Skip to main content

TEKST 3

3. VERS

Tekst

Szöveg

sattvānurūpā sarvasya
śraddhā bhavati bhārata
śraddhā-mayo ’yaṁ puruṣo
yo yac-chraddhaḥ sa eva saḥ
sattvānurūpā sarvasya
śraddhā bhavati bhārata
śraddhā-mayo ’yaṁ puruṣo
yo yac-chraddhaḥ sa eva saḥ

Synonyms

Szó szerinti jelentés

sattva-anurūpā – odpowiednio do życia; sarvasya – każdego; śraddhā – wiara; bhavati – staje się; bhārata – O synu Bharaty; śraddhā – wiara; mayaḥ – pełna; ayam – to; puruṣaḥ – żywa istota; yaḥ – kto; yat – którą mając; śraddhaḥ – wiara; saḥ – w ten sposób; eva – na pewno; saḥ – on.

sattva-anurūpā – léte szerinti; sarvasya – mindenkinek; śraddhā – a hite; bhavati – lesz; bhārata – ó, Bharata fia; śraddhā – hittel; mayaḥ – teljes; ayam – ez; puruṣaḥ – az élőlény; yaḥ – aki; yat – olyan; śraddhaḥ – hitű; saḥ – így; eva – bizony; saḥ – ő.

Translation

Fordítás

O synu Bharaty, odpowiednio do swojego życia pod wpływem różnych sił natury, dana osoba rozwija określony typ wiary i wiara ta odpowiada siłom natury nabytym przez nią.

Ó, Bharata fia! Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki aszerint, hogy létét a természet mely kötőerői befolyásolják. Úgy mondják, az élőlény hitét a rá jellemző kötőerő határozza meg.

Purport

Magyarázat

ZNACZENIE:
 
Każdy ma jakiś określony typ wiary, bez względu na to, kim by nie był. Wiara ta uważana jest za dobrą lub będącą w pasji czy ignorancji, odpowiednio do natury, jaką posiada dana osoba. I odpowiednio do swojego określonego typu wiary, osoba ta obcuje z określonymi osobami. Ale rzeczywistym faktem jest to, że żywa istota – jak to zostało powiedziane w Rozdziale Piętnastym – jest oryginalnie fragmentaryczną, integralną cząstką Najwyższego Pana. Dlatego w swoim czystym stanie jest ona transcendentalna do wszystkich sił natury materialnej. Lecz kiedy zapomina o swoim związku z Najwyższą Osobą Boga i wchodzi w kontakt z naturą materialną w uwarunkowanym stanie życia, to stwarza wtedy, poprzez związek z różnorodnościami natury materialnej, swoją własną pozycję. Zaś wynikająca z niej sztuczna wiara i sposób życia są jedynie czymś materialnym. Chociaż może ona znajdować się pod wpływem pewnego wrażenia czy koncepcji życia, to jednak oryginalnie jest ona nirguṇa, czyli transcendentalna. Aby zatem odnowić swój związek z Najwyższym Panem, musi się ona uwolnić od wszelkich nabytych zanieczyszczeń materialnych. Jest to jedyna, wolna od strachu ścieżka powrotu – świadomość Kṛṣṇy. Kiedy ktoś usytuowany jest w świadomości Kṛṣṇy, wtedy ścieżka ta jest dla niego gwarancją osiągnięcia stanu doskonałości. A kto nie przyjmuje tej ścieżki samorealizacji, ten z pewnością pozostanie pod wpływem sił natury materialnej.

