TEXT 27
27. VERS
Tekst
Szöveg
dvandva-mohena bhārata
sarva-bhūtāni sammohaṁ
sarge yānti paran-tapa
dvandva-mohena bhārata
sarva-bhūtāni sammohaṁ
sarge yānti paran-tapa
Synonyms
Szó szerinti jelentés
icchā – vágyból; dveṣa – és gyűlöletből; samutthena – született; dvandva – kettősség; mohena – illúziója által; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; sarva – minden; bhūtāni – élőlények; sammoham – illúzióba; sarge – születés közben; yānti – mennek; parantapa – ó, ellenség legyőzője.
Translation
Fordítás
O Bharatas efterkommer, O du fjendens betvinger, fordi de forvildes af begæret og hadets dualiteter, fødes alle levende væsener ind i illusion.
Ó, Bharata leszármazottja, ó, ellenség legyőzője! Minden élőlény illúzióba születik, megzavarodva a vágyból és a gyűlöletből eredő kettősségektől.
Purport
Magyarázat
FORKLARING: Det levende væsens virkelige naturlige position er at være underordnet den Højeste Herre, der er ren kundskab. Når man bliver vildledt til at lade sig skille fra denne rene viden, kommer man under den illusoriske energis kontrol og kan ikke forstå Guddommens Højeste Personlighed. Den illusoriske energi kommer til udtryk som dualiteten af begær og had. På grund af begær og had ønsker den uvidende person at blive ét med den Højeste Herre og misunder Kṛṣṇa som Guddommens Højeste Personlighed. Rene hengivne, der ikke er vildledte eller besmittede af begær og had, kan forstå, at Herren Śrī Kṛṣṇa åbenbarer Sig gennem Sine indre energier, men de, der er vildledte af dualitet og uvidenhed, tror, at Guddommens Højeste Personlighed er skabt af materielle energier. Dette er deres ulykke. Sådanne vildledte personer dvæler symptomatisk ved dualiteter som ære og vanære, lykke og lidelse, mand og kvinde, god og dårlig, nydelse og lidelse osv., alt imens de tænker: “Her er min kone. Her er mit hus. Jeg er herre i dette hus. Jeg er denne kvindes mand.” Disse er illusionens dualiteter. De, der på den måde vildledes af dualiteter, er fuldstændigt tåbelige og derfor ude af stand til at forstå Guddommens Højeste Personlighed.
Az élőlény valódi, eredeti természete az, hogy alárendeltje a Legfelsőbb Úrnak, aki maga a tiszta tudás. Ha tévhite következtében eltávolodik ettől a tiszta tudástól, akkor az illuzórikus energia irányítása alá kerül, s nem ismerheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az illuzórikus energia a vágy és a gyűlölet kettősségében nyilvánul meg. A tudatlan ember a vágy és a gyűlölet következtében eggyé akar válni a Legfelsőbb Úrral, Kṛṣṇával, s irigy Rá, amiért Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A tiszta bhakták, akiket nem vezetett félre vagy szennyezett be a vágy és a gyűlölet, megérthetik, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa saját belső energiái által jelenik meg. A kettősségtől és tudatlanságtól megtévesztett élőlények azonban azt hiszik, hogy az anyagi energiák teremtik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az ő balszerencséjük. E félrevezetett emberek jellemző módon a kettősségek – szégyen és tisztelet, szenvedés és boldogság, nő és férfi, jó és rossz, boldogság és szenvedés stb. – rabjai, és azt gondolják: „Ő az én feleségem; ez az én házam; én vagyok e ház ura; én vagyok e nő férje.” Ezek az illúzió ellentétpárjai. A kettősségektől ily módon félrevezetett emberek teljesen ostobák, így nem érhetik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.