20. VERS
TEXT 20
Szöveg
Texte
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca
Szó szerinti jelentés
Synonyms
aham – Én; ātmā – a lélek; guḍākeśa – ó, Arjuna; sarva-bhūta – minden élőlénynek; āśaya-sthitaḥ – a szívében elhelyezkedve; aham – Én vagyok; ādiḥ – az eredet; ca – is; madhyam – a közép; ca – is; bhūtānām – minden élőlénynek; antaḥ – a vége; eva – bizony; ca – és.
aham: Je; ātmā: âme; guḍākeśa: ô toi qui as vaincu les ténèbres du sommeil; sarva-bhūta: tous les êtres; āśaya-sthitaḥ: située dans le cœur; aham: Je suis; ādiḥ: l’origine; ca: aussi; madhyam: le milieu; ca: aussi; bhūtānām: de tous les êtres; antaḥ: la fin; eva: certes; ca: et.
Fordítás
Translation
Ó, Arjuna! Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
Je suis l’Âme Suprême, ô Guḍākeśa, sise dans le cœur de chaque être. De tous, Je suis le commencement, le milieu et la fin.
Magyarázat
Purport
Kṛṣṇa ebben a versben Guḍākeśának szólítja Arjunát, aminek jelentése: „aki legyőzte az álom sötétségét”. Akik a tudatlanság sötétségében alszanak, képtelenek megérteni, hogyan nyilvánul meg oly sokféleképpen az Istenség Legfelsőbb Személyisége a lelki és az anyagi világban. Ezért annak, hogy Kṛṣṇa így szólítja Arjunát, nagy jelentősége van. Az Istenség Személyisége azért egyezett bele különféle fenségeinek leírásába, mert Arjuna fölötte állt e sötétségnek.
Kṛṣṇa appelle ici Arjuna Guḍākeśa, « celui qui a vaincu les ténèbres du sommeil ». Ainsi indique-t-Il que les hommes qui sommeillent dans les ténèbres de l’ignorance ne sont pas en mesure de comprendre comment Il Se manifeste dans les mondes matériel et spirituel. La Personne Suprême accepte de décrire Ses diverses splendeurs à Arjuna parce qu’il a transcendé les ténèbres de cette ignorance.
Kṛṣṇa először azt mondja el Arjunának, hogy elsődleges kiterjedése által Ő az egész kozmikus megnyilvánulás lelke. Az anyagi teremtés előtt a Legfelsőbb Úr teljes értékű kiterjedésében a puruṣa inkarnációkban jelenik meg, és Tőle származik minden. Ő ezért ātmā, a mahat-tattvának, az univerzum elemeinek lelke. A teremtést nem a totális anyagi energia idézi elő: Mahā-viṣṇu az, aki behatol a mahat-tattvába, a teljes anyagi energiába. Ő a lélek. Miután behatol a megnyilvánult univerzumokba, Felsőlélekként újra megnyilvánul minden élőlényben. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az élőlények teste azért él, mert jelen van benne a lélekszikra. A lélekszikra nélkül a test nem alakulhat ki. Éppen így az anyagi megnyilvánulás sem fejlődhet ki addig, amíg a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa bele nem hatol. Ahogyan a Subāla-upaniṣad elmondja: prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmi sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ. „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélekként minden megnyilvánult univerzumban jelen van.”
Tout d’abord, sous la forme de Sa première émanation plénière, Kṛṣṇa révèle être l’âme de l’entière manifestation cosmique. Avant la création du monde, le Seigneur Suprême, par le biais de Son émanation plénière, revêt plusieurs formes, celles des puruṣa-avatāras. C’est ainsi que tout commence en Lui. Il est l’ātmā, l’âme du mahat-tattva – l’agrégat des éléments matériels. L’énergie matérielle n’est donc pas à l’origine de la création. C’est Mahā-Viṣṇu, le premier puruṣa-avatāra, qui entre dans le mahat-tattva et l’anime. Il est l’âme de l’énergie matérielle tout entière. Une fois, donc, que Mahā-Viṣṇu a pénétré les différents univers qu’Il a créés, Il Se manifeste en chaque être sous la forme du Paramātmā. Nous savons par expérience que le corps ne saurait exister ou se développer sans la présence de l’étincelle spirituelle. De même, la manifestation matérielle ne peut entrer en mouvement à moins que l’Âme Suprême, Kṛṣṇa, n’y pénètre. On trouve à ce sujet dans la Subāla Upaniṣad les mots suivants: prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmī sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ – « Dieu, la Personne Suprême, vit en chaque univers dans Sa forme d’Âme Suprême. »
A három puruṣa-avatāráról a Śrīmad-Bhāgavatam ír, illetve a Sātvata-tantrában is találunk róluk leírást. Viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ: az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi megnyilvánulásban három arculatban – Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként, Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként – nyilvánul meg. Mahā-viṣṇuról, vagyis Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuról a Brahma-saṁhitā (5.47) így ír: yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām – a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, minden ok oka Mahā-viṣṇuként fekszik a kozmikus óceánon. Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége az univerzum kezdete, megnyilvánulásainak fenntartója, valamint minden energia vége.
Le Śrīmad-Bhāgavatam ainsi que le Nārada Pañcarātra – un des Sātvata-tantras – décrivent ainsi les trois puruṣa-avatāras: viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ – « Dieu, la Personne Suprême, Se manifeste dans la création matérielle sous trois aspects: Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu et Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. » Mahā-Viṣṇu, appelé aussi Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, est décrit dans la Brahma-saṁhitā (5.47): yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām – Dieu, la Personne Suprême, Kṛṣṇa, la cause de toutes les causes, repose sur l’océan cosmique dans Sa forme de Mahā-Viṣṇu. Il est donc bien l’origine, le soutien et la cessation de l’énergie matérielle.