3. VERS

VERZ 3

Szöveg

Besedilo

yo mām ajam anādiṁ ca
vetti loka-maheśvaram
asammūḍhaḥ sa martyeṣu
sarva-pāpaiḥ pramucyate

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yaḥ – aki; mām – Engem; ajam – megszületetlenként; anādim – kezdet nélküliként; ca – és; vetti – ismer; loka – a bolygók; mahā-īśvaram – legfelsőbb irányítójaként; asammūḍhaḥ – nincs illúzióban; saḥ – az; martyeṣu – a halandók között; sarva-pāpaiḥ – minden bűnös visszahatástól; pramucyate – megszabadul.

yaḥ – kdor; mām – Mene; ajam – nerojenega; anādim – brez začetka; ca – tudi; vetti – pozna; loka – planetov; mahā-īśvaram – vrhovnega gospodarja; asammūḍhaḥ – nezaslepljen; saḥ – on; martyeṣu – med smrtniki; sarva-pāpaiḥ – posledic vseh grehov; pramucyate – je rešen.

Fordítás

Translation

Aki nincs illúzióban, az tudja, hogy megszületetlen, kezdet nélküli és az összes világ Legfelsőbb Ura vagyok. Egyedül ő mentes minden bűntől az emberek közül.

Samo tisti, ki ve, da sem nerojen in brez začetka ter da sem vrhovni gospodar vseh svetov, ni zaslepljen in je osvobojen posledic vseh grehov.

Magyarázat

Purport

Ahogyan a hetedik fejezet (7.3) írja, manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye: akik megpróbálják elérni a lelki megvilágosodás síkját, nem közönséges emberek. Ők jobbak annál a sok millió közönséges embernél, akik mit sem tudnak a lelki önmegvalósításról. A lelki önazonosságukat valóban megérteni próbálók közül azonban azok a legsikeresebb, lelki megvilágosodást elért emberek, akik megértették, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindennek a tulajdonosa, a megszületetlen. Csakis ezen a szinten, Kṛṣṇa legfelsőbb helyzetét tökéletesen felismerve tisztulhatunk meg valamennyi bűnös visszahatástól.

V sedmem poglavju (7.3) je rečeno: manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye – kdor si prizadeva doseči duhovno spoznanje, ni navaden človek; boljši je od milijonov navadnih ljudi, ki ne vedo ničesar o duhovnem spoznavanju. Med tistimi, ki resnično poskušajo spoznati svojo duhovno naravo, pa najvišjo stopnjo duhovnega spoznanja doseže, kdor spozna, da je Kṛṣṇa Vsevišnja Božanska Osebnost, nerojeni lastnik vsega, kar je. Samo na tej stopnji, ko se povsem zavemo Kṛṣṇovega vrhovnega položaja, se lahko osvobodimo posledic vseh grehov.

Ebben a versben az aja – megszületetlen – szó az Úrra utal, aki azonban különbözik az élőlényektől, akiket a második fejezet szintén ajának nevez. Az Úr különbözik az élőlényektől, akik anyagi ragaszkodásaik miatt születnek és halnak meg. A feltételekhez kötött lelkek állandóan cserélik testüket, de az Övé nem változik. Ha alá is száll ebbe az anyagi világba, akkor is ugyanúgy megszületetlenként jön el. Ezért mondja a negyedik fejezet, hogy az Úr, belső energiája révén, nem áll az alsóbbrendű, anyagi energia irányítása alatt, hanem mindig a felsőbbrendűben marad.

Gospod je v tem verzu opisan z besedo aja, „nerojen“, vendar pa se razlikuje od živih bitij, ki so v drugem poglavju Bhagavad-gīte prav tako imenovana aja. Gospod ni kakor živa bitja, ki se rojevajo in umirajo zaradi navezanosti na materijo. Pogojene duše menjujejo telesa, Njegovo telo pa je nespremenljivo. Gospod ostaja nerojen celo, kadar pride v materialni svet. V četrtem poglavju je zato rečeno, da se pojavi pod okriljem Svoje notranje, višje energije in da ni nikoli pod vplivom nižje, materialne energije.

E versben a vetti loka-maheśvaram szavak azt jelentik, hogy az Úr Kṛṣṇáról tudnunk kell: Ő az univerzum bolygórendszereinek legfelsőbb birtokosa, Aki létezett a teremtés előtt is, és különbözik a teremtett világtól. A félistenek mindegyike az anyagi világban teremtődött, de Kṛṣṇát az írások szerint senki sem teremtette. Kṛṣṇa tehát még a nagy félistenektől, például Brahmātól és Śivától is különbözik. S mivel Ő Brahmā, Śiva és a többi félisten létrehozója, Ő a Legfelsőbb Személy minden bolygón.

V tem verzu je rečeno: vetti loka-maheśvaram – vedeti moramo, da je Gospod Kṛṣṇa vrhovni lastnik vseh planetov v univerzumu. Obstajal je pred stvarjenjem in se razlikuje od stvarstva. Vsi polbogovi so bili ustvarjeni v materialnem svetu, za Kṛṣṇo pa je rečeno, da ni bil ustvarjen, zato se razlikuje celo od velikih polbogov, kakršna sta Brahmā in Śiva. Ker je Gospod stvarnik Brahme, Śive in drugih polbogov, je Vrhovna Oseba, gospodar vseh planetov.

