágot hoz, úgy az odaadó szolgálat növénye is gyümölcsöket terem, s öntözése a hallás és éneklés formájában folytatódik. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya-līlā, 19. fejezet) részletes leírást közöl az odaadó szolgálat növényéről. Elmagyarázza, hogy amikor az egész növény védelmet keres a Legfelsőbb Úr lótuszlábánál, az embert teljesen eltölti az Isten iránti szeretet, s egy pillanatig sem tud tovább élni úgy, hogy ne lenne kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral, ahogyan a hal sem képes víz nélkül élni. Ebben az állapotban a bhakta a Legfelsőbb Úrral való kapcsolat hatására szert tesz minden transzcendentális tulajdonságra.
Na začetni stopnji jim transcendentalno zadovoljstvo daje sámo služenje Gospodu, na zreli stopnji pa bhakte dejansko ljubijo Boga. Ko se dvignejo na to transcendentalno raven, dosežejo najvišjo popolnost in uživajo v blaženosti, v kakršni uživa Gospod v Svojem prebivališču. Gospod Caitanya primerja transcendentalno vdano služenje s semenom, posejanim v srce živega bitja. V univerzumu je nešteto živih bitij, ki se selijo s planeta na planet, le nekaj izmed njih pa ima to srečo, da srečajo čistega bhakto, ki jih pouči o vdanem služenju. Vdano služenje je podobno semenu, posejanemu v srce živega bitja. Če živo bitje posluša in poje mantro Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, seme vdanega služenja vzklije, kakor ob rednem zalivanju vzklije seme drevesa. Duhovna rastlina vdanega služenja raste vse više in više ter predre prekrivalo materialnega univerzuma in vstopi v bleščeči brahmajyoti v duhovnem nebu. Tam še naprej raste in doseže najvišji planet, Goloko Vṛndāvano, Kṛṣṇovo najvišje prebivališče. Na tem planetu poišče zavetje Kṛṣṇovih lotosovih stopal in ostane v njem. Kakor druge rastline tudi rastlina vdanega služenja po določenem času vzcveti in obrodi sadove, bhakta pa jo takrat s petjem in poslušanjem o Gospodu še naprej zaliva. Popoln opis rastline vdanega služenja najdemo v Caitanya-caritāmṛti (Madhya-līlā, 19. poglavje). Tam je rečeno, da bhakto potem, ko je cela rastlina v zavetju lotosovih stopal Vsevišnjega Gospoda, popolnoma preplavi ljubezen do Boga. Takrat se ne more niti za trenutek ločiti od Vsevišnjega Gospoda, kakor riba ne more živeti brez vode. Tako povezan z Vsevišnjo Božansko Osebnostjo razvije transcendentalne odlike.
A Śrīmad-Bhāgavatam szintén olyan elbeszélésekkel van teli, melyek a Legfelsőbb Úr és bhaktái közötti kapcsolatról szólnak, éppen ezért nagy kincs a bhakták számára, ahogyan azt maga a Bhāgavatam is leírja (12.13.18). Śrīmad-bhāgavataṁ purāṇam amalaṁ yad vaiṣṇavānāṁ priyam. Ez a mű egyáltalán nem beszél a materialista tettekről, az anyagi gyarapodásról, az érzékkielégítésről vagy a felszabadulásról. A Śrīmad-Bhāgavatam az egyetlen olyan szentírás, amely teljes leírást ad a Legfelsőbb Úr és bhaktái transzcendentális természetéről. A lelki megvilágosodást elért, Kṛṣṇa-tudatú emberek tehát mindig örömüket lelik az ilyen transzcendentális irodalom tanulmányozásában, ahogyan egy fiatal fiúnak és lánynak is örömet okoz a másik társasága.
V Śrīmad-Bhāgavatamu najdemo veliko pripovedi o odnosih med Vsevišnjim Gospodom in Njegovimi bhaktami, zato je ta knjiga bhaktam zelo pri srcu. To je rečeno v samem Śrīmad-Bhāgavatamu (12.13.18). Śrīmad-bhāgavataṁ purāṇam amalaṁ yad vaiṣṇavānāṁ priyam. V tej Purāṇi ne najdemo ničesar o tem, kako opravljati posvetne dejavnosti, kako materialno napredovati, zadovoljevati čute ali doseči osvoboditev. Śrīmad-Bhāgavatam je edino delo, v katerem je v celoti opisana transcendentalna narava Vsevišnjega Gospoda in Njegovih bhakt. Zato tisti, ki so dosegli samospoznanje in razvili zavest Kṛṣṇe, nenehno uživajo ob poslušanju takih transcendentalnih zgodb, kakor mlad fant in dekle uživata v družbi drug drugega.