Bg. 5.27-28
Devanagari
स्पर्शान्कृत्वा बहिर्बाह्यांश्चक्षुश्चैवान्तरे भ्रुवो: ।
प्राणापानौ समौ कृत्वा नासाभ्यन्तरचारिणौ ॥ २७ ॥
यतेन्द्रियमनोबुद्धिर्मुनिर्मोक्षपरायण: ।
विगतेच्छाभयक्रोधो य: सदा मुक्त एव स: ॥ २८ ॥
प्राणापानौ समौ कृत्वा नासाभ्यन्तरचारिणौ ॥ २७ ॥
यतेन्द्रियमनोबुद्धिर्मुनिर्मोक्षपरायण: ।
विगतेच्छाभयक्रोधो य: सदा मुक्त एव स: ॥ २८ ॥
Verse text
sparśān kṛtvā bahir bāhyāṁś
cakṣuś caivāntare bhruvoḥ
prāṇāpānau samau kṛtvā
nāsābhyantara-cāriṇau
cakṣuś caivāntare bhruvoḥ
prāṇāpānau samau kṛtvā
nāsābhyantara-cāriṇau
yatendriya-mano-buddhir
munir mokṣa-parāyaṇaḥ
vigatecchā-bhaya-krodho
yaḥ sadā mukta eva saḥ
munir mokṣa-parāyaṇaḥ
vigatecchā-bhaya-krodho
yaḥ sadā mukta eva saḥ
Synonyms
sparśān — érzéktárgyakat, például a hangot; kṛtvā — tartva; bahiḥ — kívül; bāhyān — a feleslegeseket; cakṣuḥ — szemeket; ca — szintén; eva — bizony; antare — között; bhruvoḥ — a szemöldökök; prāṇa-apānau — fel- és lefelé mozgó levegőt; samau — beszüntetve; kṛtvā — visszatartva; nāsa-abhyantara — az orrlyukakban; cāriṇau — fújó; yata — szabályozott; indriya — érzékű; manaḥ — elméjű; buddhiḥ — értelmű; muniḥ — transzcendentalista; mokṣa — felszabadulásra; parāyaṇaḥ — szánt; vigata — elhagyott; icchā — vágyú; bhaya — félelmű; krodhaḥ — dühű; yaḥ — aki; sadā — mindig; muktaḥ — felszabadult; eva — bizony; saḥ — ő.
Translation
Amikor kizárja valamennyi külső érzéki tárgyat, szemét és tekintetét a két szemöldök közé rögzíti, a ki- és belélegzést az orrlyukakban tartja, ezáltal szabályozva az elmét, az érzékeket és az értelmet, a felszabadulásra törekvő transzcendentalista megszabadul a vágyaktól, a félelemtől és a haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az bizonyosan felszabadult.
Purport
Kṛṣṇa-tudatban cselekedve az ember azonnal megismeri lelki önazonosságát, majd az odaadó szolgálat révén képes lesz megérteni a Legfelsőbb Urat is. Az odaadó szolgálatban megállapodva eléri a transzcendentális szintet, s alkalmassá válik arra, hogy minden tettében érezze az Úr jelenlétét. Ezt a sajátos helyzetet nevezik felszabadulásnak a Legfelsőbben.
Miután megmagyarázta a Legfelsőbben való felszabadulás említett elveit, az Úr arra oktatja Arjunát, hogyan lehet elérni ezt az állapotot a misztika, vagyis az aṣṭāṅga-yoga nevű yoga által, ami egy nyolcrétű gyakorlatot takar: yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna és samādhi. Az ötödik fejezet végén csak előzetes ismertetést olvashatunk erről a yogáról, de a hatodik fejezet részletesen leírja a módszert. Ebben a yogában a pratyāhāra révén az embernek távol kell tartania magát az érzéktárgyaktól, vagyis a hangtól, az érintéstől, a formától, az íztől és az illattól, majd a tekintetet a két szemöldök közé szögezve, félig lehunyt szemmel az orrhegyre kell összpontosítania a figyelmét. A szemet nem tanácsos teljesen becsukni, mert ez nagyon könnyen elalváshoz vezet. Teljesen kinyitni sem jó, mert akkor meg annak a veszélye áll fenn, hogy vonzódni kezdünk az érzéktárgyakhoz. A légzést az orrlyukban a test le- és felfelé mozgó levegőjének egyensúlyban tartásával lehet benntartani. E yoga gyakorlása által az ember képes lesz uralkodni az érzékei felett, távol tudja tartani magát a külső érzéktárgyaktól, s ily módon felkészülhet a Legfelsőbben való felszabadulásra.
Ez a yoga-folyamat segít abban, hogy megszabaduljunk minden félelemtől és dühtől, s így abban is, hogy e transzcendentális állapotban megérezzük a Felsőlélek jelenlétét. Más szóval a Kṛṣṇa-tudat a legkönnyebb módszer a yoga elveinek betartására. Ezt a következő fejezet alaposan el fogja magyarázni. A Kṛṣṇa-tudatú ember számára azonban amiatt, hogy mindig odaadó szolgálatot végez, nem áll fenn az a veszély, hogy elveszíti uralmát érzékei felett, s az érzékek más elfoglaltságot keresnek. Ez jobb módszer az érzékek szabályozására, mint az aṣṭāṅga-yoga.