5. VERS

VERZ 5

Szöveg

Besedilo

śrī-bhagavān uvāca
bahūni me vyatītāni
janmāni tava cārjuna
tāny ahaṁ veda sarvāṇi
na tvaṁ vettha paran-tapa

Szó szerinti jelentés

Synonyms

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; bahūni – sok; me – Nekem; vyatītāni – elmúlt; janmāni – születések; tava – neked; ca – szintén; arjuna – ó, Arjuna; tāni – azokat; aham – Én; veda – ismerem; sarvāṇi – mindet; na – nem; tvam – te; vettha – ismered; parantapa – ó, ellenség legyőzője.

śrī-bhagavān uvāca – Vsevišnji Gospod je rekel; bahūni – mnoga; me – Moja; vyatītāni – minula; janmāni – rojstva; tava – tvoja; ca – in tudi; arjuna – o Arjuna; tāni – ta; aham – Jaz; veda – poznam; sarvāṇi – vsa; na – ne; tvam – ti; vettha – poznaš; parantapa – o zmagovalec nad sovražniki.

Fordítás

Translation

Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, ó, ellenség legyőzője!

Vsevišnji Gospod je rekel: Oba, ti in Jaz, sva se rodila že mnogokrat. Jaz se spominjam vseh življenj, ti, zmagovalec nad sovražniki, pa ne.

Magyarázat

Purport

A Brahma-saṁhitāból (5.33) megtudhatjuk, hogy az Úrnak megszámlálhatatlanul sok inkarnációja van:

Iz Brahma-saṁhite (5.33) izvemo o Gospodovih brezštevilnih inkarnacijah:

advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát [Kṛṣṇát], az eredeti, abszolút, csalhatatlan és kezdet nélküli személyt imádom. Noha végtelen sok formába kiterjed, mégis ugyanaz az eredeti, legősibb személy, aki örökké üde ifjúnak látszik. Az Úr ezen örökkévaló, gyönyörteli és mindentudó formáit még a Védák legkiválóbb ismerői sem értik meg, ám ugyanezek a formák a tiszta és igaz bhakták előtt mindig feltárulnak.”

„Častim Govindo [Kṛṣṇo], prvobitno Vsevišnjo Božansko Osebnost, ki je absoluten, ki nikoli ne pade in ki obstaja od vekomaj. Čeprav je vir neštetih inkarnacij, kljub temu ostaja ista izvorna, najstarejša oseba, ki je zmeraj v cvetu mladosti. Teh večnih, blaženih in vsevednih Gospodovih podob ne razumejo niti največji poznavalci Ved, čistim, neomadeževanim bhaktam pa so zmeraj pred očmi.“

A Brahma-saṁhitāban (5.39) a következőt is olvashatjuk:

Brahma-saṁhitā (5.39) nadalje pravi:

rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan
nānāvatāram akarod bhuvaneṣu kintu
kṛṣṇaḥ svayaṁ samabhavat paramaḥ pumān yo
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát [Kṛṣṇát] imádom, aki mindig jelen van különféle inkarnációiban, például Rāmaként, Nṛsiṁhaként, valamint számos alinkarnációjában, s aki nem más, mint a Kṛṣṇaként ismert eredeti Istenség Személyisége, aki személyesen is alászáll.”

„Častim Govindo [Kṛṣṇo], Vsevišnjo Božansko Osebnost, ki je zmeraj prisoten v obliki različnih inkarnacij, kot sta Rāma in Nṛsiṁha, ter mnogih podinkarnacij, hkrati pa je izvorna Božanska Osebnost, Kṛṣṇa, ki sestopi tudi v Svoji izvorni podobi.“

