TEXT 9
9. VERS
Text
Szöveg
loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ
tad-arthaṁ karma kaunteya
mukta-saṅgaḥ samācara
loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ
tad-arthaṁ karma kaunteya
mukta-saṅgaḥ samācara
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yajña-arthāt — nur für Yajña (Viṣṇu) ausgeführt; karmaṇaḥ — als Arbeit; anyatra — sonst; lokaḥ — Welt; ayam — diese; karma-bandhanaḥ — Bindung durch Arbeit; tat — von Ihm; artham — für den Nutzen; karma — Tätigkeit; kaunteya — o Sohn Kuntīs; mukta-saṅgaḥ — befreit von der Gemeinschaft; samācara — führe vollkommen aus.
yajña-arthāt – csakis Yajña, vagyis Viṣṇu kedvéért végzett; karmaṇaḥ – munkát; anyatra – kivéve; lokaḥ – a világ; ayam – ez; karma-bandhanaḥ – a tettek okozta kötelék; tat – Neki; artham – kedvéért; karma – munkát; kaunteya – ó, Kuntī fia; mukta-saṅgaḥ – megszabadulva a kapcsolatoktól; samācara – végezd tökéletesen.
Translation
Fordítás
Man muß seine Arbeit Viṣṇu als Opfer darbringen, denn sonst wird man durch sie an die materielle Welt gebunden. O Sohn Kuntīs, erfülle daher deine vorgeschriebenen Pflichten zu Seiner Zufriedenstellung; auf diese Weise wirst du immer frei von Bindung bleiben.
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az Viṣṇunak ajánlott áldozat legyen, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Ó, Kuntī fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!
Purport
Magyarázat
ERLÄUTERUNG: Weil man sogar für die bloße Erhaltung des Körpers arbeiten muß, sind die Pflichten, die dem Menschen entsprechend seiner gesellschaftlichen Stellung und seinen Eigenschaften vorgeschrieben sind, so eingerichtet, daß sie diesen Zweck erfüllen. Das Wort yajña bezieht sich sowohl auf Śrī Viṣṇu als auch auf Opferdarbringungen, da alle Arten von Opfern dafür bestimmt sind, Śrī Viṣṇu zufriedenzustellen. Die Veden schreiben vor: yajño vai viṣṇuḥ. Mit anderen Worten, ob man die vorgeschriebenen yajñas ausführt oder direkt Śrī Viṣṇu dient – es wird der gleiche Zweck erfüllt. Kṛṣṇa-Bewußtsein bedeutet daher die Ausführung von yajñas, so wie es im vorliegenden Vers gefordert wird. Die Einrichtung des varṇāśrama hat ebenfalls das Ziel, Śrī Viṣṇu zufriedenzustellen: varṇāśramācāravatā puruṣeṇa paraḥ pumān viṣṇur ārādhyate (Viṣṇu Purāṇa 3.8.8).
Az embernek dolgoznia kell még teste fenntartásáért is, ezért sajátságos társadalmi helyzete és tulajdonságai szerint előírt kötelességei olyanok, hogy általuk elérheti ezt a célt. A yajña szó az Úr Viṣṇut vagy az áldozati szertartásokat jelenti. Minden áldozatnak az Úr Viṣṇu elégedettsége a célja. A Védák kijelentik: yajño vai viṣṇuḥ. Más szóval ugyanannak a célnak teszünk eleget, ha végrehajtjuk az előírt yajñákat, mint ha közvetlenül az Úr Viṣṇut szolgáljuk. Ezért a Kṛṣṇa-tudat, ahogyan ez a vers is írja, a yajña végrehajtását jelenti. A varṇāśrama intézmény célja szintén az Úr Viṣṇu elégedettsége. Varṇāśramācāravatā puruṣeṇa paraḥ pumān / viṣṇur ārādhyate (Viṣṇu-purāṇa 3.8.8).
Aus diesem Grund muß man für die Zufriedenstellung Viṣṇus arbeiten. Jede andere Arbeit, die man in der materiellen Welt verrichtet, ist die Ursache von Knechtschaft, denn sowohl gute als auch schlechte Werke haben ihre Reaktionen, und jede Reaktion bindet den Handelnden. Deshalb muß man im Kṛṣṇa-Bewußtsein handeln, um Kṛṣṇa bzw. Viṣṇu zufriedenzustellen, und während man solchen Tätigkeiten nachgeht, befindet man sich auf der Stufe der Befreiung. Das ist die große Kunst des Handelns, und am Anfang erfordert dieser Vorgang sehr kundige Führung. Daher sollte man sehr besonnen handeln, und zwar unter der Führung eines Geweihten Śrī Kṛṣṇas oder direkt nach den Unterweisungen Śrī Kṛṣṇas (wie dies bei Arjuna der Fall war). Man sollte seine Tätigkeiten niemals für Sinnenbefriedigung ausführen, sondern nur für die Zufriedenstellung Kṛṣṇas. Diese Handlungsweise wird einen nicht nur vor den Reaktionen bewahren, die auf die eigenen Handlungen folgen, sondern wird einen auch allmählich auf die Ebene transzendentalen liebevollen Dienstes für den Herrn erheben, durch den allein man befähigt wird, in das Königreich Gottes erhoben zu werden.
Az embernek Viṣṇu öröméért kell tehát dolgoznia. Bármi másért cselekszik ebben az anyagi világban, az rabságot eredményez, mert a jó és a rossz tett egyaránt visszahatásokkal jár, a visszahatások pedig bilincsbe kötik a tett elkövetőjét. Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednünk, Kṛṣṇa (Viṣṇu) elégedettsége érdekében, s e tettek végzése a felszabadult szinten történik. Ez tehát a tettek művészete, amely kezdetben nagyon ügyes irányítást igényel. Éppen ezért nagyon szorgalmasan kell dolgoznunk, vagy az Úr Kṛṣṇa bhaktájának szakszerű vezetése, vagy közvetlenül az Úr Kṛṣṇa irányítása alatt (s Arjunának ez a lehetőség adatott meg). Semmit sem szabad csupán az érzékkielégítésért végeznünk: mindent Kṛṣṇa kielégítése érdekében kell tennünk. Ez nemcsak a tettek visszahatásaitól szabadít meg bennünket, de lassanként arra a szintre is felemel, amelyen az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végezhetjük. Ez a szolgálat az egyetlen dolog, amely által eljuthatunk Isten országába.