Bg. 10.35

Az Úr már elmagyarázta, hogy a Védák közül Ő a Sāma-veda. Ez a Véda gyönyörű énekekkel van teli, melyeket különféle félistenek adnak elő. Egyik ezek közül a rendkívül csodálatos dallamú Bṛhat-sāma, melyet éjfélkor énekelnek.

A szanszkrit nyelvben a költészetre szigorú előírások vonatkoznak. Szigorú szabályok határozzák meg a ritmust és a versmértéket, nem úgy, mint a modern lírában. E versformák közül a képzett brāhmaṇák által énekelt gāyatrī mantra a legfontosabb. A gāyatrī mantrát a Śrīmad-Bhāgavatam említi meg. Ez a mantra főleg Isten elérését szolgálja, ezért a Legfelsőbb Urat képviseli. A lelkileg emelkedett embereknek való, s ha valaki megtanulta sikeresen énekelni, szert tehet az Úr transzcendentális természetére. Ahhoz azonban, hogy a gāyatrī mantrát énekelhesse, először el kell sajátítania a tökéletes ember tulajdonságait, azaz a jóság kötőerejének tulajdonságait. A védikus civilizációban ennek a mantrának nagy jelentősége van, s a Brahman hanginkarnációjának tekintik. Brahmā az első, aki kiejtette ezt a mantrát, és aztán a tanítványi láncon keresztül tőle szállt alá az emberek közé.

A hónapok közül a november-december hónapot tartják a legjobbnak, mert Indiában ez az aratás ideje, s ilyenkor az emberek nagyon boldogok. A tavaszt természetesen mindenhol szeretik, mert ez az évszak nem is túl meleg, nem is túl hideg, s a növények – fák, bokrok – gyönyörű virágköntösben pompáznak. Tavasszal sok-sok ünneppel emlékeznek az emberek Kṛṣṇa kedvteléseire, ezért ezt az évszakot tartják a legvidámabbnak, s ez is a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa képviselője.