A Védák is megemlítik, hogy bár az Úr egyetlen, mégis megszámlálhatatlan formában jelenik meg. A vaidūrya drágakőhöz lehet hasonlítani, amely bár változtatja színét, mégis ugyanaz marad. A tiszta bhakták nem pusztán a Védák tanulmányozásával értik meg e számtalan inkarnációt (vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau). Az Arjunához hasonló bhakták az Úr állandó társai, akik valahányszor az Úr alászáll, megjelennek Vele együtt, hogy természetüknek megfelelően szolgálják Őt. Arjuna egyike ezeknek a bhaktáknak, s e versből kiderül, hogy egy másfajta szerepben ő is jelen volt, amikor az Úr Kṛṣṇa több millió évvel ezelőtt elbeszélte a Bhagavad-gītāt a napistennek, Vivasvānnak. A különbség azonban az Úr és Arjuna között az, hogy az Úr emlékezett a történtekre, Arjuna ellenben erre képtelen volt. Ez a különbség a szerves rész – az élőlény – és a Legfelsőbb Úr között. Habár Kṛṣṇa Arjunát nagy hősnek szólítja, aki képes legyőzni ellenségeit, Arjuna képtelen visszaemlékezni, mi történt számtalan előző élete során. Bármilyen hatalmas is egy élőlény anyagi szempontból, sohasem lehet egyenrangú a Legfelsőbb Úrral. Mindenki, aki az Úr állandó társa, kétségtelenül felszabadult lélek, ám az Úrral nem állhat azonos szinten. A Brahma-saṁhitā csalhatatlannak (acyuta) mondja az Urat, s ez azt jelenti, hogy soha, még az anyaggal kapcsolatba kerülve sem feledkezik meg kilétéről. Éppen ezért az Úr és az élőlény sohasem lehet minden tekintetben egyenrangú, még akkor sem, ha olyan felszabadult élőlényről van szó, mint Arjuna. Arjuna az Úr bhaktája volt, mégis elfelejtkezett az Úr természetéről, ám míg a bhakták az isteni kegy révén azonnal megérthetik az Úr csalhatatlan helyzetét, az abhakták, a démonok képtelenek felfogni transzcendentális természetét. Ebből következik, hogy a Gītā e leírásait démoni elmével nem lehet megérteni. Kṛṣṇa képes volt visszaemlékezni sok millió évvel ezelőtti tetteire, Arjuna azonban nem, pedig az öröklét mindkettőjük természetéhez hozzátartozik. Azt is meg kell itt jegyeznünk, hogy az élőlény testének cseréje miatt felejti el előző életeit, ám az Úr emlékszik mindenre, mert nem cseréli sac-cid-ānanda testét. Ő advaita, ami annyit jelent, hogy teste és saját maga között nincsen különbség. Minden, ami Vele kapcsolatban áll, lelki, ellenben a feltételekhez kötött lélek különbözik anyagi testétől. Mivel az Úr teste és lelke nem különbözik egymástól, az Ő helyzete sohasem azonos a közönséges élőlényekével, még akkor sem, ha alászáll az anyagi világba. A démonok nem képesek felfogni az Úr transzcendentális természetét, amiről maga az Úr beszél a következő versben.

Vede pravijo, da se Gospod kljub temu, da je en sam, pojavlja v neštetih podobah. Spominja na kamen vaiduryo, ki spreminja barvo, vendar je ves čas isti kamen. Gospodove različne inkarnacije se razodenejo čistim, neomadeževanim bhaktam, samo s proučevanjem Ved pa jih ni mogoče doumeti (vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau). Bhakte, kakršen je Arjuna, so Gospodovi stalni družabniki. Kadar koli sestopi Gospod, sestopijo tudi Njegovi družabniki, da bi Mu na razne načine služili. Arjuna je eden takih bhakt in iz tega verza je razvidno, da je bil pred več milijoni let, ko je Gospod Kṛṣṇa izgovoril Bhagavad-gīto bogu Sonca Vivasvānu, v neki drugi vlogi prisoten tudi on. Razlika med Gospodom in Arjuno je v tem, da se je Gospod tega dogodka spominjal, Arjuna pa ne. To je razlika med živim bitjem, sestavnim delcem Gospoda, in samim Vsevišnjim Gospodom. Čeprav se Kṛṣṇa tu obrača na Arjuno kot na velikega junaka, ki lahko premaga sovražnike, se Arjuna ne more spomniti svojih prejšnjih življenj. Živo bitje nikoli ne more biti enako Gospodu, pa naj je po materialnih merilih še tako pomembno. Vsi Gospodovi večni spremljevalci so vsekakor osvobojene osebe, niso pa enaki Gospodu. V Brahma-saṁhiti je Gospod opisan kot tisti, ki nikoli ne pade (acyuta), kar pomeni, da nikoli, niti kadar je v stiku z materijo, ne pozabi Svoje identitete. Gospod in živo bitje nista zato nikoli povsem enaka, tudi če je živo bitje osvobojeno kakor Arjuna. Čeprav je Arjuna Gospodov bhakta, včasih pozabi Gospodovo naravo, toda z božansko milostjo lahko bhakta takoj razume, da Gospod ne more pasti s Svojega položaja, brezbožnež ali demon pa ne more doumeti Gospodove transcendentalne narave. Demonski ljudje ne morejo razumeti teh opisov iz Gīte. Čeprav sta Kṛṣṇa in Arjuna oba večna, se je Kṛṣṇa spominjal Svojih dejanj izpred več milijonov let, Arjuna pa ne. Tukaj lahko omenimo tudi, da živo bitje pozablja, ker menjava telesa, Gospod pa se spominja vsega, saj se Njegovo telo, ki je sac-cid-ānanda, ne spreminja. Gospod je advaita, kar pomeni, da med Njegovim telesom in Njim samim ni razlike. Vse, kar je povezano z Njim, je duhovno, pogojena duša pa se razlikuje od svojega materialnega telesa. Ker je Gospod identičen s Svojim telesom, se Njegov položaj zmeraj, celo kadar sestopi v materialni svet, razlikuje od položaja navadnega živega bitja. Demoni ne morejo razumeti te Gospodove transcendentalne narave, o kateri Gospod sam govori v naslednjem verzu.