TEXT 26

26. VERS

Tekst

Szöveg

vedāhaṁ samatītāni
vartamānāni cārjuna
bhaviṣyāṇi ca bhūtāni
māṁ tu veda na kaścana

Synonyms

Szó szerinti jelentés

veda — tean; aham — Mina; samatītāni — täielikult minevikku; vartamānāni — olevikku; ca — ja; arjuna — oo, Arjuna; bhaviṣyāṇi — tulevikku; ca — samuti; bhūtāni — kõiki elusolendeid; mām — Mind; tu — aga; veda — teab; na — ei; kaścana — keegi.

veda – ismerem; aham – Én; samatītāni – a régmúltakat; vartamānāni – a jelenlegieket; ca – és; arjuna – ó, Arjuna; bhaviṣyāṇi – a jövőbenieket; ca – is; bhūtāni – élőlényeket; mām – Engem; tu – azonban; veda – ismer; na – nem; kaścana – bárki.

Translation

Fordítás

Oo, Arjuna, Jumala Kõrgeima Isiksusena tean Ma kõike, mis on toimunud minevikus, mis toimub olevikus, ning mis saab toimuma tulevikus. Ma tunnen ka kõiki elusolendeid, kuid Mind ei tunne keegi.

Ó, Arjuna! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.

Purport

Magyarázat

Siin antakse selge vastus küsimusele kas Jumal on personaalne või impersonaalne. Kui Kṛṣṇa, Jumala Kõrgeima Isiksuse keha, oleks olnud māyā, materiaalne, nagu seda usuvad impersonalistid, siis oleks pidanud Ta tavalise elusolendi kombel ka vahetama Oma keha ning unustama kõik Oma varasemad elud. Ükski materiaalses kehas olev elusolend ei suuda oma varasemaid elusid mäletada ning samuti ei suuda ta ette öelda, mis juhtub tema järgnevates eludes või sellegi elu jooksul. Seega ei tea ta, mis on toimunud minevikus, mis toimub olevikus ning mis saab toimuma tulevikus. Vabanemata materiaalsest saastast pole minevikku, olevikku ja tulevikku võimalik teada.

Ez a vers egyértelműen választ ad a „személyes vagy személytelen?” kérdésére. Ha Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formája māyā, vagyis anyagi lenne – ahogyan az imperszonalisták hiszik –, akkor a többi élőlényhez hasonlóan Ő is cserélné a testét, s elfelejtené előző életét. Aki anyagi testtel rendelkezik, az nem képes előző életére emlékezni, s következő életéről vagy jelen életének jövőjéről sem tud semmit, így tehát nem tudhatja, mi történt a múltban, mi folyik jelenleg, és milyen lesz a jövő. Senki sem ismerheti a múltat, a jelent és a jövőt, amíg meg nem tisztult az anyagi szennyeződéstől.

Erinevalt tavalisest elusolendist ütleb Kṛṣṇa aga käesolevas värsis, et Ta teab kõike, mis on toimunud minevikus, mis toimub olevikus ning mis saab toimuma tulevikus. Neljandas peatükis veendusime, et Jumal Kṛṣṇa mäletab, kuidas Ta miljoneid aastaid tagasi andis õpetusi päikesejumal Vivasvānile. Kṛṣṇa tunneb igat elusolendit, kuna Ülihingena asub Ta igaühe südames. Kuid vaatamata tõsiasjale, et Kṛṣṇa viibib igas elusolendis ning seda Jumala Kõrgeima Isiksusena, ei suuda vähese arukusega inimesed, isegi kui nad on suutelised teadvustama impersonaalset Brahmanit, teadvustada Śrī Kṛṣṇat kui Kõrgeimat Isiksust. Śrī Kṛṣṇa transtsendentaalne keha pole kindlasti mitte häviv. Ta on nagu Päike ning māyā on nagu pilv. Materiaalses maailmas võime näha, et eksisteerib Päike, eksisteerivad pilved ning erinevad tähed ja planeedid. Teatud ajaks võivad pilved kogu taeva kinni katta, kuid see, et me sel hetkel taevast ei näe, johtub üksnes meie piiratud nägemisvõimest. Päike, Kuu ja tähed pole tegelikult kaetud. Samamoodi ei saa māyā kunagi Kõigekõrgemat Jumalat kinni katta. Oma sisemise energia abil ei ole Ta nähtav vaid vähese arukusega inimestele. Nagu öeldud käesoleva peatüki kolmandas värsis, üritavad selles inimelus täiuslikkuseni jõuda vaid üksikud inimesed miljonitest, ning tuhandetest sellistest täiuslikkuseni jõudnutest suudab ehk ainult üks mõista, kes on Jumal Kṛṣṇa. Jumala Kõrgeimat Isiksust, Śrī Kṛṣṇat, pole võimalik mõista Kṛṣṇa teadvuses viibimata, isegi siis, kui inimene on jõudnud impersonaalse Brahmani või iga elusolendi südames asetseva Paramātmā teadvustamise täiuslikkuseni.

Az Úr Kṛṣṇa világosan kijelenti, hogy Ő – a közönséges emberektől eltérően – tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. A negyedik fejezetben láthattuk, hogy az Úr Kṛṣṇa emlékezik arra, ahogy millió és millió évvel ezelőtt Vivasvānt, a napistent oktatta. Kṛṣṇa Felsőlélekként minden élőlény szívében jelen van, ezért ismer minden élőlényt. Ám annak ellenére, hogy Felsőlélekként jelen van minden élőlényben, és jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként is, a csekély értelműek, még ha el is jutottak a személytelen Brahman tudatos megértéséig, annak már képtelenek a tudatára ébredni, hogy Śrī Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy. Śrī Kṛṣṇa transzcendentális teste egyértelműen nem mulandó. Olyan Ő, mint a nap, a māyā pedig egy felhőhöz hasonló. Az anyagi világban láthatjuk a napot, láthatunk felhőket, különféle csillagokat és bolygókat. Lehet, hogy a felhők egy időre eltakarják ezeket az égitesteket, ez azonban csupán a mi korlátolt látásunknak tudható be. A nap, a hold és a csillagok valójában nincsenek elfedve. Éppen így a māyā sem fedheti el a Legfelsőbb Urat, aki belső energiája segítségével megnyilvánulatlan marad a kevésbé értelmes emberek előtt. E fejezet harmadik verse szerint sok-sok millió ember közül csupán néhány törekszik arra, hogy elérje az emberi élet tökéletességét, és sok ezer tökéletessé vált ember közül alig akad egy, aki megérti, ki az Úr Kṛṣṇa. Még ha valaki azáltal, hogy tudatosságra ébredt a személytelen Brahmant vagy a helyhez kötött Paramātmāt illetően, el is érte a tökéletességet, ha nem Kṛṣṇa-tudatú, akkor nincs esélye arra, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát.