TEXT 49
49. VERS
Texte
Szöveg
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
Synonyms
Szó szerinti jelentés
asakta-buddhiḥ: ayant une intelligence détachée; sarvatra: partout; jita-ātmā: ayant la maîtrise du mental; vigata-spṛhaḥ: sans désir matériel; naiṣkarmya-siddhim: la perfection de l’affranchissement des suites de l’action; paramām: suprême; sannyāsena: par l’ordre du renoncement; adhigacchati: on atteint.
asakta-buddhiḥ – a ragaszkodástól mentes értelmű; sarvatra – mindenhol; jita-ātmā – az elméjét szabályozó; vigata-spṛhaḥ – az anyagi vágyak nélküli; naiṣkarmya-siddhim – a visszahatások nélküli cselekvés tökéletességét; paramām – legfelsőbbet; sannyāsena – a lemondott életrend által; adhigacchati – eléri.
Translation
Fordítás
L’homme maître de lui et détaché, qui délaisse les plaisirs matériels, peut s’émanciper totalement des suites de ses actes grâce à la pratique du renoncement.
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
Purport
Magyarázat
Le vrai renoncement consiste à toujours se considérer comme une partie intégrante du Seigneur Suprême, n’ayant à ce titre aucun droit de jouir du fruit de ses actes. N’étant nous-mêmes que d’infimes parcelles du Seigneur, c’est à Lui que doit revenir la jouissance des fruits de nos actes. C’est ce qu’on appelle la conscience de Kṛṣṇa. Celui qui agit dans la conscience de Kṛṣṇa est un vrai sannyāsī, un véritable renonçant. Il est satisfait, car il agit pour le Suprême. Il ne s’attache donc à rien de matériel. Il a pour habitude de ne trouver de plaisir que dans la félicité spirituelle que lui procure le service de dévotion. Le sannyāsī est censé être affranchi des suites de ses actes passés; or, l’être fixé dans la conscience de Kṛṣṇa atteint tout naturellement cette perfection, sans même avoir à embrasser l’ordre du renoncement. L’état d’esprit dépeint plus haut porte le nom de yogārūḍha, et il constitue la perfection du yoga. Comme nous l’avons vu au troisième chapitre: yas tv ātma-ratir eva syāt – celui qui trouve ainsi en lui-même sa satisfaction ne redoute plus les effets consécutifs à l’acte.
Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a Legfelsőbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit is a Legfelsőbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi Kṛṣṇa-tudat. Aki Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az valóban sannyāsī, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsőbbért tesz. Így aztán nem ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy sannyāsīnak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától. Ezt a tökéletességet egy Kṛṣṇa-tudatú ember minden külön erőfeszítés nélkül eléri, még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yogārūḍhának, a yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet megerősíti: yas tv ātma-ratir eva syāt, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.