Minden ember rendelkezik valamilyen hittel, függetlenül attól, hogy kicsoda, hite azonban természetének megfelelően lehet jó, szenvedélyes vagy tudatlan. E rá jellemző hit fogja aztán meghatározni, hogy milyen emberekkel érintkezik. A tizenötödik fejezet is megerősíti, hogy az élőlény eredetileg a Legfelsőbb Úr töredék szerves része. Eredetileg ezért transzcendentális, és az anyagi természet kötőerői fölött áll, de az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő viszonyáról megfeledkezve kapcsolatba kerül az anyagi természettel, így élete feltételekhez kötötté válik, s az anyagi természet különféle kötőerőinek hatására kialakul sajátos helyzete. Az ebből eredő nem természetes hit és lét azonban csak anyagi. Az élőlény eredendően nirguṇa, vagyis transzcendentális, annak ellenére, hogy jelenleg anyagi befolyás, valamilyen anyagi életfelfogás hatása alatt áll. Ezért hogy újra életre keltse kapcsolatát a Legfelsőbb Úrral, meg kell tisztulnia az anyagi szennyeződésektől. Ez tehát az egyetlen haza vezető út, amely mentes a félelemtől: a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, akkor minden kétséget kizárva felemelkedhet a tökéletesség szintjére. Ha azonban nem kezdi el ezt az önmegvalósítási folyamatot, akkor biztosan a természet kötőerőinek hatása alatt marad.

Bardzo ważne w tym wersecie jest słowo śraddhā, czyli „wiara”. Śraddhā, albo wiara jest oryginalnie rezultatem siły dobroci. Można wierzyć w półboga, jakiegoś Boga stworzonego przez siebie, albo w jakieś wytwory umysłowe. Uważa się, że ta mocna wiara w coś jest przyczyną tego, że podejmujemy działanie w sile dobroci. Ale w materialnym, uwarunkowanym życiu żadne działanie nie jest całkowicie czyste. Zawsze jest zanieczyszczone i nigdy nie jest w czystej dobroci. Czysta dobroć jest transcendentalna. W oczyszczonej dobroci można zrozumieć prawdziwą naturę Najwyższej Osoby Boga. Dopóki czyjaś wiara nie jest całkowicie w czystej dobroci, tak długo narażona jest ona na zanieczyszczenie którąkolwiek siłą natury. Te zanieczyszczone siły materialnej natury oddziaływują na serce. Wiara utrwala się odpowiednio do stanu serca w kontakcie z określoną siłą materialną. Jeśli serce danej osoby jest w sile dobroci, to również jej wiara jest w sile dobroci. Jeżeli serce jej jest w sile pasji, to w takiej samej sile jest też jej wiara. A jeśli czyjeś serce jest w sile ciemności, złudzenia, to w taki sam jest sposób zanieczyszczona również jego wiara. Stąd też taka różnorodność wierzeń i systemów religijnych, odpowiednio do różnych typów wiary. Prawdziwa zasada wiary religijnej usytuowana jest w czystej dobroci, ale ponieważ nasze serca zostały skażone, stworzyliśmy różne typy zasad religijnych. I tak oto, w zależności od różnych typów wiary, powstają różne odmiany kultu.

Ebben a versben a śraddhā – „hit” – szó különösen fontos. A śraddhā, azaz a hit eredetileg a jóság kötőerejéből származik. Az ember hihet egy félistenben, esetleg egy kitalált istenben vagy valamilyen elképzelt dologban. Az erős hit azt eredményezi, hogy az ember az anyagi jóságban fog cselekedni. Az anyagi, feltételekhez kötött létben egyetlen tett sem tiszta, mindegyik kevert. Egyikre sem a tiszta jóság jellemző. A tiszta jóság transzcendentális, és csakis ezen a szinten lehet megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének valódi természetét. Ha az ember hitét nem teljesen a megtisztult jóság jellemzi, akkor azt az anyagi természet bármelyik kötőereje beszennyezheti, s e szennyeződés a szívre is kiterjedhet. A hit tehát aszerint szilárdul meg, hogy az ember szíve az anyagi természet mely kötőerejével áll kapcsolatban. Ha a szív a jóság minőségében van, akkor a hitet is ez a kötőerő jellemzi, ha pedig a szenvedély, esetleg a sötétség és az illúzió jellemző rá, akkor a hit is azoknak a hatása alatt fog állni. Ezért van a világon annyiféle hit, s emiatt van annyiféle vallás. A vallásos hit igazi elve a tiszta jóság szintjén nyilvánul meg, de mivel a szív szennyezett, különféle vallásos elvek léteznek. A hit különféle változatai szerint az imádatnak is különféle fajtái vannak.