Śrī Kṛṣṇa tehát különbözik minden teremtett dologtól. Aki ezt tudja Róla, az azonnal megszabadul minden bűnös visszahatástól. Az embernek meg kell tisztulnia minden bűnös tettétől, ha szert akar tenni a Legfelsőbb Úrról szóló tudásra. A Bhagavad-gītā tanítása szerint Őt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet megismerni, más módon nem.

Śrī Kṛṣṇa se torej razlikuje od vsega ustvarjenega, in kdor to ve, se takoj osvobodi posledic vseh svojih grehov. Znanje o Vsevišnjem Gospodu si lahko pridobimo šele, ko se rešimo posledic vseh grešnih dejanj. Kot je rečeno v Bhagavad-gīti, lahko Gospoda spoznamo le z vdanim služenjem in nikakor drugače.

Nem szabad Kṛṣṇáról olyan felfogást kialakítanunk, hogy Ő emberi lény. Korábban olvashattuk, hogy csak az ostobák gondolkoznak így. Ugyanezt mondja ki ez a vers is más szavakkal. Aki nem ostoba, azaz aki kellőképpen értelmes ahhoz, hogy megértse Isten örök helyzetét, az mindig mentes minden bűnös visszahatástól.

Kṛṣṇe ne bi smeli imeti za človeško bitje. Kot že rečeno, tako razmišljajo o Njem samo neumni ljudje. To je z drugimi besedami izraženo tudi v tem verzu. Kdor ni neumen, temveč je dovolj inteligenten, da lahko razume večno naravo Boga, je rešen posledic vseh svojih grehov.

Hogyan lehet Kṛṣṇa megszületetlen, ha köztudottan Devakī fia? A Śrīmad-Bhāgavatam erre is választ ad: amikor az Úr megjelent Devakī és Vasudeva előtt, nem közönséges gyermek módjára született. Először eredeti alakjában jelent meg, s csak azután változott át közönséges gyermekké.

Kṛṣṇa je znan kot Devakījin sin. Kako lahko potem rečemo, da je nerojen? To je pojasnjeno v Śrīmad-Bhāgavatamu: ko se je Kṛṣṇa pojavil pred Devakī in Vasudevo, se ni rodil kakor navaden otrok. Pojavil se je v Svojem izvornem telesu, zatem pa se je spremenil v navadnega otroka.

Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek kedvezőek és kedvezőtlenek is. Az a nézet, miszerint az anyagi világban vannak kedvező és kedvezőtlen dolgok, többé-kevésbé puszta spekuláció, mert az anyagi világban semmi sem kedvező. Itt minden kedvezőtlen, mert maga az anyagi természet is kedvezőtlen – csak képzeljük, hogy kedvező. Igazi áldás csakis a teljes odaadással végzett Kṛṣṇa-tudatú tettekből és szolgálatból származik. Ezért ha azt akarjuk, hogy tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Legfelsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egymásnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek visszahatásaitól. Tetteit a bhakta a transzcendentális lemondás szellemében hajtja végre, amit sannyāsának neveznek. A Bhagavad-gītā hatodik fejezetének első verse szerint valódi lemondásban az él, aki kötelességből cselekszik, azért, mert a Legfelsőbb Úr úgy rendelte el, nem pedig tetteinek gyümölcsében bízva (anāśritaḥ karma-phalam). Valódi yogī és sannyāsī az, aki a Legfelsőbb Úr parancsát követve cselekszik, s nem az ál-yogī vagy az, aki csupán sannyāsīnak öltözik.

Vse, kar storimo po Kṛṣṇovem navodilu, je transcendentalno ter nima ugodnih in neugodnih posledic, kakršne imajo materialna dejanja. Prepričanje, da nekatere stvari v materialnem svetu prinašajo srečo, druge pa nesrečo, je samo proizvod uma, kajti v materialnem svetu ni ničesar obetajočega. Vse je neugodno, saj je neugodna sama materialna narava. Da nam lahko prinese srečo, si zgolj domišljamo. Resnično srečenosne so dejavnosti zavesti Kṛṣṇe, opravljene s čisto vdanostjo in v duhu služenja. Če si torej zares želimo, da bi nam naše delovanje prineslo srečo, moramo delovati po navodilih Vsevišnjega Gospoda. Ta navodila najdemo v avtoritativnih svetih spisih, kakršna sta Śrīmad-Bhāgavatam in Bhagavad-gītā, lahko pa jih dobimo tudi od verodostojnega duhovnega učitelja. Ker je duhovni učitelj predstavnik Vsevišnjega Gospoda, so navodila, ki jih dobimo od njega, navodila samega Gospoda. Duhovni učitelj, sveti ljudje in sveti spisi nas usmerjajo k istemu cilju in si v ničemer ne nasprotujejo. Če delujemo po njihovih navodilih, so naša dejanja brez posledic, kakršne imajo materialna pobožna in brezbožna dela. Transcendentalna zavest, s katero deluje bhakta, je zavest odpovedovanja. Takemu načinu delovanja pravimo sannyāsa. Kdor deluje iz dolžnosti, po ukazu Vsevišnjega Gospoda, in nima želje po sadovih svojega dela (anāśritaḥ karma-phalam), resnično živi v odpovedi, kar je rečeno v prvem verzu šestega poglavja Bhagavad-gīte. Pravi sannyāsī in yogī je tisti, ki deluje po navodilih Vsevišnjega Gospoda, ne pa tisti, ki si samo nadene oblačilo sannyāsīja ali pa se pretvarja, da je yogī.