Bg. 3.22

A védikus irodalom így ír az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről:

„A Legfelsőbb Úr irányít minden más irányítót, s a különféle bolygók vezetői közül Ő a leghatalmasabb. Mindenki az Ő irányítása alatt áll. Az élőlények sajátos képességeiket egyedül a Legfelsőbb Úrtól kapják; ők maguk nem a legfelsőbbek. Minden félisten Őt imádja, s Ő minden vezető legfelsőbb vezetője, ezért transzcendentális minden anyagi vezetőhöz és irányítóhoz képest, s imádatra méltó mindenki számára. Senki sem nagyobb Nála, s Ő minden ok legvégső oka.”

„Az Ő teste nem olyan, mint a közönséges élőlényé. Teste és lelke között nincsen különbség. Ő abszolút, mindegyik érzéke transzcendentális, és képes ellátni a többi érzék feladatát. Senki sem egyenlő hát Vele vagy nagyobb Nála. Energiái sokfélék, s így tettei maguktól, természetes módon következnek be” (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.7–8).

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségében minden teljes bőségében jelen van, s teljes igazságként létezik, ezért Számára nincsen kötelesség. Aki függ munkája eredményétől, annak van egy meghatározott feladata, ám aki nem vágyik semmire sem e három bolygórendszerben, annak valóban nincsen kötelessége. Az Úr Kṛṣṇa a kṣatriyák vezéreként mégis részt vesz a kurukṣetrai csatában, mert a kṣatriyák teendője az, hogy megvédjék a szenvedőket. Noha Ő fölötte áll a kinyilatkoztatott írások minden szabályának, mégsem tesz semmi olyat, ami azokkal ellentétben állna.