Bg. 5.3
Devanagari
ज्ञेय: स नित्यसन्न्यासी यो न द्वेष्टि न काङ्क्षति ।
निर्द्वन्द्वो हि महाबाहो सुखं बन्धात्प्रमुच्यते ॥ ३ ॥
निर्द्वन्द्वो हि महाबाहो सुखं बन्धात्प्रमुच्यते ॥ ३ ॥
Verse text
jñeyaḥ sa nitya-sannyāsī
yo na dveṣṭi na kāṅkṣati
nirdvandvo hi mahā-bāho
sukhaṁ bandhāt pramucyate
yo na dveṣṭi na kāṅkṣati
nirdvandvo hi mahā-bāho
sukhaṁ bandhāt pramucyate
Synonyms
jñeyaḥ — tudni kell; saḥ — ő; nitya — mindig; sannyāsī — a lemondó; yaḥ — aki; na — sohasem; dveṣṭi — irtózik; na — sem; kāṅkṣati — vágyakozik; nirdvandvaḥ — mentes az ellentétpároktól; hi — bizony; mahā-bāho — ó, erős karú; sukham — könnyedén; bandhāt — a kötelékektől; pramucyate — teljesen megszabadul.
Translation
Ó, erős karú Arjuna! Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, s nem is gyűlöli azokat, az mindig lemondásban él. Az ilyen ember, aki mentes az ellentétpároktól, könnyedén elvágja az anyagi kötelékeket, s eléri a teljes felszabadulást.
Purport
A teljesen Kṛṣṇa-tudatú ember mindig lemondásban él, mert nem gyűlöli tettei eredményét, s nem is vágyakozik rájuk. Az ilyen ember, aki életét az Úr transzcendentális szerető szolgálatának szenteli, teljes tudással rendelkezik, mert ismeri eredeti helyzetét Kṛṣṇával való kapcsolatában, s jól tudja, hogy Kṛṣṇa az egész, ő pedig Kṛṣṇa szerves része. Ez a tudás tökéletes, mert a minőség és a mennyiség szempontjából egyaránt helyes. Az az elmélet, hogy egyek vagyunk Kṛṣṇával, helytelen, hiszen a rész nem lehet egyenlő az egésszel. Az tehát, hogy minőség tekintetében egyek vagyunk, ám mennyiségileg különbözőek, helytálló transzcendentális tudás, amelynek elsajátítása oda vezet, hogy az ember teljessé válik önmagában, s többé semmire nem vágyakozik és semmi miatt nem bánkódik. Elméje megszabadul a kettősségektől, mert bármit tesz, azt Kṛṣṇáért teszi. Mivel a kettősségek síkja fölé emelkedik, még ebben a világban felszabadul.