Bg. 7.30
Devanagari
साधिभूताधिदैवं मां साधियज्ञं च ये विदु: ।
प्रयाणकालेऽपि च मां ते विदुर्युक्तचेतस: ॥ ३० ॥
प्रयाणकालेऽपि च मां ते विदुर्युक्तचेतस: ॥ ३० ॥
Verse text
sādhibhūtādhidaivaṁ māṁ
sādhiyajñaṁ ca ye viduḥ
prayāṇa-kāle ’pi ca māṁ
te vidur yukta-cetasaḥ
sādhiyajñaṁ ca ye viduḥ
prayāṇa-kāle ’pi ca māṁ
te vidur yukta-cetasaḥ
Synonyms
sa-adhibhūta — és az anyagi megnyilvánulás irányító elveként; adhidaivam — az összes félisten irányítójaként; mām — Engem; sa-adhiyajñam — és minden áldozat irányítójaként; ca — is; ye — akik; viduḥ — ismernek; prayāṇa — a halálnak; kāle — idején; api — még; ca — és; mām — Engem; te — ők; viduḥ — ismernek; yukta-cetasaḥ — Bennem elmerülő elmével.
Translation
Akiknek tudata teljesen elmerül Bennem, akik úgy ismernek Engem, a Legfelsőbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás, a félistenek és valamennyi áldozati folyamat irányító elvét, azok képesek megérteni és ismerni Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még a halál pillanatában is.
Purport
A Kṛṣṇa-tudatban cselekvők sohasem térnek le az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes megismerésének útjáról. A Kṛṣṇa-tudat transzcendentális hatásának köszönhetően az ember megértheti, hogy a Legfelsőbb Úr a valódi irányítója az anyagi megnyilvánulásnak, sőt a félisteneknek is. E transzcendentális közösségben fokozatosan teljes hite alakul ki az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, s ebben a Kṛṣṇa-tudatban a halál pillanatában sem felejti el Kṛṣṇát. Ennek következtében természetesen a Legfelsőbb Úr bolygójára, Goloka-Vṛndāvanára kerül.
A hetedik fejezet főként azt magyarázza el, miképpen válhat az ember teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá. A Kṛṣṇa-tudat azzal kezdődik, hogy azok társaságát keressük, akik Kṛṣṇa-tudatúak. Ez a kapcsolat lelki természetű. Általa közvetlenül kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, majd az Ő kegyéből megérthetjük, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezzel egy időben az ember valóban megértheti az élőlény eredeti helyzetét is, valamint azt, hogyan felejti el az élőlény Kṛṣṇát, s hogyan válik az anyagi tettek rabjává. A megfelelő társaságban fokozatosan fejlődünk a Kṛṣṇa-tudatban, s ezáltal megérthetjük, hogy az anyagi természet törvényeinek azért kényszerülünk engedelmeskedni, mert megfeledkeztünk Kṛṣṇáról. Azt is felismerhetjük, hogy a Kṛṣṇa-tudat visszanyerésére ez az emberi létforma ad esélyt, ezért emberi életünket teljes mértékben arra kell használnunk, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr indokolatlan kegyét.
Ez a fejezet számtalan témát tárgyalt. Beszélt a szenvedő, a kíváncsi és az anyagi javakra vágyó emberről; a Brahmanról és a Paramātmāról szóló tudásról; arról, hogyan szabadulhat meg valaki a születéstől, a haláltól és a betegségtől; valamint a Legfelsőbb Úr imádatáról. Az igazán emelkedett gondolkodású Kṛṣṇa-tudatú embert azonban nem érdeklik a különféle ösvények. Közvetlenül a Kṛṣṇa-tudat tetteit végzi, s így valóban visszatér eredeti helyzetébe, az Úr Kṛṣṇa örök szolgálatába. Ezen a síkon nagy örömét leli a Legfelsőbb Úr tiszta odaadó szolgálatában, abban, hogy Róla hall és Őt dicsőíti, s meggyőződése, hogy ha így cselekszik, minden vágya teljesülni fog. Ezt az eltökélt hitet nevezik dṛḍha-vratának, s ez a bhakti-yoga, vagyis a transzcendentális szerető szolgálat kezdete. Ez valamennyi szentírás véleménye. A Bhagavad-gītā hetedik fejezete ennek a meggyőződésnek a lényegét tárja fel.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā hetedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Abszolútról szóló tudás”.